H betűs versek

(halljuk miket nem mond a pater dolorosus)
kollázs verscímeimből
 
gépcsendben igyekszem
a szakrális térbe
szakrális csendben igyekszem
a gépek közé
 
göbös fából készítek
rozsdás vaskarikát
posztmodern függönyök mögött
amikor megjelenik az angyal
 
odajön hozzám de én
nem megyek oda magamhoz
pedig tegnap van már 
bekormozódott ez a fehér üveg
 
letépett gombom gomblyukában
most nem esik az eső
az öklöm estébe szorul
barikád épül fájdalomból
 
a telihold fényénél megyek
ha nem haza hát az ingoványba
a múltat végképp felépítettük
nézni akarlak piros vécékefe
 
te gyönyörű régészeti lelet
*
 
akácos úton végigmennek
a tiltótáblák a sötétben
a fák alatt mezítláb
elszédülök a trágyadombon
 
megérte elpazarolni ezeket
a babérleveleket a carotis mellől
felépítettük ezt a száz kézenfekvőtámaszt
ezekre támaszkodunk most
 
ne menj túlhevült testtel az égi mezőbe
akácos úton végigmasíroznak
a tiltótáblák a sötétben
fehér ponyva előtt
 
megláttalak szép kávédaráló
a fák alatt mezítláb
arra gondoltam jobb ha elszédülök
jobb ha megcsiklandozok
 
minden jelentésárnyalatot
hadd nevessen az angyal
meg a csupasz kacsafióka
a lélek


(hátha meghallja)
önkollázs
 
drága asszonyom
ön gyöngyvirág
hacsak nem felejti el
hogy most épp krákogni tanul
 
mialatt tolják együtt a villamost
azt mondja
sárga csekkeket láttam
álmaimban
 
nagy korszak kapujában
mostantól tegnap lesz
ön meg gyöngyvirág lesz
vagy logikatanár
 
esetleg nefelejcs
ne felejtsen el illatozni
vagy kiáltozni
hátha meghallja
 
kezelőorvosa
gyógyszerésze

 
(hol kezdődik végre?)
                             Vécsei Rita Andrea nyomán
 
egyenblúzok egyentarisznyák
és harisnyák kétséges búcsúzása
a tűzlevelű gesztenyefák alatt
lábak perdülnek át az ingerküszöbön 
ne vágd ki a fát
a soktornyú épület előtt
ahol bögöly őrzi a bejáratott
bejáratot
 
ölelésekkel játszódik reggel a szív
bölcsességeket súgnak a suszterbogarak
a cipész fülébe
kell a kelkáposztaszag a hajadba
rámosolyog a zsíroskenyérre
a hajhagyma
ilyenkor amikor reggelizünk
tedd félre a dikicset barátom
 
beetetésül percmorzsákat szórunk a vízbe
Thoreau szügyig elmerül a lóba
de hol van még a lendület
a talajból csipegetni lehet
mondja a kisgyerek
a gilisztával fenekezni lehet
a szilárd meder neheztelve kérdi:
hát hol az utas cipője hallod-e?
 
hol kezdődik végre az ingovány