Voltál már Bécsben a MUMOK-ban, a Modern Művészetek Múzeumában? Én már legalább féltucatnyi alkalommal. Megmondom őszintén, éppen emiatt most nem akartam menni, inkább egy másik kiállítást néztem volna meg, de kiderült, az csak egy hónap múlva nyílik. Így mit tehettem volna, ha már volt egy fél napom Bécsben? Mégiscsak elmentem a MUMOK-ba.

Nekem a MUMOK hetedjére is élmény: ha már láttam egy festményt (szobrot, installációt…), akkor azért, ha még nem láttam, akkor azért. Ha pedig láttam, de nem igazán vettem észre, akkor azért. De most nem ezekről az egyedi, ám mégis előrelátható találkozásokról mesélnék, hanem a teljesen váratlanról.

Hallottál Ane Mette Hol-ról? Én sem. De ha már ott volt kiállítva valahol a második emeleten, és rendesen járt a lift lefele (és felfele is), hát gondoltam, csak megnézem mifajta, ártani nem árthat. Kiléptem a liftből, köszöntem a teremőr hölgynek, nekiveselkedtem kihalászni a nadrágzsebemből a belépőt, de a fiatal hölgy legyintett, hagyjam csak, ha eddig eljutottam, biztosan van belépőm, és oltásom is, elhiszi nekem látatlanban.

A kiállítás címe németül szerepelt – amely nyelvet (bár mélységesen röstellem, de be kell vallanom) egyáltalán nem bírom, így hát e nélkül a mankó nélkül merészkedtem be a terembe. Mert egy terem volt az egész, és abban sem volt sok minden. Egy nagyobbacska fénykép a bejáratnál egy kinyitott kartondobozról, amilyenben a posta szokta kézbesíteni a küldeményeket, a művésznőnek címezve. Az egyik falon egy kisebb kép, amely úgy tűnt, Dürer Ádámja és Évája. A padlón némi krétaporból álló rajzolat. A terem másik végében egy vitrin. Feltételezem, az emberek jelentős hányada ebben a pillanatban kifordul a teremből, vissza a lifthez, mert itt nincs semmi látnivaló. Nos, én nem szoktam megijedni a semmitől (legalábbis a múzeumban nem). Szerintem a majdnem semmi az már egészen szép tud lenni. Sőt, amikor úgy tűnik, hogy egy kiállítótérben nincs semmi látnivaló, épp akkor kezdődnek általában az izgalmak.

Így mit tehettem? Megszólítottam a nyilván unatkozó őrkisasszonyt, és megkértem, mondja már meg, mi a címe a kiállításnak és egyáltalán, mit kéne még erről tudnom? A hölgy szabadkozott, hogy épp elfogytak a flyerek (azok az összehajtott lapok, ahol mindenféle hasznos információ van a kiállításokról, és amit csak a nagyon megátalkodott látogatók szokták elolvasni, én is csak utólag, időnként). De szívesen mesél, ha érdekel. Naná, hogy érdekelt.