Kék mozdulatlanság

Két létforma között ott lapul a létlaboratórium.
Kék létformák laknak ott, csendesek és mozdulatlanok.

Két másodperc között kihagy az idő,
ott lakik az öregség, a semmi, aztán minden újra fiatal.

Két értelem között felnyílik a csoda,
teste lesz, szuszog, lélegzik, aztán eltűnik.

Két üveglap között felvillan egy élet,
s végül mikroszkópba néző pupillákba zuhan.


Felhők tükörképe

Keretet tettem az életemre,
s amikor szétnéztem benne jól,
ott volt minden, billegett a mérleg nyelve,
annak is arca lett, mit addig nem láttam sehol.

Keretet teszek a földre, lent a bolygó szuszog.
Süllyedni kezd négy összeácsolt fadarab.
Földtömböt hasít ki füves réteken a súlyod,
a tárgyakon az érintés emléke ott marad.

Levél s kavics közt a tekintet teremt csak összefüggést,
minden, ami látvány, mintha visszanézne.
Ott a zuhanás egy fáról, ott az elrendezés,
s a föld felszíne felhők tükörképe.