Címke: társadalom

október 22, 2023 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Otthontalan állapotok

Új alapokra kell helyezni a szociális ellátórendszert

Előkészítetlen volt a romániai szociális szolgáltatások uniós előírás szerinti átszervezése, alulfinanszírozott a rendszer és a személyzethiány miatt nem hatékony az intézmények ellenőrzése. Szakembert és RMDSZ-es szakpolitikust egyaránt kérdeztünk a romániai idősotthonokban idén nyáron feltárt súlyos rendellenességek okairól. 

Két miniszternek, számos kormányzati tisztségviselőnek és hivatalvezetőnek kellett távoznia hivatalából júliusban, miután kiderült, hogy súlyos visszaélések történtek a hazai felnőtt fogyatékkal élőket és időseket gondozó bentlakásos otthonokban. A kormány azt ígérte, hogy az őszi parlamenti ülésszakban teljesen új alapokra helyezi a hazai szociális ellátórendszert. 

Mi történt?

A botrány július robban ki, amikor egy rendőrségi akció során több mint száz idős bentlakót mentettek ki három voluntari (Ilfov megye) idősotthonból, ahol bántalmazásnak, éheztetésnek voltak kitéve és ingyenmunkára kényszerítették őket. A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) által elrendelt házkutatás nyomán a rendőrség közölte, az embertelen körülmények között tartott idősek közül 56-ot kórházba szállítottak. A vádhatóság több személyt előállított, a voluntari idősotthonok tulajdonosa pedig előzetes letartóztatásba került

A sajtó közben több olyan, alapítványok, magánvállalkozások által működtetett bentlakásos szociális intézményről közölt beszámolót, amelyek hasznot húztak az önellátásra képtelen, hozzátartozók nélkül maradt idős emberek nyomorából. Elkábították, éheztették, az alapvető egészségügyi ellátástól is megfosztották őket, és nemcsak nyugdíjukat, a gondozásukért járó állami támogatást, hanem lakásukat is megpróbálták elvenni. A média szerint Marius Budăi akkori munkaügyi miniszternek több feljelentést is küldött a voluntari idősotthonokban uralkodó állapotokról egy jogsegélyezéssel foglalkozó civil szervezet, a Jogi Forrásközpont, de a tárcavezető a vizsgálatok elrendelése helyett egyoldalúan felmondta az együttműködési megállapodást az egyesülettel, amely így nem juthatott be többé a szociális intézményekbe.

Az ellenzék Gabriela Firea családügyi miniszter lemondását is követelte, miután a sajtó dokumentumokkal bizonyította, hogy embertelen körülmények között működő voluntari idősotthonok tulajdonosa, Ștefan Godei kapcsolatban állt vele és férjével, Florin Pandele voluntari polgármesterrel. A Digi24 hírtelevízió kiderítette, hogy Godei a házaspár közeli ismerőse 2014 óta, és a Firea által vezetett valamennyi intézményben dolgozott, idén februárig a politikus szenátori irodájánál volt sofőr. Ezek után a munkaügyi miniszter, majd néhány napra rá a családügyi miniszter is lemondott. Marcel Ciolacu kormányfő a szociális felügyeleti és kifizetési ügynökség (ANPIS) országos és Ilfov megyei vezetőit leváltotta, arra hivatkozva, hogy az idősotthonokban történt borzalmak csak a rendellenességek felett szemet hunyó állami tisztségviselők cinkosságával történhettek meg. Néhány napra rá Ilfov megye, valamint – a Bukaresttel összenőtt – Voluntari város rendőrségének vezetői is távoztak tisztségükből.

Időközben Marcel Ciolacu ellenőrzéseket rendelt el az ország összes szociális intézményében. Ám ez sem riasztotta el egyes létesítmények működtetőit a további visszaélésektől. Erre úgy derült fény, hogy július végén a Jogi Forrásközpont munkatársai előzetes bejelentés nélkül ellátogattak a Re-Min Egyesület által működtetett marosbárdosi központba, ahol hét gondozottat a létesítmény alagsorában építési törmelékek között, piszkosan és alultápláltn találtak, fekáliával és vérrel szennyezett matracokon feküdtek. Két súlyos állapotban lévő embert pedig egy három négyzetméteres, levegőtlen, sötét szobában helyeztek el a fenntartók. Az eset azért is volt kirívó, mert a Maros megyei kifizetési és szociális felügyeleti ügynökség (AJPIS) felügyelői két nappal korábban jártak a marosbárdosi otthonban, és mindent rendben találtak. Erre reagálva Marcel Ciolacu miniszterelnök menesztette Maros megye prefektusát és alprefektusát, mert nekik kellett koordinálniuk a szociális intézményeknél elrendelt ellenőrzéseket. Távoznia kellett a Maros megyei AJPIS vezetőjének is.

Az elrendelt országos ellenőrzések végeztével a hatóságok 110, fogyatékkal élőket és időseket gondozó otthon működését felfüggesztették, 13-at bezártak vagy visszavonták az engedélyüket. Az ellenőrzött intézmények gondozására bízott összesen 59 071 személyből 627-et kellett elköltöztetni. Utóbbiak közül 543 az engedély nélkül működő 51 bentlakásos otthon lakója volt. A megvizsgált szociális létesítmények 125 lakója szorult kórházi kezelésre, míg 184 személyt a hozzátartozói vettek gondozásba. A legtöbb rendellenességre Arad, Giurgiu, Konstanca, Máramaros, Hunyad, Teleorman és Vrancea megyében, valamint Bukarestben derült fény. A kormányfő kérte a munkaügyi minisztertől a felsorolt megyékhez tartozó szociális felügyeleti és kifizetési ügynökségek vezetőinek tisztségből való felfüggesztését a fegyelmi eljárások lezárásáig.

A történteknek büntetőjogi következményei is voltak, a hatóságok 47 büntetőeljárást indítottak a feltárt rendellenességek miatt A voluntari idősotthonok működtetőjét, Ștefan Godeit augusztus elején már bíróság elé is állították. Az ügyben további két személy ellen zajlik büntetőeljárás. Ők az Ilfov megyei AJPIS felügyelői, akik az ügyészek szerint szemet hunytak a voluntari otthonokban történő visszaélések fölött. A vádhatóság szerint Godei nyerészkedési módszere egyszerű volt: felvette a gondozottakért járó jelentős összegű állami támogatást, de az összegnek csak egy töredékét költötte az otthonok lakóira, akiknek többsége fogyatékkal élő felnőtt vagy idős személy volt. Vizsgálat indult a marosbárdosi otthon ügyében is, ahol az ügyészek szerint a voluntari létesítményekben feltárt bűncselekményekhez hasonló visszaélések történtek.

A kormányfő hangsúlyozta, hogy a szociális intézményeknél feltárt rendellenességek után újra át kell gondolni ezek engedélyeztetési és ellenőrzési folyamatát. Ígéretet tett arra, hogy augusztus végéig új törvénycsomagot dolgoznak a szociális ellátórendszerről a civil szervezetek képviselőivel közösen. Ennek a tervezetét az őszi parlamenti ülésszakban vitatja majd meg a parlament. Simona Bucura-Oprescu új munkaügyi miniszter bejelentette: az állami ellenőrző szervek munkáját is átvilágítják.

Folyamatban van az ellátórendszer átszervezése

A munkaügyi minisztérium adatai szerint Romániában augusztusban 3746 szociális ellátást nyújtó intézményt (napközi vagy bentlakásos otthon) tartottak nyilván, amelyek 54 százalékát az állam (a polgármesteri hivatalok vagy közvetlenül a munkaügyi minisztériumnak alárendelt megyei szociális igazgatóságok) működtetnek, 46 százalékát pedig egyesületek, alapítványok, nemzetközi szervezetek vagy egyéni vállalkozók. Az intézmények egy részére van bízva több mint 16 ezer fogyatékkal élő felnőtt gondozása is, akiknek a 70 százaléka 60 évesnél idősebb személy. Roth Mária, a kolozsvári BBTE szociológia és szociális munka karának oktatója szerint elsősorban ők azok, akik az elmúlt években szervezett bűnözői csoportok áldozataivá válhattak, és az sem véletlen, hogy a súlyos visszaélésekre a magánszolgáltatóknál derült fény. 

A szakember elmondta: az intézményi ellátásban részesülő fogyatékkal élő felnőttek jelentős része voltaképpen gyerekkora óta állami gondozott. „Többségüknek nincs hozzátartozója vagy a hozzátartóikat nem érdekli a sorsuk. Viszont az államnak kötelessége gondoskodni róluk” – magyarázta. Felidézte, hogy 2017-ben 282, fogyatékkal élő felnőtteket gondozó állami otthon működött az országban, amelyek közül 111-nek több mint 50 lakója volt. Románia azonban egy uniós előírásnak megfelelően 2018-ban vállalta, hogy 2023 végéig átszervezi az 50-nél több személyt ellátó állami intézményeket. „Sürgősségi rendelet írja elő, hogy az idei év végén már nem lehet 50-nél több lakója az állami létesítményeknek, így a 111 intézmény lakóinak egy részét el kellett költöztetni. Az intézkedésnek van logikája, mert a nagy kapacitású otthonok nem működnek jól. És itt jöttek be a képbe a magánintézmények” – részletezte.

Roth Mára szerint a sürgősségi rendeletnek megfelelően 2018-tól a megyei szociális igazgatóságok a közbeszerzési rendszeren (SEAP) keresztül elkezdték a fogyatékkal élő felnőttek gondozásának a kiszervezését. Ellátásukra az állam fejkvótát állapított meg, ami – a fogyatékosság súlyosságának függvényében – elérheti a havi 7-8000 lejt. Ezt a pénzt azok a magánintézmények kapják meg, amelyekre a szociális igazgatóság az elhelyezése váró fogyatékkal élő felnőttek gondozását bízza. A havi összeg azért olyan magas, mert ezek a személyek speciális orvosi ellátást, rendszeres törődést (sok esetben pelenkázást) vagy különleges étrendet igényelnek. „A gond az, hogy Románia nem készítette elő megfelelően ezeknek a szolgálatásoknak a kiszervezését. A magánintézmények havonta nagy összegeket kapnak a munkaügyi minisztériumtól, de ezeket a sokszor Isten háta mögötti falvakban működtetett létesítményeket ritkán ellenőrzik, így nem tudni, hogy a pénzt mire költik” – mondta a szakember.

Roth Mária szerint az átszervezési folyamat jogi hátterének kidolgozása is késik. Elmondta, hogy csak augusztusban lépett például hatályba az a törvény, amely bevezeti a gyámság intézményét azoknak a fogyatékkal élő felnőtteknek, akiknek nincsenek hozzátartozóik. Ezzel részben megelőzhetők a magánintézményekben a visszaélések, mert a törvényszék által kijelölt gyámnak kötelessége lenne utánanézni a gyámsága alatt lévő személy ellátásának. „Ez a törvény azonban késve jött és hiányos is, mert nem hatalmazta fel a hatóságokat annak ellenőrzésére, hogy a kijelölt gyámok ellátják-e a feladataikat” – jelentette ki az egyetemi oktató.

A szakember szerint a jelenlegi szabályozásokkal az a gond, hogy a szociális létesítmények akkreditálásakor a hatóságok kisebb hangsúlyt helyeznek az életminőségre, mint az adminisztratív és pénzügyi kritériumokra. Emlékeztetett, hogy az intézményeket a megyei szociális felügyeleti ügynökségek kötelesek ellenőrizni, de a felügyelőik is csak az adminisztratív kritériumok teljesítését vizsgálják meg. „Ellenőrzik, hogy megtörtént-e az akadálymentesítés az otthonban, milyen a takaró, milyen a matrac, hány váltás ruhájuk van a lakóknak, de nagyon kevés időt szánnak arra, hogy a gondozottakkal szóba álljanak és kikérdezzék őket az ellátásukról. Pedig az egyik kötelezettségük elbeszélgetni a gondozottakkal, lehetőleg nem a személyzet jelenlétében” – magyarázta Roth Mária.

Alufinanszírozott rendszer, kevés felügyelő

Az RMDSZ szociális kérdésekre szakosodott politikusa, Csép Andrea parlamenti képviselő megerősítette, hogy az uniós előírások nehéz feladatok elé állították az államot. Romániának ugyanis nem csak a nagy létszámú idősotthonokat és felnőtt fogyatékkal élőket gondozó központokat kell átszerveznie, hanem 2026-ig összességében 30 százalékkal csökkentenie kell az intézményes ellátásban részesülő gondozottak számát – tájékoztatott a politikus. Az ellátórendszer egyik súlyos problémája szerinte az alulfinanszírozottság, ami ront a szolgáltatások minőségén. Jelenleg az állami szociális intézmények fejkvóta alapú támogatást kapnak a munkaügyi minisztériumtól, azaz a költségvetésük a gondozottak számától függ. Csakhogy a fejkvóta összege az elmúlt tíz év alatt nem nőtt. „Ezért van az, hogy a minisztériumnak alárendelt megyei szociális igazgatóságoknak rendszerint már augusztusban elfogy az idősek és fogyatékkal élő felnőttek gondozására fordítható pénzük, és alig várják a költségvetés-kiigazítást, hogy további forrásokhoz jussanak” – magyarázta a képviselő. 

Csép elmondta, hogy a magán szociális intézményekben a gondozottaknak fizetniük kell az ellátásért. De éppen egy általa beterjesztett törvénymódosítás elfogadása tette lehetővé, hogy ezeknek a létesítményeknek a működtetésébe az állam is besegítsen. E szerint a magánszolgáltatók gondozottakként az állami intézményeknek járó „fejpénz” harminc százalékának megfelelő támogatást kapnak évente a munkaügyi minisztériumtól, és ezen kívül a tárca által meghirdetett különféle pályázatokon is elnyerhetnek forrásokat. Ha pedig egy állami intézménytől vesznek át gondozottat, akkor a teljes „fejpénzt” megkapják. Sőt, ha más megyéből vesznek át gondozásra szoruló személyt, akkor az állami támogatáson felül személyenként plusz 1000 lejt is kapnak – részletezte Csép. Hangsúlyozta, hogy a magánszolgáltatóknak a működési engedélyük megszerzéséhez szigorú kritériumoknak kell megfelelniük. Mindegyik intézménynek szerződnie kell egy családorvossal, meg van szabva számukra, hogy az ágyak számának függvényében hány szociális munkást, ápolót, pszichológust, szakácsot, milyen létszámú takarítószemélyzetet kell alkalmazniuk. 

A politikus nem tudott válaszolni arra a kérdésünkre, hogyan tudták hosszú ideig büntetlenül lenyúlni a voluntari otthonok működtetői az állami támogatásokat, mint mondta, az ügyészség feladata ezt megállapítani. „Nekem parlamenti képviselőként a legfontosabb megnézni, hogy mi hibádzik a törvényben. Melyik az a kiskapu, ami lehetőséget ad az előírások kijátszására. Azt már megtanultam, hogy a törvényekben fontos a pontos megfogalmazás, hogy ne adjon értelmezési és kijátszási lehetőséget” – jelentette ki. Elmondta, miután a súlyos visszaélésekre fény derült, adatokat kért az összes Maros megyei szociális intézménytől és az ellenőrzésükre jogosult hatóságoktól, a szociális felügyelettől a rendőrségen át a katasztrófavédelemig. „Tudni szeretném, hogy az országosan elrendelt ellenőrzéseik során milyen következtetésekre jutottak, közben visszamenőleg öt évre is elkérem az ellenőrzéseik eredményeit, hogy megtudjam, hány otthonban hányszor jártak. Várom az adataikat” – mondta Csép. Hozzátette, számít az ellenőrzések országos összegzésére is, mert csak ezeknek az információknak az ismeretében tud majd törvénymódosító javaslatokat kidolgozni.

A képviselő szerint már most megállapítható, hogy a szolgáltatók ellenőrzésére hivatott legfontosabb hatóságok, a megyei szociális felügyeleti és kifizetései ügynökségek nem tudják hatékonyan ellátni a feladatukat. Ennek oka, hogy ezek az intézmények rendkívül túlterheltek, feladatuk ugyanis nem csak a szolgáltatók, hanem a törvényekben előírt szinte összes szociális juttatás jogosultságának az ellenőrzése, a gyereknevelési támogatástól a volt hadifoglyoknak és örököseiknek járó illetményig. „Rengeteg munkájuk van, és súlyos a személyzethiány. Teljesen ki vannak merülve, tudok olyan esetről, mikor a mentő a munkahelyről vitte el az alkalmazottat. Három éve kérem a munkaügyi minisztériumot, hogy szervezze át ezeket az ügynökségeket. Biztosítsanak nagyobb személyzetet, vagy vegyenek el a hatásköreikből, mert nem tudják ellátni a munkájukat” – nyilatkozta Csép. 

Megjegyezte azt is: a visszaéléseknek kedvezett, hogy a magánszolgáltatók által ellátott gondozottak egy részének nincs hozzátartozója, vagy ha van, akkor nem érdekli a sorsa. Ugyanakkor a hozzátartozóknak előre be kell jelenteniük, ha meg akarják látni az otthonban a rokonukat. „Sajnos a személyzetnek kiszolgáltatott gondozottak könnyen megfélemlíthetők. Azt mondhatja nekik egy ápoló: ha elmondod a látogatódnak, hogy rosszul bánunk veled, akkor bealtatózlak. A személyzet pontosan tudja, hogy mivel tudják az ellátottakat megfélemlíteni, mert jól ismerik őket” – magyarázta az RMDSZ parlamenti képviselője.

Borítókép: Google

szeptember 7, 2023 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Uniós rendelettel védené az Európai Bizottság a médiapluralizmust és a sajtó függetlenségét

A szerkesztőség munkájába a kiadó még akkor sem szólhatna bele, ha a médiatulajdonos üzleti vagy akár politikai érdekei ezt megkívánnák – többek között ezt írja elő a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló uniós rendelet tervezete, amelynek vitája ősszel kezdődik az Európai Parlamentben. Az Európai Lapkiadók Szövetsége ellenzi az Európai Bizottság jogszabályjavaslatát.

Szebb idők jöhetnek az újságírók és a sajtószakma számára, ha hatályba lép a médiaszabadságról (hivatalos nevén: a tömegtájékoztatás szabadságáról) szóló uniós rendelet. Az EU-n belüli médiapluralizmus és -függetlenség védelmét szolgáló új szabályrendszer tervezetét tavaly szeptemberben fogadta el az Európai Bizottság, az európai parlamenti vitája idén szeptemberben kezdődhet el, és várhatóan még a jövő évi EP-választások előtt az EU Tanácsa is rábólint. Ha pedig ez megtörténik, akkor a jogszabály alkalmazása valamennyi tagállamban fél éven belül kötelező lesz.

Az EU területén dolgozó újságírók szebb időkbe vetett reményeit az táplálja, hogy a rendeletjavaslat gyakorlatilag választ ad a munkájukat nehezítő legfontosabb, tagállamonként nyilvánvalóan eltérő mértékben jelentkező problémákra. Többek között biztosítékokat tartalmaz a szerkesztői döntésekbe való politikai beavatkozással és a sajtósok megfigyelésével szemben, külön hangsúlyt helyez a közszolgálati média függetlenségére és stabil finanszírozására, valamint a médiatulajdon és az állami hirdetések elosztásának átláthatóságára. Emellett védi a szerkesztők függetlenségét, szabályozza a médiakoncentrációt, továbbá létre fog hozni egy új, a tagállami médiahatóságok képviselőiből álló független Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testületet. Az Európai Bizottság egy kiegészítő ajánlást is elfogadott a szerkesztői függetlenség belső biztosítékainak további megerősítésére.

A rendelet fő javaslattevője Věra Jourová értékekért és átláthatóságért felelős biztos, aki szerint azért van szükség az uniós jogszabályra, mert az Európai Bizottság a jogállamiságról szóló éves jelentése részeként az egész EU-ban negatív tendenciákat állapított meg a médiapluralizmus és -függetlenség területén. A cseh politikus egy interjúban különösen a magyarországi sajtó helyzetét tartotta aggasztónak a veszélyes médiakoncentrációtól kezdve, az állami hirdetések tisztességtelen elosztásán át, a politikai befolyás alatt álló közszolgálati médiáig. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a rendeletet nem Magyarországra szabták. „A médiaszabadságról szóló jogszabály célja biztosítékokat nyújtani valamennyi tagállamban az európaiaknak, hogy a média mentesül a politikai ellenőrzéstől, és az újságírók biztonságosabban végezhetik munkájukat” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a javaslat az érdekelt felekkel – többek között a médiaszervezetekkel és médiavállalatokkal – folytatott széles körű konzultáción alapul.

Mit ír elő a rendelet?

Az Európai Bizottság honlapján közzétett tervezet szerint a médiaszabadságról szóló európai jogszabály biztosítani fogja, hogy a köz- és magánmédia nem kívánatos nyomásgyakorlás nélkül és a médiatér digitális átalakulását figyelembe véve könnyebben működhessen határokon átnyúlóan az EU belső piacán. A rendelet előírja a tagállamoknak, hogy tartsák tiszteletben a médiaszolgáltatók tényleges szerkesztői szabadságát, és javítsák az újságírói források védelmét. Emellett a médiaszolgáltatóknak biztosítaniuk kell a tulajdonviszonyok átláthatóságát azáltal, hogy nyilvánosságra hozzák ezeket az információkat, illetve szavatolniuk kell az egyes szerkesztői döntések függetlenségét.

A médiaszabadságról szóló törvény szigorú biztosítékokat tartalmaz a kémprogramok médiaszereplők, újságírók és családjaik elleni használatával szemben. Előírásai szerint azokban a tagállamokban, ahol létezik közszolgálati média, a finanszírozásának megfelelőnek és stabilnak kell lennie a szerkesztői függetlenség biztosításáért. Rögzíti, hogy a közszolgálati média vezetőjét és irányító testületét átlátható, nyílt és megkülönböztetésmentes módon kell kinevezni, közszolgálati médiaszolgáltatók pedig pártatlanul, közfeladatuknak megfelelően kötelesek teret adni a különféle információknak és véleményeknek.

A jogszabály előírja a tagállamok számára, hogy értékeljék a médiapiaci koncentrációk médiapluralizmusra és szerkesztői függetlenségre gyakorolt hatását. Megköveteli, hogy kellően indokoltak és arányosak legyenek a tagállamok összes olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedései, amelyek hatással lehetnek a médiára. Emellett új követelményeket állapít meg az állami hirdetések médiaorgánumok közötti elosztására, hogy az átlátható és megkülönböztetésmentes legyen. 

A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra építve a jogszabály biztosítékokat tartalmaz a szakmai normáknak megfelelően előállított médiatartalmak indokolatlan eltávolításával szemben. Rendszerszintű kockázatokkal – például dezinformációval – nem járó esetekben az olyan online óriásplatformoknak (például a Facebook), amelyek el kívánnak távolítani bizonyos, a platform politikáival ellentétesnek ítélt tartalmakat, az eltávolítás hatálybalépése előtt tájékoztatniuk kell a médiaszolgáltatókat az okokról. A médiaszolgáltatók által benyújtott panaszokat e platformoknak prioritásként kell kezelniük.

A Bizottság a rendeletben javasolja egy új, független Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testület létrehozását. A tagállami médiahatóságok képviselőiből álló testület a jogszabály szerint hozzá fog járulni az uniós médiajogi keret hatékony és következetes alkalmazásához, különösen azáltal, hogy segíti a Bizottságot a médiaszabályozási kérdésekre vonatkozó iránymutatások kidolgozásában. Emellett véleményt adhat ki a médiapiacokat és a médiapiaci koncentrációkat érintő tagállami intézkedésekről és döntésekről is.

Milyen hatással lesz a rendelet a médiaszereplőkre?

A rendelet a sajtósok számára biztosít kedvezőbb körülményeket a szakmájuk gyakorlásához. Az újságírók és a szerkesztők például nagyobb védelmet élvezhetnek a szerkesztői döntésekbe való nem kívánatos beavatkozásokkal szemben. Ráadásul az Európai Parlamentnek az eddigi jelzések szerint szándékában áll az őszi vitán „merészebbé” tenni ebben a tekintetben a tervezetet. Máris körvonalazódik egy olyan módosító javaslat, amelyik egyértelműsítené, hogy a szerkesztőség munkájába a kiadó még akkor sem szólhat bele, ha a médiatulajdonos üzleti vagy akár politikai érdekei ezt megkívánnák. Erről Ramona Strugariu román EP-képviselő, a Renew frakció tagja beszélt június elején az Agerpres hírügynökségnek. A politikus illetékességéhez nem fér kétség, ugyanis ő a jelentéstevője a rendelet tervezetének a LIBE bizottságban. „A médiaszabadságról szóló törvényben nagyon-nagyon világossá tesszük, hogy a szerkesztői tartalmakat (…) védeni kell mindenféle politikai beavatkozástól. Egy médiatröszt tulajdonosa sem kérheti el közlésük előtt a szerkesztőségében dolgozó újságírók cikkeit, nem távolíthatja el azokat, és nem avatkozhat bele azoknak az embereknek a munkájába, akik felelősséget vállalnak a tartalomért” – magyarázta Strugariu.

Kedvez a jogszabály a közszolgálati médiában dolgozó újságíróknak is, mert garanciákat kapnak arra, hogy munkáltatójuk a közszolgálati feladatnak megfelelő és stabil finanszírozással rendelkezik. A jogszabály azt is egyértelművé teszi, hogy tilos kémprogramokat használni a médiamunkások, az újságírók és családjaik ellen. A jogszabály leszűkíti az esetleges kivételek körét a tagállami hatókörbe tartozó nemzetbiztonsági okokra, illetve a súlyos bűncselekmények szűk listájára, például a terrorizmus, a gyermekpornográfia vagy az emberölés gyanújának eseteire. A kivételeket az Alapjogi Chartával összhangban, eseti alapon megfelelően indokolni kell olyan körülményekkel, amikor más vizsgálati eszköz nem lenne célravezető. A jogszabály tehát e téren konkrét, új uniós szintű biztosítékokat vezet be.

A javasolt szöveg egyértelműen kiköti, hogy az újságírók nem szenvedhetnek semmilyen retorziót azért, mert megvédik forrásaik bizalmas voltát. A jogszabályt kísérő ajánlás ugyanakkor összegyűjti a szerkesztői függetlenség megerősítését segítő bevált gyakorlatokat, és síkra száll az újságírók bevonása mellett a médiavállalatok döntési folyamataiba és képzési lehetőségeibe. A rendelet és az ajánlás kiegészíti a Bizottság által az újságírók biztonsága érdekében eddig foganatosított intézkedéseket, például az újságírók biztonságáról szóló ajánlást, valamint az újságírók és a jogvédők visszaélésszerű pereskedéssel szembeni védelméről szóló irányelvjavaslatot (lásd keretes írásunkat).

Az Európai Bizottság az újságírók jogi zaklatása ellen is fel kíván lépni az úgynevezett SLAPP-ellenes irányelvvel, amelyről július végéig szavazni fog az Európai Parlament. SLAPP-pereknek azokat a bírósági eljárásokat hívják, amelyek célja, hogy a közéletben aktív civileket, újságírókat tartsanak jogilag lényegtelen ügyekkel nyomás alatt, így kényszerítve őket tevékenységük abbahagyására, álláspontjuk feladására. Az Európai Bizottság azzal indokolta a direktíva kidolgozását, hogy ez a módszer egyre elterjedtebb az EU-ban, azonban sehol sincs erre vonatkozó szabályozás. Az irányelvben a Bizottság javasolja a nyilvánvalóan megalapozatlan bírósági eljárás korai szakaszban történő megszüntetését. Ennek értelmében a bíróságok előrehozott határozatot hozhatnak az eljárás megszüntetéséről, ha az ügy nyilvánvalóan megalapozatlan. Ilyen helyzetben a felperesre hárul a bizonyítás terhe, hogy az ügy nem nyilvánvalóan megalapozatlan. Ha az ügyet visszaélésszerűnek nyilvánítják, akkor a felperes viseli az összes költséget, beleértve az alperes ügyvédi díját is. A közéleti részvételt akadályozó stratégiai per célpontjának joga lesz keresetet benyújtani a vagyoni és nem vagyoni károk megtérítése iránt, és joga lesz azok teljes körű megtérítésére. Sőt annak megakadályozása érdekében, hogy a felperesek visszaélésszerű bírósági eljárást indítsanak, a bíróságok visszatartó erejű szankciókat szabhatnak ki azokra, akik ilyen ügyeket a bíróság elé visznek. A direktívában javasolt biztosítékok a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekre lesznek alkalmazandók, de csak a határon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben, tekintettel arra, hogy a belföldi perek a tagállam illetékességébe tartoznak.

A rendelet a jogalkotó szándéka szerint megerősíti a médiavállalatok szerkesztői szabadságát, és védelmet nyújt nekik az indokolatlan, aránytalan és diszkriminatív tagállami intézkedésekkel szemben, megóvva az európai médiakörnyezet sokszínűségét. A médiavállalatok szempontjából a jogszabály egyik pozitív hatása az állami reklámkiadások méltányosabb és átláthatóbb elosztása lesz. „Az állami reklámokat objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján és nyílt eljárásokon keresztül is kötelességünk elosztani. Ha az állami hatóságok nem ezt teszik, akkor jogsértést valósítanak meg. A jogszabályunk megakadályozza, hogy az állami hirdetéseket önkényesen a kormánybarát média burkolt támogatására használják” – nyilatkozta erről az már említett interjúban Věra Jourová.

A rendelet szerint az állami hatóságok és az állami tulajdonú vállalatok kötelesek lesznek évente közzétenni a médiaszolgáltatóknál elköltött reklámkiadásaikra vonatkozó adatokat, beleértve a médiaszolgáltatók nevét, amelyektől reklámszolgáltatásokat vásároltak, valamint az elköltött összegeket (éves és szolgáltatónkénti bontásban). Ezt ez előírást az Európai Parlament a sajtóban hirdető pártokra is ki szeretné terjeszteni. Ha ez megtörténik, sokkal átláthatóbb lenne, hogy miként próbálják meg a pártok sok esetben „lefizetni” a sajtót. Ez különösen Romániában elterjedt jelenség, ahol a médiatermékek öncenzúrát gyakorolva óvakodnak kritikusan viszonyulni azokhoz a politikai szervezetekhez, amelyeknek a fizetett tartalmait leközlik. 

A közös szabályrendszer az Európai Bizottság szerint nagyobb jogbiztonságot és kiszámíthatóságot eredményez a médiapiaci koncentrációk terén is, megkönnyítve a szereplők számára, hogy tevékenységüket bővítsék az európai belső piacon. A médiavállalatok élvezhetik a tisztességes verseny előnyeit és jobb megtérülést várhatnak a digitális környezetbe irányuló beruházásoktól, például a közönségmérésre vonatkozó új átláthatósági szabályoknak, illetve az online óriásplatformokról való tartalomeltávolításra vonatkozó új biztosítékoknak köszönhetően.

A jogszabály amellett, hogy számos új jogot vezet be a médiaorgánumok védelmére, konkrét kötelezettségeket is ró rájuk. Így bizonyos egyedi követelmények vonatkoznak a híreket és aktuális témákat feldolgozó médiára, mivel az a javaslattevők szerint különösen fontos szerepet játszik a polgárok tájékoztatásában és a közvélemény alakításában. Először is, ezeknek a sajtótermékeknek átlátható tulajdonviszonyokkal kell rendelkezniük. Ez a követelmény a vállalkozásokra általában alkalmazandó, hatályos uniós jogszabályokon (a társasági jogon és pénzmosás elleni szabályokon) alapul. Másodsorban kötelesek meghozni az általuk megfelelőnek ítélt intézkedéseket a szerkesztői döntések függetlenségének garantálása és a tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenségek nyilvánosságra hozatalára.

Ami a végrehajtást illeti: a médiaszabadságról szóló jogszabály egy rendelet, ami azt jelenti, hogy valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó. E szerint az állítólagos jogsértések a tagállami bíróságok elé vihetők. A Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testület az Európai Bizottsággal együtt biztosítja az új jogszabály következetes alkalmazását. A legsúlyosabb esetekben az Európai Bizottság a Szerződések által biztosított hatáskörökkel élve beavatkozhat, beleértve a kötelezettségszegési eljárások megindítását is – részletezte az idézett interjúban Věra Jourová.

A lapkiadóknak nem tetszik a rendelet

Az európai lapkiadók ellenzik az Európai Bizottság rendeletjavaslatát: az Európai Magazinmédia Szövetség és az Európai Lapkiadók Szövetsége szerint a tervezet sértheti a befektetés és a vállalkozás szabadságát, és nem indokolt a médiaszabályozás európai szintű harmonizálása sem. „Elfogadhatatlan, hogy a médiaszabadság védelmét célzó javaslat éppen a kiadók szerkesztési szabadságának elvét, a sajtószabadság egyik lételemét kívánja felülírni” – közölte az Európai Lapkiadók Szövetsége. „Az Európai Unió történetében először a lapkiadókat és a szerkesztőségeket az Európai Bizottság irányította médiahatóság felügyelete alá helyeznék” – panaszolta közleményében az Európai Kiadók Tanácsa is, aggályának adva hangot amiatt, hogy Brüsszel bele akar szólni a kiadók és szerkesztőségek napi működésébe. A szervezet szerint nem is lehetséges az egész unióra egységesen megszabott médiatörvényt alkotni a tagállami eltérések miatt.

A rendeletjavaslatnak különösebb romániai visszhangja még nem volt, míg a Magyar Lapkiadók Egyesülete szintén bírálta. Közleményük szerint tervezet megfosztaná a kiadókat a szerkesztési irányvonaluk meghatározásának szabadságától, és felelősségre vonná őket a tartalomért, amelybe nem lehetne beleszólásuk. „Kizárólag a kiadó az, aki erkölcsi, jogi, pénzügyi és politikai felelősséget vállal a kiadványaiért és tartalmáért. A kiadók viselik kiadványaik sikerének vagy kudarcának teljes kockázatát. A szerkesztési szabadságukba való ilyen beavatkozás felborítaná a sajtószabadságot, valamint a befektetés és az üzleti élet szabadságát” – állapította meg az egyesület elnöke, Kovács Tibor, aki hangsúlyozta: a kiadók szerkesztési szabadságába való bármilyen beavatkozás a sajtószabadságot alapjaiban sértené.

augusztus 28, 2023 | Magyari Sára | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Tengerpart és emberek. Hálásan…

Kis nyári lektűr, Magyari Sára Fekete-tenger-parti élménybeszámolója. A második részben: viselkedésminták a plázson.

Nagyon kettősen viszonyulok ehhez a nyaraláshoz. A szálloda, a kiszolgálás, az ételek, a személyzet kifogástalan. A szobában egy reklámocska: Temesvár Európa kulturális fővárosa. Jól esik. Az ár-érték arány szerintem nagyon rendben van. A tenger meleg és tiszta, a vállig érő vízben is látom az alját. A várost, a partot takarítják. Mégis van kosz. A nyaralók viselkedését az idén is megkérdőjelezem. 

A szálloda all inclusive ajánlata pazarlásra ösztönzi a vendégeket. Az étterem bejáratánál áll egy tábla, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy ugyan bármennyit vehetünk a tányérunkra, azért nem kellene pazarolni, mert minden nap több tíz kiló ételt dobnak el. Ettől függetlenül hihetetlen pocsékolás megy. Kérdezem a teremfőnököt, hogyan látja, ismerik-e, használják-e a turisták az étkezési jeleket: hogyan hagyják az evőeszközöket az asztalon? Szomorúan mosolyogva mondja: dehogy! Enni sem tudnak rendesen az eszcájgokkal. Látom én is, van, aki marokra fogja a kanalat, villát. És nem gyerek. 

A minden benne van eredménye is, hogy a medencék melletti bárnál a férfiak sorban állnak a sörért, esetleg borért. És már délre részegek. A nők jó része házisárkányként morog, mert a férj beivott, a gyerekek nyűgösek. Ha nem ez a történet megy, akkor apu zsémbes, mert anyu sok pénzt költ. Mindenre. Bármire. Ha éppen senki sem nyafizik valamiért, akkor ülnek a parton, a napágyakon, és mindenki elmélyed a telefonjában. Nagyjából ez a három viselkedésminta a jellemző. Ettől függetlenül nekem úgy tűnik, a tavalyhoz képest, sokkal többen vannak a vízben, sőt, többen úsznak, többen labdáznak. És mintha valamivel soványabbak lennének. Persze még mindig én úszom a legbeljebb. Meg is kérdeztem pszichológus barátnőmtől: van valami bajom?! Nem érzek bizonyítási vágyat, sem versengést, de olyan szabadnak érzem magam. Megnyugtatott: rendben vagyok. 

A Techirghiol-tónál a naplementét még mindig nem bámulják. Pedig gyönyörű. A tengerparti napfelkelte továbbra is menő: reggel 6-kor elég sokan vagyunk. De a hajnali vízben megint csak én úszom. Élvezem. Egyedül vagyok a tengerben. Jól elférek. Mellettem a parton háromnemzedéknyi férfi: nagytata, fia és unokája. Szépek. Udvariasak. Figyelem, ahogyan férfinek nevelik a kicsit is. Jó nézni őket.

Esténként van nyári mozi. A filmek szórakoztatóak, a jegy 20 RON, a hely tiszta, hűvös, kellemes. Vagyunk vagy 30-an. Én örülök a szabadtéri vetítéseknek, az egyszerű filmeknek, s hogy minden korosztályból ülnek körülöttem. Tudnak viselkedni: nem magoznak, nem köpködnek, nem telefonoznak, nincsenek beszólogatások. Jól érzem magam.

A parthoz közel van a bazár. Vesztemre. Gyönyörű, természetes anyagú nőies ruhák, cipők. És lehet alkudozni. Meg próbálgatni. Kedvesek, mosolygósak az eladók, humoros rigmusokkal ajánlják a portékájukat. Persze szövegeket is gyűjtök. 

Hazafelé simán kiértem a reptérre. Mindkét busz tiszta, nagyon jó árban: Eforie–Konstanca 8 lej, buszállomástól reptérig 13. A kis csomagommal így jól utazom. Reptéren galiba: négy és fél órát késik a gépem. Elalélok! Azon a másfél órán mit lehet ennyit késni?! Néhányunkat nem értesítettek a késésről, a többséget igen: ők eleve később jöttek ki. A személyzet emberséges: beengedtek a tranzit zónába, ahol volt légkondi, étel, ital, mosdók, internet, konnektor. Persze kíváncsiskodom: miért késik a gép? Mondanak mindenfélét, de azt is látom, hogy több katonai helikopter szállt fel, s elhúzott pár vadászgép is. A váróteremben jól elvagyok: olvasok, beszélgetek. Temesváron 37 fok van, igazából még örülök is neki, hogy nem ott kell várnom. Végül este 8-kor szálltunk fel. Ugyanavval a pilótával, akivel mentem. Végig a napnyugtában repülünk. Gyönyörű az ég. Igaz, volt vihar is, légörvények. De teljes nyugalommal tűrtem: az első esti nyárimozis filmnézés a Kényszerleszállás volt. Láttam, hogy is megy ez. Nincs mitől tartani. Landolás közben ismét felmerült bennem a repülővezetés vágya.

A reptér előtt megkérdezte egy nő, akiért autóval jött a férje, elvihetnek-e. Persze. A ház előtt tettek ki. Pénzt nem vettek el. Ilyenkor csak pislogok nagyokat. És hálás vagyok mindenért: például ha nem lett volna késés, nem láttam volna odafentről a naplementét…

(Megnyugtatásként írom a csajoknak, hogy lett egy új ruha: 448 gramm.)

augusztus 26, 2023 | Magyari Sára | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Tenger és repülés. Kisbőrönddel…

Kis nyári lektűr, Magyari Sára Fekete-tenger-parti élménybeszámolója. Első részben megtörténnek az előkészületek.

Az idén ismét román tengerparton nyaralok. Most Észak-Eforie. Még mindig az egyszerűbb helyeket kedvelem. De úgy döntöttem, repülővel jövök, és kicsit elegánsabb helyre. Igazából alig 180 RON a különbség a hálókocsi és a repülőjegy között. Legalábbis temesvári indulással. De nem mindegy, hogy 14 órát zötykölődöm, plusz a késés. Vagy másfelet. 

Nagy sikerélmény volt, hogy rávettem magam: repüljek. A jegyvásárlás sem volt kutya. Semmi extraopciót nem kértem: sem különleges helyet, sem pluszbőröndöt. Először az a 6 kg és a 40/30/20 cm teljesen rendben volt. Úgy gondoltam, öt napra, 29 fokban nem kell sok cucc. Ami kell, az meg belefér. Kimondott kalandként éltem meg, hogy bepakoljak ebbe a – ridikülbe. 

Amúgy úgy szoktam a vízparti nyaralásra pakolni, hogy viszem az összes fürdőruhám, az összes körömlakkom, mindennapra más nyári ruhát és cipellőt. Ilyenkor tömörítem pár napra a női princípiumom, azaz öltözködöm, szépítkezem – mert ez kikapcsol. Ez a terv a fenti poggyász méreteiből adódóan az idén veszélybe került. 

Egy héttel az utazás előtt nekiálltam mérni. A konyhamérlegen ledekáztam a vinnivalókat. Így tudtam meg, hogy a kedvenc különrészes dresszem 110 g, az egybe dressz 130. A piros nyári ruhám 180 g, a zöld 220. A fekete magas sarkúm 320 g, a natúr 305. Megmértem kendőket, zoknikat, fehérneműt, legyezőt, pénztárcát a minimális számú kártyákkal, kulcsokat. Mindenfélét. Sosem gondoltam volna, hogy a laptop-töltőm 260 g. Vagy, hogy a fekete elegáns bőrtáskám csak 180. Rácsodálkoztam a dolgok súlyára!

A hajnali repüléshez így a legnehezebbeket vettem magamra. Azért aszortálódott minden mindennel! A pakk laptoppal, cuccokkal, önmaga súlyával együtt 6160 grammot nyomott. Ebből magamra vettem 775 grammot. Becsekkoláskor minden rendben volt. Én is nőnek néztem ki a sok gúnyámban.

Repüléstől annyira nem tartottam, bár valamikor tériszonyos voltam. Mikor landoltunk, már azon járt az eszem: meg kellene tanulnom repülőgépet vezetni. 

Minden simán ment: reptérről civilizált, tiszta buszokkal jutottam el a szállodáig. A hotel fantasztikus: kedves a személyzet, tisztaság van, elegancia, emberséges elveket vallanak – hitelesen. De az üdülőhelyen túl sok szép ruhát árulnak, körömlakkot meg szinte sehol. Ez a kettő külön-külön is áthúzza a számításaimat. Mivel egy nagyobb poggyász legalább 70 euróba kerül csak egy útra, így abban maradtam önmagammal, körömlakkok otthon maradnak, majd itt veszek egyet, és avval megelégszem. De az, hogy ennyi gyönyörű, nekem való ruha legyen fantasztikus áron, amit most nem tudok hazavinni a miniatűr csomagom miatt – az teljesen elszomorít! Bár az este, újranéztem, hazafelé még mit vehetnék magamra, hátha nyernék pár grammocskát. Igaz arra sem számítottam, hogy ma, amikor megkérdeztem, hogy mennyi a kiszemelt ruci, csak az árát tudták megmondani. A grammokat nem. Most kunyerálnom kell valahonnan egy dekázó mérleget…

(Folytatjuk)

április 12, 2023 | Vigh Ivett-Barbara | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

A választott nyelv

Nagyváradi magyar anyanyelvű fiatalok identitása és a magyar kultúrához való viszonyulása a tannyelvválasztás függvényében

Nagyvárad egy multikulturális közeg, mely dominánsan a román és a magyar emberek interakcióján alapszik. Nem lehet olyan nagyváradi magyar családot megemlíteni, amely ne érintkezne román családokkal, s fordítva. A társadalmi heterogenitás természetes folyamat addig, amíg mindkét oldal meg tudja őrizni saját kulturális szokásait és identitását.

Ma Romániában mindenki szabadon dönthet arról, milyen tannyelven szeretné, hogy gyermeke tanuljon. Szilágyi N. Sándor három csoportra osztja a magyar gyermekek román iskoláztatására vonatkozó döntéseket. Az első esetben a magyar család olyan településen él, ahol nincs lehetőség az anyanyelvi oktatásra, a második esetben a magyar családok az asszimiláció következtében már nem is beszélik olyan jól a magyar nyelvet, ezért fel sem merül bennük, hogy azon tanuljon gyermekük, a harmadik esetben a magyar családok a román tannyelvű iskola mellett döntenek különböző személyes okokból, ámbár lenne lehetőségük a magyar tannyelvű oktatásra. A nagyváradi magyar lakosság a harmadik kategóriába sorolható. Nincsenek birtokomban olyan információk, amelyek arra vonatkoznak, hogy ma Nagyváradon hány magyar anyanyelvű diák tanul román tannyelvű iskolában, de romániai szintű kimutatásokból az derül ki, hogy országszerte a magyar gyermekek közel 25%-a románul tanul. Az azonban bizonyos, hogy a nagyváradi magyar szülők előtt bölcsődétől egészen az egyetemi tanulmányokig ott a lehetőség, hogy gyermekeiket anyanyelvi oktatásban részesítsék. 

Joggal merül fel a kérdés, hogy a román tannyelvű oktatás mennyire befolyásolja a fejlődő diák magyar identitását és a magyar kultúrához való viszonyát. Vajon ugyanannyi ismeretre és kulturális javakra tesz szert, mint a magyar tannyelven tanuló társai?

Kutatásom egy komplex kutatás, melyben 15 és 20 év közötti nagyváradi magyar anyanyelvű fiatalt mértem fel azzal a céllal, hogy megvizsgáljam a magyar kultúrához való viszonyulásukat és magyar identitásukat. A figyelmem központjában az állt, hogy az adatközlők milyen tannyelven tanulnak. Így tehát a fő célom, hogy megnézzem, hogyan hat az identitásra és a kulturális emlékezetre a tannyelvválasztás. Feltételeztem, a magyar tannyelven tanuló magyar diákok sokkal tájékozottabbak lesznek a magyar kultúra elemeiről, tudások gazdagabb, mint azon magyar társaiké, akik román tannyelven iskoláznak. Ugyanakkor előfeltevéseim között szerepelt az is, hogy az utóbbi kategóriába tartozó fiatalok nem ragaszkodnak annyira magyar identitásukhoz, mint a másik csoport.

Kutatásom adatgyűjtése kvantitatív módszerrel, kérdőívezéssel történt, majd ezek számszerű adatainak feldolgozásával, statisztikai elemzésével. Összesen 86 nagyváradi magyar középiskolás válaszolta meg a kérdéseket, 43 magyar tannyelven tanuló és 43 román tannyelven tanuló. A kérdőív 11 kérdést tartalmazott, nyitottakat és zártakat vegyesen, melyek a három bevezető kérdésen kívül mind a kulturális emlékezethez, a magyar identitáshoz kapcsolódtak. 

Csatolom a kérdőív pontjait, hogy jól látható és követhető legyen:

A kérdőív első három pontja az adatközlőre vonatkozó általános információk begyűjtésére szolgál, majd a negyedik ponttól kezdődően a magyar identitást és a magyar kultúrához való viszonyulás körvonalazódik ki. Jelen írásban a 4., 5., 6., 9. és 11. kérdésekre adott válaszokból fogok ízelítőt nyújtani az olvasóknak.

A 4. kérdés azt vizsgálja, hogy az adatközlők milyen nemzetiségűnek vallják magukat. A megkérdezett 86 személyből 74 vallotta magát magyarnak, 12 pedig románnak. A 1. ábra az szemlélteti, hogy a tannyelv függvényében hogyan oszlanak meg ezek a válaszok.

        1. ábra: Az adatközlők nemzetiségének aránya a negyedik kérdés válaszai alapján

A grafikonból leolvasható, hogy a magyar tannyelven tanuló diákok 100%-ban magyar nemzetiségűnek vallották magukat, ami az adatközlők 50%-át jelenti. A 43 román tannyelven tanuló magyar fiatal 72%-a vallotta magát magyarnak, 28%-a pedig románnak. A 86 adatközlő viszonylatában ez az arány 36% – 14%. Utóbbi információ érthető lenne, ha az adatközlők vegyes házasságból származnának, és inkább a román identitást éreznék erősebbnek önmagukban, viszont a megkérdezettek mind magyar szülők gyermekei. A negyedik kérdés folytatása arra vonatkozott, hogy mitől érzik magukat magyarnak. A román tannyelven tanulók között akadtak olyan válaszolók, akik szülői külső nyomásként élik meg, hogy magyarságukat meg kell őrizzék. A magyar osztályba járók esetében jobban érezhető érzelmi kapocs köztük és nemzetiségük között.

Az ötödik kérdés: Mi jut eszedbe, ha azt hallod: magyar kultúra? Itt is eltérések tapasztalhatók a felmért két csoport válaszai közül. A 43 román tannyelven tanuló adatközlőből 8 nem is válaszolt erre a kérdésre. A 35 válaszoló között pedig volt egy olyan személy, aki azt írta, hogy ,,a szüleim kultúrája”.  A többiek nagy részben a népmesét, népdalt és néptáncot írták. A magyar tannyelven tanulók esetében mindenki megválaszolta a kérdést. Az ő esetükben a színház, nagyváradi színház végzett az első helyen, de a néptánc és a népzene itt is gyakran előfordult. Írtak azonban olyan válaszokat is, amelyeket a román tannyelven tanulók közül senki. Például: Szent László Napok, erdélyi kultúra, Ady Endre, hungarikum. 

A 2. ábra azt mutatja meg, hogy melyek voltak a leggyakoribb asszociációk a magyar kultúrára, tehát az ötödik kérdésre.

2. ábra: Az adatközlők leggyakoribb asszociációi a magyar kultúrára

A kérdőív hatodik pontjában arra kerestem a választ, hogy ki ismertette meg az adatközlőkkel a magyar kultúra sajátosságait. Hat opcióból választhatták ki a rájuk nézve legreprezentatívabbat: szülők/család, óvoda/iskola, barátok, internet, én néztem utána, egyéb. 

A két felmért csoport tagjai közül a szülők/család válaszlehetőséget mindannyian bejelölték, ami azt jelzi, hogy az elsődleges szocializáció a minta mindenki számára. Az egyéb válaszlehetőséggel senki nem élt.

A fő különbség a román tannyelven tanuló magyar anyanyelvű válaszadók és a magyar tannyelven tanuló adatközlők válaszaiban abban állt, hogy a románul tanulók közül senki nem jelölte be az óvoda/iskola válaszlehetőséget, még a magyarul tanulók közül 42 személy. Ebből is jól látható, hogy az adatközlők maguk vallották be, hogy egy román osztályba járó gyermek az iskola intézményének falain belül nem ismerkedik meg a magyar kultúrával, így nincs esély arra sem, hogy magyar identitása kibontakozzon.

A kérdőív kilencedik pontjában a megkérdezetteknek két állítás közül kellett azt folytatniuk, amelyiket igaznak tartják: vagy a Fontos a magyar kultúra sajátosságait megőrizni, mert, vagy a Nem fontos a magyar kultúra sajátosságait megőrizni, mert mondatot. A kérdőív ezen pontját 86 adatközlőből 19 nem válaszolta meg, ami a kitöltők 22%-át jelenti. Közülük 18 személy tanul román tannyelven és 1 magyar osztályban. A fennmaradó 67 válaszolóból 4 folytatta a Nem fontos a magyar kultúra sajátosságait megőrizni, mert állítást, ők mindannyian román tannyelven tanulnak, míg 63 adatközlő a Fontos a magyar kultúra sajátosságait megőrizni, mert mondatot egészítette ki. Az a 4 diák, aki nem tartja fontosnak a magyar kultúra ápolását, rendszerint arra hivatkozott, hogy annak az országnak a kultúráját kell óvni, amelyben élünk, és ez az ő esetükben a román kultúra.

Abból a 63 válaszolóból, aki fontosnak tartja a magyar kultúra megőrzését, 42 személy tanul magyar tannyelven és 21 román osztályban. E 21 diák közül is volt 6 személy, aki nem belső késztetésből tartja fontosnak a magyar kultúra ápolását, hanem egy külső befolyásoló erő hatására, ami mind a 6 esetben szülői unszolás. Tehát ezek az adatközlők negatívan élik meg azt, hogy szüleik beléjük szeretnék nevelni a magyarságtudatot, hiszen ők ehhez már nem ragaszkodnak. Egy példát szívesen szemléltetek a válaszokból: „Fontos, mer, hogy mikor van valami magyar ünnep akkor azt is be kel tartani mert anyu krizál. (bocs a kifejezésért )”. Természetesen a román tannyelven tanulók között is voltak olyan válaszolók, akik nem külső nyomásra tartják fontosnak a magyar kultúrát: „Fontos a magyar kultúra sajátosságait megőrizni, mert magyar vagyok.”

A tizenegyedik kérdés abban tért el az előbb tárgyalttól, hogy az adatközlőknek nem fogalmakat kellett definiálniuk, hanem képeket felismerni és megnevezni. 

A 3. ábra megmutatja, hogy a 86 adatközlő milyen arányban adott helyes és helytelen válaszokat, valamint, hogy mely képeket nem nevezték. A grafikonból az is kirajzolódik, hogy a kérdőív kitöltőinek melyik kép bizonyult a legismertebbnek, és mely volt az, amelyiket a legkevesebben tudták beazonosítani.

3. ábra: 86 adatközlő válaszainak aránya a 11-es kérdésre

97%-os aránnyal a PARLAMENTET ábrázoló kép bizonyult az adatközlők számára a legismertebbnek, hiszen erre érkezett a legtöbb helyes válasz. Ennek oka lehet, hogy az illusztráció Budapest egyik leghíresebb épületét ábrázolja, amelyet számos világjáró külföldi is nagy valószínűséggel felismert volna. Ugyanakkor a PARLAMENT nem kapcsolódik az iskolai tananyaghoz, ami azt is jelenti, hogy a román tannyelven tanulók nem indítottak hátránnyal a kép felismerése során a magyar osztályba járókkal szemben.

A második leggyakrabban felismert kép az ADY ENDRÉT ábrázoló illusztráció, míg a harmadik legkönnyebbnek bizonyuló kép egy PIROSPAPRIKÁT ábrázolt. Ez a kifejezés akár az első helyen is végezhetett volna, ha az adatközlők közel 30%-a nem írta volna, hogy chilit lát a képen.

Összességében elmondható, hogy a magyar tannyelven tanuló adatközlők ismeretei sokkal gazdagabbak a magyar kultúráról, a példáikból is látszik, hogy a válaszaik szélesebb körben lefedték kultúránkat: történelem, irodalom, gasztronómia stb. Ugyanakkor az eredményekből az is kirajzolódik, hogy jobban ragaszkodnak magyarságukhoz, mint a román tannyelven tanuló magyar diákok, akiknek mind érzelmileg, mind lexikálisan szegényesebb a magyar kultúrához való viszonyulásuk. Sőt, olyan szélsőséges válaszokat is kaptam, amelyek azt sugallták, hogy az adott személy teljesen kivonja magát a magyar kultúra alól. Ennek számos oka lehet: az első és egyik legfontosabb, hogy egy gyermek nemcsak a családjától kapja azokat az impulzusokat és információkat, amelyek segítenek neki anyanyelvének ápolásában, a magyar kultúra ismereteinek megszerzésében és megőrzésében, hanem az iskolától is. Ha pedig egy gyermeknek nem az anyanyelvének megfelelő közegben történik a másodlagos szocializációja, akkor az a legtöbb esetben megcsorbítja a magyar identitását és a magyar kulturális ismereteit. Természetesen ez akkor valósul meg a leginkább, ha otthonról is teljes passzivitást lát a magyar kultúrával szemben. Amennyiben viszont a szülők igyekeznek megőrizni és átörökíteni kulturális örökségünk elemeit, akkor a gyermekhez több információ fog eljutni, mint az előző példában, de még így is kevesebb, mint egy olyan diák esetében, aki magyar tannyelven tanul. 

Általános következtetéseim között szerepel még néhány észrevétel. Az első és legnyilvánvalóbb az a román tannyelven tanuló magyar anyanyelvű fiatalok helyesírási hibái. Számos esetben használták helytelenül a magánhangzókon lévő ékezeteket. Mindez arra vezethető vissza, hogy nem ismerik a magyar helyesírás szabályait. A magánhangzók mellett egyéb hangok jelölésével és akadtak problémák. Ilyen például a magyar sz hang, amelyet s betűvel is jelöltek. Szintén az ő esetükben találkoztam sűrűn agrammatikus mondatokkal, illetve olyanokkal, amelyekben egyéb helyesírási hibák szerepeltek. Mind szókincsük, mind a magyar nyelven való érvelési technikájuk szegényesebb, mint a magyar tannyelven tanuló társaiké.

A román tannyelven tanuló magyar diákok szóhasználatában olykor érződött a román nyelv hatása. Ez nemcsak a helyesírásukban nyilvánult meg, hanem a szóhasználat szintjén is. Például több román osztályba járó adatközlőnél előfordult, hogy román szavakat ültetett magyar mondataiba. Ilyen volt a primăria kifejezés, amelyet egy az egyben átvett írója a román nyelvből, vagy azok a szavak, amelyeket a román nyelvből átvéve, de a magyar ábécé betűinek megfelelően használtak: krizál, ami a román a face criză kifejezésből származik. Ennek az elsődleges jelentése, hogy válságot hoz létre, rohama van. Az adatközlőnél a szó egy szleng jelentést hordoz, ami inkább a hisztihez, a veszekedéshez kapcsolódik.

A román tannyelven tanuló magyar fiatalok válaszaiból észlelhető egyfajta bizonytalanság is. A kérdőívek kitöltése után, több adatközlő is megjegyezte, hogy látni fogom, voltak olyan pontjai a felmérésnek, amelyekhez nem írtak választ, mert nem voltak benne biztosak. Ők nagy eséllyel nem érintkeznek napi szinten a magyar kultúrával, ezért meglévő ismereteiket is idővel megkérdőjelezik. Szinten az elbizonytalanodás vagy a kudarctól való félelem irányíthatta azokat a román tannyelven tanulókat is, akik nem akarták a kérdőívet kitölteni. 

A kutatásban felmért jelenségre, mely szerint a tannyelvválasztásnak nagy hatása van egy adott kultúra elsajátításában és az identitásunk kialakulásában elsősorban a szülők figyelmét kell felhívni, hisz a döntés az ő kezükben van, s talán nem is gondolják, hogy választásukkal valójában nemcsak azt a nyelvet választják ki gyermeküknek, amelyen majd a tananyagot elsajátítja, hanem ezzel egyidőben kultúrát, barátokat, párt is. Apró léptekben, de nagy eséllyel a magyarnak született gyermek asszimilálódni fog. Az, hogy Romániában, kisebbségként megvan a jogunk ahhoz, hogy anyanyelvünkön tanulhatunk az egyik legnagyobb érték, amit kaphatunk. A szülők felvilágosításában látom az elsődleges megoldást, hiszen lehet, hogy alapvető információk hiányában döntenek úgy, román tannyelvű osztályba íratják gyermeküket. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni a másik oldalt is, mely a tanügyi rendszert illeti: milyen hatékony módszerek állnak a rendelkezésre ahhoz, hogy a magyar gyermek magyarul tanulhasson úgy, hogy később ne érezze, abból hátránya származott, például nem sikerült az állam nyelvét tökéletesen elsajátítani… merthogy ezzel érvel a legtöbb magyar szülő, aki a román tannyelvet választja.

Egy szó, mint száz Bessenyei György örökérvényű szállóigéjével zárom kutatásom ezen részét, melyben sok kérdésemre választ kaptam, de számtalan új is megfogalmazódott bennem, mely a téma további vizsgálatát fogja eredményezni… s akkor a gondolat, melyet érdemes megjegyeznünk: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”

december 17, 2022 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Média: közpénzen vásárolt jóindulat

Idén nyolc helyett csúszott vissza Románia a Riporterek határok nélkül nemzetközi sajtószabadság-indexe alapján összeállított világranglistán. A jelenség összefügg azzal, hogy az elmúlt három évben a hatalmon lévő pártok irdatlan mennyiségű közpénzt, összesen mintegy 55 millió eurót csorgattak be hirdetések formájában a nem állami médiába. A burkolt támogatással megvásárolták a legnagyobb lapok és hírtelevíziók jóindulatát, „véleménypiaci erőfölényhez” jutva.

A rendszerváltás utáni Romániában (is) hagyománya van annak, hogy a kormánypártok állami hirdetésekkel tömik ki a barátinak tekintett sajtót ellenzéki lapok kárára. De a 2020-as választási évben az akkor kisebbségben kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) szintet lépett: a teljes média jóindulatát próbálta közpénzekből megvásárolni. Legalábbis sokan így értelmezik, hogy Ludovic Orban miniszterelnök kabinetje egy sürgősségi rendelettel 200 millió lejt (mai árfolyamon 40 millió eurót) irányzott elő a koronavírus-járványról tájékoztató állami hirdetésekre. A kormányfő többek között azzal indokolta az intézkedést, hogy a pandémia a sajtót is nehézségek elé állította, és a gazdaság különböző ágazataihoz – például a vendéglátóiparhoz – hasonlóan támogatásra szorul. 

A tájékoztató kampány májustól decemberig tartó időszaka voltaképp egybeesett a választási kampánnyal. Az állami támogatást nézettségi és olvasottsági adatok alapján osztották, és főként a központi sajtó – elsősorban a hírtelevíziók – voltak a kedvezményezettjei. Néhány kisebb hírportál és oknyomozó portál (G4Media.ro, Newsweek.ro, Recorder.ro, Rise Project, RFI Románia, Republica) tüntetően nem kért ezekből a pénzekből. Arra hivatkoztak, hogy nem akarnak elfogadni tájékoztatási kampánynak álcázott állami támogatást választási évben.

Keret. A járvány első évében, 2020-ban történt még egy politikai kísérlet a sajtó „lekenyerezésére”. Februárban a képviselőház döntő házként törvénymódosítást fogadott el az újságírók adómentességéről. Az intézkedés élénk vitát váltott ki sajtós körökben is. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete például csak részben értett egyet a törvénymódosítással, és csak az igen alacsony jövedelmű újságírókra alkalmazta volna. Tény, hogy az államfő nem hirdette ki a jogszabályt, hanem visszaküldte a parlamentnek felülvizsgálatra. A szenátus végül még abban az évben júniusban, a képviselőház pedig idén februárban elutasította az újságírók adómentesítését előíró tervezetet.

A 2020-ra előirányzott 200 millió lejből végül 140 millió lejt pályáztak meg a sajtóintézmények, és az összegből 88 millió lejhez még abban az évben hozzá is fértek. Az már csak a 2020-as pénzügyi mérlegük közzététele után, 2021-ben derült ki, hogy olyan trösztök fölözték le az állami támogatásokat, amelyeknek a járvány évében is nagyon jól ment az üzlet. A legnagyobb összeget, közel 15 millió lejt a két televíziót és egy országos kereskedelmi rádiót magába foglaló Antena médiaholding kapta, amelynek a profitja a 2019-es 103 millió lejről 168 millió lejre nőtt 2020-ban. Nem ment rosszul a nyereségét 2020-ban 36 millió lejről 68 millió lejre szinte megduplázó Dogan Media International nevű trösztnek sem, ennek ellenére tévécsatornája, a Kanal D 7,5 millió lejes állami támogatást kapott. Ezek az adatok az ellenzéki sajtó szerint azt bizonyítják, hogy a 2020-ban kormányzó PNL nem a nehéz helyzetben lépő médiaintézményeken akart segíteni, hanem a választási győzelmét akarta bebiztosítani.

A liberálisok ugyan nem nyerték meg a választásokat, de az RMDSZ-szel és a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR) koalícióban hatalmon maradtak. A 2020-ra állami hirdetésekre előirányzott 200 millió lejből fennmaradó 52 millió lejt végül a Cîțu-kormány fizette ki 2021 első felében. Előző év végén Ludovic Orban ígéretet tett arra, hogy megmaradó 60 millió lejből – amit még meg is toldottak volna – a koronavírus elleni oltáskampányt népszerűsítő hirdetésekre költik. Ez a szándék azonban az időközben kormányra kerülő és az egészségügyi minisztériumot is irányító USR ellenállásán megbukott.

Pártpénzek a sajtónak. A sajtó elesett ugyan az oltáskampányt népszerűsítő állami hirdetésektől, de idén ősszel kiderült, hogy több hírportál és a legnézettebb hírtelevíziók kerülő utakon jelentős összegű közpénzhez jutottak az elmúlt években. Mégpedig úgy, hogy a politikai pártok felületeket vásároltak és vásárolnak a mai napig is tőlük propagandaanyagok számára. Mivel választási kampányon kívüli időszakban nem vásárolhatnak műsoridőt, a hírtelevíziókkal a honlapjukon megjelenő anyagokra kötnek szerződéseket. Ezeket a parlamenti pártoknak járó, összesen mintegy 50 millió euró éves költségvetési támogatásukból fizetik ki. A legnagyobb állami támogatást a jelenleg kormányon lévő PNL és a Szociáldemokrata Párt (PSD) kapja, és ez a két alakulat költi a legtöbb pénzt propagandára.

Minderre a Szabad Európa Rádió szeptemberben megjelent ankétja derített fényt. E szerint az Antena3, a Digi24, România TV, a B1TV és a Realitatea Plus televíziót, valamint a Hotnews, a Newsweek és a Știri pe surse hírportált rendszeresen közpénzekhez juttatta a PSD és a PNL. Ez önmagában még törvényes lenne, csakhogy a Szabad Európa Rádió szerint az említett hírtelevíziók és hírportálok nem reklámként tüntetik fel a közölt propagandaanyagokat. Az olvasók átverése mellett a jelenségnek van még egy – a sajtószabadságra káros – mellékhatása: a pártokkal szerződésben álló médiaintézmények tetten érhető módon öncenzúrát gyakorolnak. Vagyis kerülik a PNL vagy a PSD számára kedvezőtlen témákat, mint amilyen Nicolae Ciucă miniszterelnök plágiumügye. A televíziók ráadásul informálisan azt is vállalják, hogy a vitaműsoraik, híradóik állandó meghívottjai legyenek az illető pártok politikusai.

A Szabad Európa Rádió a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény alapján megkérdezte a parlamenti alakulatokat, hogy mennyit költöttek propagandára tavaly és 2022 első hét hónapjában. Csak a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) válaszolt a jogszabályban előírt harminc napos határidőn belül. Marcel Ciolacu PSD-elnök többször is kijelentette, hogy egy titoktartási záradék miatt a szerződések tartalmáról nem tájékoztathatja a sajtót. Ezért a PSD nem válaszolt a kérdésekre, így a Szabad Európa Rádió informális úton jutott hozzá a kért információkhoz, de perelni fog az adatokért. Ha késve is, de a PNL válaszolt az adatigénylésre, míg a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) azt közölte, hogy egyetlen lejt sem költött a parlamentbe kerülése óta médiafelületekre.

Az így összegyűjtött információk szerint 2021-ben a PSD 40 millió lejt (8 millió euró), a PNL 19 millió lejt (3,8 millió euró), az ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) pedig 1 millió lejt (200 000 euró) fordított erre a célra. Az idei év első hét hónapjában a PSD 31 millió lejt (6,25 millió euró), a PNL 21 millió lejt (4,25 millió euró), az USR pedig 2 millió lejt (0,4 millió euró) fordított pártpropagandára. 

Kiderült az is, hogy a szerződéseket nem mindig közvetlenül a PSD és a PNL vezetése köti meg a televízióval vagy hírportállal, hanem egy reklámügynökség közvetítésével, és a Marcel Ciolacu által említett titoktartási záradék beiktatását maguk a pártok kérik. A liberálisok azt is elárulták, hogy melyek azok a reklámügynökségek, amelyekkel a párt dolgozik, és amelyeknek a legfontosabb feladatuk az, hogy felületet vásároljanak a PNL-nek a különböző portáloknál. Dan Vîlceanu volt pártfőtitkár arról is nyilatkozott, hogy milyen médiaorgánumokkal volt közvetlen kapcsolata a liberálisoknak, és hol használtak közvetítőt.

Az RMDSZ nem szorul médiafelületek megvásárlására

A Szabad Európa Rádió nem küldött hasonló adatigénylést az RMDSZ-nek. Ezt azzal indokolta, hogy a romániai magyarok érdekvédelmi szervezete nem pártként, hanem kisebbségi szervezetként kap állami támogatást. Tény, hogy az RMDSZ legfeljebb kampányidőszakban szorul rá médiafelületek vásárlására, mert a Progress Alapítvány révén gyakorlatilag a tulajdonosa az egyik legolvasottabb erdélyi magyar hírportálnak, a Maszol.ro-nak, és jelentős összeggel támogatja az Erdélyi Magyar Televíziót is. A portálnak az RMDSZ éves költségvetésében elkülönített kerete van, az ETV-t működtető Janovics Jenő Alapítvány pedig a Communitas Alapítványtól kapja a pénzt. Szintén a Communitastól kap évente kisebb összegű támogatásokat az erdélyi magyar lapok – köztük a kulturális folyóiratok – többsége is. Ezek szétosztásáról az alapítvány sajtókuratóriuma dönt.

Az RMDSZ rég nem frissítette a költségvetési beszámolóját. Így egyelőre csak az ismert, hogy a Maszol.ro kiadója, a Progress Alapítvány 2019-ben több mint egymillió lejt kapott. Ez az összeg az RMDSZ akkori éves költségvetésének a mintegy 3,5 százalékát jelentette. A Communitas Alapítvány honlapján jóval frissebb információk is elérhetők. Ezek szerint az ETV-t működtető Janovics Jenő Alapítvány tavaly összesen több mint 4 millió lejt kapott az RMDSZ-nek járó állami támogatásból.

március 7, 2022 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

„Romániában nincs társadalmi párbeszéd, ezért nincs társadalmi béke sem”

Romániában egyenlőtlenül oszlik meg a gazdasági növekedés a gazdasági szereplők között, a gyarapodást a magántőke fölözi le. Ez az egyik oka annak, hogy a hazai munkaerő egy része inkább külföldön próbál boldogulni – véli Bogdan Hossu, az Alfa Kartell Szakszervezeti Szövetség elnöke.

Tíz évvel ezelőtt azt nyilatkozta nekem az Erdélyi Riport hetilapnak adott interjúban, hogy az Alfa Kartell Szakszervezeti Szövetségnek mintegy 500 ezer tagja van. Hány tagja van most?

Körülbelül 550 ezer, de volt ennél több is egy időszakban. Tagságunk létszáma hullámzott a gazdaság bizonyos ágazatainak átszerveződése miatt. Az iparban valamikor még 4,6 millióan dolgoztak, mára már csak 800 ezren. Felduzzadt azonban a közalkalmazottak száma, s ez részben pótolta a veszteségeinket. Tagszervezetünk többek között a legnagyobb rendőrszakszervezet, a helyi közigazgatásban, illetve a felsőoktatásban dolgozók legnagyobb szakszervezete is.

Ezt azért kérdeztem, mert az érdekelne, hogyan változott a szakszervezetek befolyása Romániában e tíz év alatt. Nőtt az erejük?

Ha kizárólag számszerűen nézzük, akkor a szakszervezetek ereje csökkent, mert a tagjaik létszáma a törvénymódosítások miatt jelentősen megcsappant. 2011 óta a törvény gyakorlatilag megtiltja a szakszervezetek létrehozását a 15-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kisvállalkozásokban, és mintegy tíz éve – az osztályozásuk módosulása miatt – a romániai cégek 42 százaléka kisvállalkozásnak minősül, ugyanakkor az összes romániai alkalmazott 32 százaléka kisvállalkozásnál dolgozik. Évek óta próbálunk módosítani a szakszervezeti törvényen, mert jelentősen korlátozó. 

Mekkora most Romániában a szakszervezetesedés szintje, azaz a szakszervezeti tagok és a munkavállalók összlétszámának aránya? 

Erről csak becsléseim vannak, mert nincsenek pontos adatok. Nem könnyű felbecsülni ezt az arányt. Ha viccesen akarok fogalmazni, akkor Romániában ma a szakszervezetesedés szintje több mint száz százalékos, ugyanis a szakszervezeti szövetségek tagjainak deklarált száma jóval meghaladja a munkavállalókét. Tény, hogy a törvény szerint a munkanélküliek a korábbi munkahelyük szakszervezetének tagjai maradhatnak. Ez érvényes a nyugdíjasokra is. Mindezekből kiindulva becslésem szerint jelenleg mintegy 28 százalékos a szakszervezetesedés szintje az országban. A nagyvállalatok szintjén ez az arány magasabb, 38-40 százalékos.

Mi a helyzet a multinacionális vállalatoknál? Mekkora ezeknél a szakszervezetesedés szintje?

A multiknak hideglelésük van a szakszervezetektől, mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzák a megalakításukat alkalmazottaik körében. Azt mondogatják: miért van szükség a szakszervezetekre, hiszen mi a társadalmi felelősség jegyében mindent megteszünk a munkavállalóinkért, megvédjük mi az érdekeiket. Ellenállásuk megmutatkozott a szakszervezeti törvény tíz évvel ezelőtti módosításakor is. Ragaszkodtak ahhoz, hogy vállalati szinten csak egyetlen szakszervezet működhessen. Ennek hátterében az áll, hogy egyetlen szervezetet sokkal könnyebb ellenőrzés alatt tartani vagy manipulálni, például úgy, hogy nyomást gyakorolsz a vezetőire. A multinacionális vállalatok ellenzik a kollektív munkaszerződéseket is, az állítják, hogy készek egyenként tárgyalni az alkalmazottakkal az igényeikről, a munkakonfliktusokra, sztrájkokra pedig agresszíven reagálnak. Volt már példa arra, hogy beperelték a munkát beszüntető alkalmazottakat. De ez a mentalitás nem csak a multinacionális vállalatoknál, hanem a hazai vállalkozók egy részénél, sőt az államnál, mint munkaadónál is megnyilvánul. A bukaresti metróvállalat szakszervezetének vezetőjét, Ion Rădoit azzal vádolták, hogy nyomást gyakorolt a Metrorex vezetőire a kollektív munkaszerződésről szóló tárgyalásokon. Ez a vád abszurd, hiszen nyilvánvaló, hogy egy szakszervezeti vezető csak a munkaadóra gyakorolt nyomás révén tudja védeni az alkalmazottak érdekeit. Ez a vád ellentmond a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1998-ban elfogadott alapokmányának, amelyet Románia is ratifikált.

(tovább…)
február 8, 2022 | Forgács Áron | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Haza a magasban és a legközvetlenebb közelben

Meglehetősen nagy, de meglepőnek nem mondható felzúdulás volt a román nyilvánosságban arra a hírre, hogy egy közvélemény-kutatás szerint a romániai magyaroknak csak a tíz százaléka tekinti hazájának Romániát, a legtöbben az ország valamelyik kisebb földrajzi régióját, Erdélyt, Székelyföldet, a Partiumot, a Bánságot stb. érzik a hazájuknak. 

A haza komplikált, érzelmekbe áztatott politikai fogalom, ami jócskán meg is kopott a gyakran méltatlan vagy csak rutinszerű használat miatt, olyannyira hogy tőlünk nyugatabbra igencsak lecsökkent az ázsiója. Csak illusztrálásképpen említem, hogy az új német klímaügyi miniszter egyszer állítólag valami olyasmit mondott, hogy a hazaszeretettől mindig hányingere volt. Ez a merész kijelentés, méghozzá egy nyugat-európai csúcspolitikustól, az új világ jele, amelyben máshová terelődtek a hangsúlyok, ott lassan-lassan túllépnek a haza territoriális fogalmán, a mai, legmodernebb politikában már nem a föld, hanem a test a haza. Akkor Romániában, és ezen belül Erdélyben miért feszegetik még mindig a földrajzi haza kérdését? Mert úgy vagyunk a hazával is, mint az egészséggel: akkor vesszük észre, mennyire fontos, amikor nincs. Nyugati polgártársainktól eltérően azért nincs elég időnk, energiánk a saját testünkkel foglalkozni, és azt a politika tárgyává tenni, mert a román „haza” száz éve törekszik arra, hogy az erdélyi magyarok, és úgy általában a trianoni területtel együtt kapcsolt áru, a kisebbséggé váló népcsoportok ne is érezzék hazájuknak Romániát addig, amíg nem elsősorban románnak vallják magukat, amire csak mintegy külső mázként rakódik rá a kisebbségi identitásréteg. 

Az egy ország, egy nemzeti identitás alapeszme az első világháborút követően rögzült a térképre és az elmékbe; ezt a koncepciót akarja most meghaladni az Európai Unió nyugati fele, és akarja megtartani a kommunista rendszertől megszabadult keleti fele. Ebben az európai eszmetörténeti folyamatban vívódik a magyarság, melynek az első világháború után lett egy homogén etnikai állama, mely már csak emiatt a nyereségbe bújtatott súlyos veszteség miatt sem kíván tovább oldódni a nagy európai államban, míg a magyarság egy jelentős része idegen államok fennhatósága alá került, és ott próbál ellenállni a többségi nemzet homogenizációs törekvéseinek, abban reménykedve, hogy az Európai Unió megbontja, vagy legalábbis enyhíti az országhatárok közé szorított nemzetállami politikákat.

A román homogenizációs politika illusztrálására nem a történelemből veszek példát, noha volna bőven mit ide citálni, és a mai kor gazdag példatárából is inkább egy mondhatni triviális nyelvi jelenségre hívom fel a figyelmet. A mai kor politikájában ugyanis a test mellett a nyelv a másik döntő jelentőségű politikai tényező, mert azzal lehet mentalitást, gondolkodást befolyásolni. Ezúttal is adja magát a nyugati párhuzam, ott ugyanis elsődleges fontosságú törekvés minél befogadóbbá tenni a nyelvet (igaz, ők már átesnek a ló túloldalára, de ez most ne firtassuk), miközben a romániai közbeszéd megrekedt az etnicista gondolkodásmódnál és nyelvhasználatnál. Gondolom minden magyarnak feltűnt, aki követi a romániai közéletet, hogy a román politikusok körében elterjedt szokás a népet „Kedves románok!” („Dragi români!”) megszólítással illetni, elvonatkoztatva attól, hogy él még ebben az országban közel másfél millió magyar, körülbelül egymillió roma, a többi, még kisebb kisebbségről nem is beszélve. Különösen furcsán hangzik ez a kedves románozás a legfőbb közjogi méltóság Klaus Iohannis szájából, mert üzenetei így csak a románoknak szólnak, aki meg nem tekinti magát románnak, annak nem is hazája ez az ország, hiszen az államfő neki nem üzen. Az ügy pikantériája, hogy Iohannis is kisebbségi, legalábbis az erdélyi magyarok ezt hitték róla, amikor tömegesen rá szavaztak az első mandátuma megszerzésekor, mert abban bíztak, hogy egy kisebbségi államfővel megszűnik vagy legalábbis enyhül az etnicista közgondolkodás, ehelyett Iohannis ténykedése, egész valója annak megvilágító erejű bizonyítéka, hogy a szász népcsoport esetében milyen jól bevált a románosító politika. 

(tovább…)
január 30, 2022 | Cseke Péter Tamás | Rovatok | Társadalom
MEGOSZTOM

Két év járvány, tíz megválaszolatlan kérdés

Az elmúlt két évben sok mindent sikerült feltárni a koronavírusról, de van még számos megválaszolatlan kérdés is. A legfontosabbakról Fejér Szilárd sepsiszentgyörgyi kutatóvegyészt kérdeztük. 
Kereken két éve, 2020 januárjában bukkantak fel az első elszigetelt koronavírusos esetek néhány uniós tagállamban, de akkor már az egész világ aggódva figyelte a járvány terjedését a kínai városokban. Azóta a SARS-CoV-2-nek elnevezett kórokozó közel 300 millió embert fertőzött meg, több mint ötmillióan haltak meg az úgynevezett Covid-19-betegségben, és mindannyiunk élete megváltozott. A nemzetközi tudományos közösség kutatómunkájának köszönhetően elkészültek az első vakcinák, és az elmúlt két évben nagyon sok mindent megtudtunk a koronavírusról, de több kérdés megválaszolatlan maradt. Ezek közül a legfontosabb mindenkiben megfogalmazódott már: mikor ér véget a világjárvány?
Mikor ér véget a járvány? 
Pontos választ erre Fejér Szilárd sepsiszentgyörgyi kémikus-kutató sem tudott adni. A világjárvány ugyanis csak bizonyos feltételek mellett érhet véget, amelyek teljesülésének időpontja egyelőre ismeretlen. A feltétel pedig az, hogy a Föld összes országa elérjen egy adott átoltottsági, illetve közösségi immunitási szintet. Ez utóbbi a beoltott és a fertőzésen átesett személyek összesített számának a lakossághoz viszonyított aránya. A szakemberek szerint legalább 75 százalékosnak kell lennie a lakossági immunitásnak ahhoz, hogy egy országban megálljon a járvány terjedése, a nagyvárosi agglomerációkban pedig legalább 85 százalékosnak.  
„Elkerülhetetlen a populáció nagy részének megfertőződése, a vírus mutációi miatt ezt oltással sem lehet megakadályozni” – jelentette ki a kutató. Ha a kórokozó nem mutálódott volna, akkor szerinte nagy átoltottsággal meg lehetett volna állítani a terjedését. Az immunválaszt könnyebben kikerülő új variánsok – elsősorban az omikron – megjelenése azonban új stratégiát követel: csökkenteni kell az egészségügyi intézményeken a nyomást, alacsony szintre kell szorítani a súlyos megbetegedések és az elhalálozások számát, és ezt jelenleg a legjobban a védőoltásokkal lehet megoldani – magyarázta a szakember.  
De vajon meddig mutálódik még a vírus? Felbukkannak-e az omikronnál is fertőzőbb, súlyosabb megbetegedéseket okozó, a vakcinákkal szemben ellenállóbb változatok is, amelyek miatt elhúzódhat a járvány terjedése? Fejér Szilárd szerint pontos válasz erre sincs még. Mint elmondta, a delta-variáns megjelenése után konszenzus kezdett kialakulni a tudományos közösségben arról, hogy mivel ez a koronavírus „eddigi legfittebb” mutációja, lehet, hogy megáll a fejlődése. „Nem zártuk ki, de nagyon kevés esélyét láttuk annak, hogy ezt a variáns beelőzi egy újabb, annyival jobb volt az összes eddiginél. Ám mégis felütötte a fejét egy olyan variáns, amiről még mindig nem tudjuk, hogy voltaképp miként fejlődött ki. Csak abban reménykedhetünk, hogy hiába fertőzőbb az eddigi változatoknál, nem okoz súlyosabb megbetegedéseket” – fejtette ki a szakember. 
Két év és négy-öt járványhullám után megválaszolatlan az a kérdés is, hogy kik esnek át tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel a fertőzésen és kiknél okoz súlyosabb megbetegedést vagy halált. Az eddigi statisztikák szerint a fertőzöttek 5 százaléka igényel intenzív terápiás kezelést, akiknek a fele nem éli túl a Covid-19-et. Az köztudomású, hogy az idősebbek és a krónikus betegek a legveszélyeztetettebb kategóriák, de halnak meg makkegészséges huszonévesek is. Fejér Szilárd szerint Romániában legalábbis általában azok az amúgy egészséges fiatalok nem élik túl a fertőzést, akik túl későn fordulnak orvoshoz. Ezért olyan mértékben károsodik a tüdejük, hogy mire kórházba kerülnek, már nem lehet rajtuk segíteni.  
Lesz-e szükség évenkénti oltásra? 
Kérdés az is, hogy az oltások elegendőek-e a világjárvány megállítására. A kételyek nem annyira a vakcinák hatékonyságához, hanem a számukhoz, pontosabban az egyenlőtlen elosztásukhoz kapcsolódik. A Bloomberg adatai szerint 2021-ben a világon több mint 8 milliárd adag oltást használtak fel 184 országban. Nagy azonban az oltási egyenlőtlenség. Olyan gazdag országokban, mint Franciaország vagy Japán, a lakosság több mint 75 százaléka megkapta már a koronavírus elleni vakcina legalább első adagját. Ezzel szemben Dél-Afrikában – ahol egyébként először azonosították a vírus omikron-variánsát – a lakosságnak mindössze az egynegyede van teljeskörűen beoltva, miközben az átoltottsági arány a múlt év végén az afrikai kontinensen csak 7 százalékos volt. Így nagyon hosszú időbe telhet feltornászni az afrikai országokban a közösségi immunitás szintjét a járvány végét jelenthető 75 százalékra. 
Nincs még válasz arra sem, hogy be kell-e majd minden évben oltani az embereket a COVID-19 elleni vakcinával, ahogy az influenza esetében is. Az egyik leghatékonyabb vakcinát gyártó Pfizer amerikai gyógyszeripari vállalat vezérigazgatója, Albert Bourla egy múlt év végi interjúban arra a kérdésre, hogy szükség lehet-e a harmadik oltási dózisok után negyedik, esetleg ötödik adag beadatására is, azt mondta: az eddigi tapasztalatok alapján arra „tippel”, hogy évente lesz szükség a koronavírus elleni emlékeztető oltásra, annak érdekében, hogy „nagyon robusztus, nagyon-nagyon magas szintű védelmet” lehessen fenntartani. További kérdés, hogy az elmúlt két évben sikerült ugyan több oltóanyagot is kifejleszteni a koronavírus ellen, de lesz-e hatékony gyógyszere a Covid-betegségnek? Eddig a kórházak jobb híján más terápiás célú orvosságokkal kezelték a pácienseket. Ezeknek korlátozott és egyénenként változó hatása volt. Két óriásvállalat, a Merck és a Pfizer elsőként fejlesztett ki gyógyszereket kimondottan a Covid-19-betegség kezelésére. Az előbbi a Molnupiravir, utóbbi a Paxlovid nevű készítményt dobta piacra decemberben, ezek engedélyeztetési eljárása folyamatban van az Egyesült Államok Gyógyszerengedélyezési Hatóságánál és az Európai Gyógyszerügynökségnél. A két orvosság csak a későbbiekben bizonyíthatja a hatékonyságát. 
(tovább…)