Téli dal

Csődöt mondtak a jósok – hiába hajolnak
már kiontott bél fölé, hiába
nézik a madarak röptét,
arcuk csupa víz.

És a bor, mit a mámor és feledés tőkéje
termett, békét kötni a sorssal, most
szomjam nem oltja, s idegen, sós
ízt hagy a számban.

Mindez ha igaz: amit éreztünk eddig, mind
tévút és csalás, és ha megyünk is,
egyhelyben jár a láb, s nem jutunk
el haza többé.

A háború első napja

Arról szólt a barátom – hallgatnom kellett, a barát
szolgál –, hogy a nője a leggyönyörűbb a világon.
Hittem is, nem is – ami bennem van, nem az isten.