MEGOSZTOM

Szűcs Anna versei

nem menekülsz

ha ennek vége, majd azt mondom neked, hogy szeretlek,
és hogy sohasem volt más, aki így baszott volna, hogy
ha behunyod a szemem, végigálmodom veled az éjszakákat
ha kinyitod, nem menekülsz

ha vége lesz, majd azt mondom örökké szeretni foglak és hogy
szorítsd össze a szemem, ha meg akarsz tartani,
hogy belém költözik a vándorlás,
elrohaszt mindent, ami gyökeret ereszt,
hogy verj meg jól, keményen,
tudjam végre ki vagyok,
felismerjem magam arcodban. 


peronvész

„aki a helyén van, annak nincs szüksége
erőfitogtatásra”

kitisztítani a belső táncot kezekben fürdőzni
az igazi menés maradás meg kell tanulni belülről menni
a szerelem féknyomokat hagy a has alján 
mint a halak félelmükben úgy csavarodok össze
elhagyni arcom tátogva úszni a felszínre
ablakban nem szabad állni ránk ömlik az ég
nem szabad állni mozogni menni kell
ránk ömlik a holtsúly befelé szakadás
vizet hajt magából nem szabad állni
mint halak ha félnek csavarodok össze
az igazi menés maradás