(halljuk miket nem mond a pater dolorosus)
kollázs verscímeimből
gépcsendben igyekszem
a szakrális térbe
szakrális csendben igyekszem
a gépek közé
göbös fából készítek
rozsdás vaskarikát
posztmodern függönyök mögött
amikor megjelenik az angyal
odajön hozzám de én
nem megyek oda magamhoz
pedig tegnap van már
bekormozódott ez a fehér üveg
letépett gombom gomblyukában
most nem esik az eső
az öklöm estébe szorul
barikád épül fájdalomból
a telihold fényénél megyek
ha nem haza hát az ingoványba
a múltat végképp felépítettük
nézni akarlak piros vécékefe
te gyönyörű régészeti lelet
*
akácos úton végigmennek
a tiltótáblák a sötétben
a fák alatt mezítláb
elszédülök a trágyadombon
megérte elpazarolni ezeket
a babérleveleket a carotis mellől
felépítettük ezt a száz kézenfekvőtámaszt
ezekre támaszkodunk most
ne menj túlhevült testtel az égi mezőbe
akácos úton végigmasíroznak
a tiltótáblák a sötétben
fehér ponyva előtt
megláttalak szép kávédaráló
a fák alatt mezítláb
arra gondoltam jobb ha elszédülök
jobb ha megcsiklandozok
minden jelentésárnyalatot
hadd nevessen az angyal
meg a csupasz kacsafióka
a lélek
(hátha meghallja)
önkollázs
drága asszonyom
ön gyöngyvirág
hacsak nem felejti el
hogy most épp krákogni tanul
mialatt tolják együtt a villamost
azt mondja
sárga csekkeket láttam
álmaimban
nagy korszak kapujában
mostantól tegnap lesz
ön meg gyöngyvirág lesz
vagy logikatanár
esetleg nefelejcs
ne felejtsen el illatozni
vagy kiáltozni
hátha meghallja
kezelőorvosa
gyógyszerésze
(hol kezdődik végre?)
Vécsei Rita Andrea nyomán
egyenblúzok egyentarisznyák
és harisnyák kétséges búcsúzása
a tűzlevelű gesztenyefák alatt
lábak perdülnek át az ingerküszöbön
ne vágd ki a fát
a soktornyú épület előtt
ahol bögöly őrzi a bejáratott
bejáratot
ölelésekkel játszódik reggel a szív
bölcsességeket súgnak a suszterbogarak
a cipész fülébe
kell a kelkáposztaszag a hajadba
rámosolyog a zsíroskenyérre
a hajhagyma
ilyenkor amikor reggelizünk
tedd félre a dikicset barátom
beetetésül percmorzsákat szórunk a vízbe
Thoreau szügyig elmerül a lóba
de hol van még a lendület
a talajból csipegetni lehet
mondja a kisgyerek
a gilisztával fenekezni lehet
a szilárd meder neheztelve kérdi:
hát hol az utas cipője hallod-e?
hol kezdődik végre az ingovány
Címke: versek
Vasas Tamás versei
TISZTÁZÁS A 3/3-as ZÓNA KÖRÜL Tehát: marad, ami eddig volt, de részben újrakezdjük: én láthatatlan vagyok, csak éppen nem érzékeled. Később minden kiderül, most egy kis munka. Megnéztük a rezervátumot, a nyílt tüzeket, de többet, többet, és magunkról, most tényleg magunkról és többet, ez teljesen igaz. Jó? Ennyi. Én most olyan leszek egy picit, mint a pipájára vágyó bölcs stand up-os, aki birkapásztorkodás után a reflektorfények mögé vonul lélegezni. De később látjuk egymást. És ez nem táppénz, nem szabadság. Mert mindent lejelentek. HOSSZÚ HÉTFŐ És akkor úgy gondolta, hogy leír valamit. „Éveken át egy wc-t büntettünk sírva, ha Sionra gondoltunk.” „Békepornó, hosszú hétfő.” És úgy érezte, hogy ez nem jó. És ekkor szerelmes lett. Aztán már minden hétfőn szerelmes volt. És aztán újra történt valami, de itt már nagy a csúsztatás, mert nem a beköltözés napján, nem az első Zuglóban töltött éjszakán történt, ez hazugság, (Úgyhogy ide korrektúra: A régi ambulánslap megsemmisítendő!) jóval később, élete első RS9-es előadásáról tartott haza, és a Károly körúton a sötét fotocellás ajtók sorai elkezdtek átrendeződni horizontális pozícióba, és az egyik meg is nyílt, mintha ég heverne a földön, és jött a hang, de nem az, nem olyan volt, olyan volt, mint egy beakadt szalag elcsuklásának utolsó, hosszú végnyögése. És ezt hallotta: „Vasas Tamás, a léted nem ismer téged, de az anyag, ami benned van, mindig is csak rád várt. „ Szóval így kezdődött. Hogy van valami rossz, amivel most már neki kell kezdeni valamit. De úgy érezte, azt is csak akkor tudja megragadni, ha úgy tekint rá, mint a szerelemre. MI EGY CSALÁD VAGYUNK Sosem jött látogatni. És én emlékszem ennek a soha nem jövésnek a kattogó hangjaira. Ritmusban összeállt a lecsöpögő infúzió neszeivel. LENGE SZAVAK Szabálytalan szél. Jogtalan behatolás. Három té betű. Tagadás, őrült, féktelen tagadás. Ez is szerelem, vagy nem. Nincs mentés sohasem. GIRNYÓ Girnyó? Szarházi. Ezeket kapta. Én nem hittem benne, mert nem láttam. Aztán láttam, de még úgy sem tudtam hinni benne. Kellett valami. Te voltál az. Csak benned hiszek, girnyó, szarházi szerelem. DVD lemezek között kereslek. Veled valami működött. Ezért, ha találkozunk, majd ne felejts el hazaküldeni engem is. Jó, csak becenév vagyok, tudom, de ez a hetedik a héten egy érzékből. Ebből lett a nő. A többit a szerelembe darálják százért. Olcsó dolgok ezek, de mindig csak ennyi marad. Olyan ez, mint egy nem létező istenhez fohászkodni alkoholmérgezés előtt.
Komplex jel; Nem sejti (versek)
Komplex jel Nagy utat jártunk be a negyvenötezer éves, suscelebensist ábrázoló indonéziai barlangrajztól a szöveg komplex jellé válásáig, de előbb a reptiliánok tettek róla, hogy a dinoszauruszok eltűnjenek a bolygóról, majd átadták tudásukat a születő nagy birodalmaknak, hogy azok mára számunkra megfejthetetlenné vált céllal építményeket emeljenek, így tartva a kapcsolatot égi oktatóikkal. Aztán elértünk ide, ahol a bölcsészlány elsírja magát egy előadáson, és attól kezdve a költő csak neki beszél József Attiláról. A lány, ha szárnya nőne, már szállna is fölébe, röpülne egyre, hogy megnézze, hol is lakik Kukorelly Endre. De asztalán káosz és ragacsos narancsszörp, hát szállni képtelen. Két macskája alufóliából gyúrt labdát kerget, és ő velük dorombol – Galaxisok születtek és pusztultak el, míg vettem a bátorságot a vallomásra, mert lélekben kalandvágyó voltam, és csak a reménytelen vonzott mindig. Nem sejti Amikor megismertem, épp kenyeret lopott egy halottól. Később aztán vajas kalácsot követelt, mert kérni nem tudott. Adtam neki. Itt vertem be az első szeget a koporsómba. Akkor kellett volna elküldenem, de gyáva voltam, vagy lusta, ki tudja ezt ma már. Szép lassan belakta az életemet, fészket rakott a gondolataimba, majd terjeszkedni kezdett. Már övé az egész ország, övé a hatalom, s most Istennel kacérkodik. Nem elég, hogy éjjelente sikátorokban, sötét utcasarkokon árulja magát, holott nincs rászorulva, de kell neki a mások megszerzése, a bokor alján való vad kéjelgés. Nyüszítését hallja az egész város. Nem elég neki az arany palota, viszi a vére, hajtja a mocsokba, csak hogy engem megalázzon. Nem sejti, hogy míg távol van, éjszakánként kovakövön élesítem medveölő késemet.
matador; zsoké (versek)
matador övcsatod díszesebb a kardodnál részletekbe rejted a kegyetlen mozdulatokat le kéne tépni ingedről a gallért nyaki ütőérként lüktet az erőszak nyilvánosan megalázol matador hiába az egyértelmű fölényem ha letörted szarvaimat és vadászkürtöket faragtál belőlük mert ezt is megtanultad a tükör előtt akárcsak grimaszokat varrni vastag bőrödre vagy előrántani cérnavékony kardodat és a kegyelemdöfés céljával szentesíteni azt ki gondolná hogy a spriccelő vér kikandikáló mellszőrödre ragad hogy amíg te forró fürdőt veszel én a vágóhídon tapasztalom meg húsom kicsontozásával a szabadságot zsoké azt mondod gyermekedként neveltél most vissza kell térülnie a befektetésnek győzelmünk fizessen a futamidő végén úgy tömted belém a vitaminokat mint márton napi libába a kukoricaszemeket lenyeltem a nyerítésekkel együtt megjegyzésekké kovácsolt sértéseid az istálló falára patkó volt szegezve mint mások ágya fölött a feszület kerestem a hitet zabolátlanul akárcsak tűt a szénakazalban persze voltak szép pillanataink is együtt néztük a naplementét hátha megértjük a fénysebességet voltak szép pillanataink is de túl sokat korbácsoltad a vágyakat ahogyan ráfordulunk a célegyenesre vérem mint a benzin lángra kap egyesével robbannak fel izmaim a késleltetett láncreakció szorításában
H betűs versek
(hát mondtam is neki) Fenyvesi Ottó nyomán hajadat cibálja a szél én meg beszélek össze-vissza mióta leszállt a medve a mikroszkópról gyűrött volt a pantallója titkon magamhoz öleltem a borsófőzeléket pedig borsózott tőle a hátam és jött egy fizetési meghalás az egyik epizódban nem vigyáztam azt mondtam a három fázis nem visel bugyit ködöt virágzott egy lány haja pedig nem is én cibáltam hanem a szél mióta idefújta ezt a borsófőzeléket azóta maga is meg van fázva? a fűben feküdtünk egész éjszaka azért lett gyűrött titkon magamhoz öleltem a fizetési meghalást pedig ott volt még a borsófőzelék is a keserű ízű sárga fényben a medvét simogattam hát mondtam is neki üljön vissza inkább a mikroszkópra (hátulról) hátulról üt mert tanulta és tudja hogy így kell tudja hogy hátulról kell és ütni kell úgy becsületes ezt tudja ő az éneklő vagyis ordítozó az ütő aki hátulról üti le elölről tanítja aki szemből üti le hátulról tanítja nem golfütő szabadkézi (hinták) Nyírfalvi Károly hintákat ábrázoló fotóihoz ott állt a hinta Pécsett az udvaron mármint a mi udvarunkon de nem ezen a mostani udvarunkon dehogy igaz az is a mi udvarunk volt de nem ez a budapesti ahol most a másik hinta áll nem is tudom miért áll miért nem lendül inkább igazán lökhetné valaki ezt a hintát vagy azt vagy amazt a vérmezeit amelyikről nem készült fotó ott és itt állnak ezek a hinták és csak a rozsda lökdösi őket
A földből; El (versek)
A földből Felkelni hajnalban, hogy végigjárjuk egy elhibázott séta lépteit a fehérségből kiálló ágfürtök alatt, közös nyomokat keresve a hosszúléptű fák között, ha csak egy másik, lehetséges élet nyomait is, hogy a száj sarkai végre széthúzódjanak egy arcon, mint a januári napok, amik nem a sötétségből emelkednek elő, hanem a földből. El Melankólia, mint az eltalálkozás szomorúsága.
Az ember; A sötétben minden; Levél a múzsához; Ezek a tönkretételek; Ismétlés; Adathordozó
Az ember Könnyű most minden tette. Nem mutatna értéket rá Még egy orvosi mérleg sem. Üres reakciót dug a zsebembe s ahogy szokása: előtte felhúzza, mint valami időtlen órát ketyegni. A maga beállított ütemében megtörténik a semmi. Rájövök, hogy előbb vagyok kötöznivaló, és bolond csak utána – körbetapintok a peremek mentén: vajon hány meter az ember alatta? Váratlanul kijelentem az egyetlen biztosnak vélt mértékegységet: hinnie kéne a cselekvő kezeknek. A sötétben minden Ahogy az első fény beszűrődik megerősítjük egymás körvonalait hogy este is pontosan tudd hová kell visszafeküdnünk. A sötétben minden körberajzolt test elmozdítható – hiába, hogy megannyi vonal egy határ. Amikre azt mondod: biztonság. Kíváncsiságoddal össze ne törd. Levél a múzsához Úgysétálsz be kérdőjelként, gerincem is felkiált. Ezek a tönkretételek ........ azok a tönkremenetelek .........................menetelek .................menetelek ez a helyrehozatal Ismétlés Leírni kétféleképp: ugyanazt ugyanúgy. Adathordozó az emlékezet szemetéből egy ódát még kimenteni