Rövid levél Charles Darwinnak
Tisztelt uram,
bizonyára rosszul értelmezte.
Az egész levezetés egy kifordított
zsákutca.
Az ökörnyál belecsorgott az őslevesbe,
az amőba párzás előtt násztáncot lejtett,
a tyúk beletojta magát a tojásba,
a dinoszauruszok hüllői mivoltuk miatt
jól érezhették magukat a meteor-
becsapódás után,
csak a rézfaszú baglyok
lettek valamiért impotensek,
de a kacsacsőrű emlős önnél
is betenné az ajtót,
nem beszélve a farkasember holdfázistól függő
felbukkanásáról, a kecskevámpírról
és egyéb GMO-s vadhajtásokról,
amik forradalmasítják a revolúciót,
pardon, az evolúciót.
De mit hal-andzsázom itt,
még palimadárrá változnék – na, erre végképp
ki lenne verve önnél a biztosíték –, miközben
én akarom kétségbevonni az ön földhöz ragadt teóriáját,
de szavamra,
ha ennek az elfajzott erkölcsi fajtalankodásnak tanúja lenne,
belátná, hogy ki tudja, hány lábon
sántít a felismerés, ráadásul ön cáfolná meg
azt a szent meggyőződését,
amire egész kutatását alapozta,
és minden tudományos lapban szétterjesztené
azon – a jelenlegi ismeretek szerint – megdönthetetlen
felfedezést, hogy:
a majom az ember leszármazottja.
Életben tartva
mikor érzem feléleszt túlvilági
megjössz ahogy valami bódulat
felbukom élőhalott azon időre
akkor állapotomból kevés míg
jelenléted átsimítja jóleső lényem
defibrillátora akárcsak sokkhatás
létezésem csúcsai vándorlok hasztalan
mélypontjai között sokszor
mindenkit puszta alku néma
megnyugtat ténye nélküli léttusámnak
ha itt talán
mindig lennél bele is halnék a boldogságba----------------
