Flórián csupán mikroanalízisre járt a közeli kocsmába. Leült az asztalhoz, tiszteletből a csaposlány felé emelte a teli korsót, végiggondolta az aznapját, és távozott. Most is épp indulni készült, amikor a taxis Béci telepedett le mellé egy doboz sörrel.
– Kérlek, várd meg, amíg megiszom! Mindjárt érkezik a sógornőm. Lerészegedett valahol.
Negyedóra múlva megérkezett a sógornő. Rékának hívták, lófarkas hajával és kötött pulóverével stréber egyetemistának tűnt. Köszönés nélkül tette le magát a székre, a részegség bármiféle látszata nélkül. Béci didaktikus tónusra váltott.
– Otthon várnak rád a gyerekek, az öcsém szétidegeskedte magát, te pedig kocsmatúrázol a barátnőddel! Na jó… Higgadjunk le… Én most szólok a férjednek, hogy minden rendben, ő pedig idejön érted. Addig regélj valamit a belvárosról!
Flórián unottan figyelte a diskurzust. Réka egyszer se nézett rá: nyugodt hangon mesélt sógorának az egyre zsúfoltabb utcákról és az olcsó diákkocsmákról, s még egy verset is felolvasott, amit a barátnőjével ott helyben költöttek.
Kergeti a derűt
Hordozza a borút
A Körút (hol a Kor üt):
Ez a hamisfröccsös borút
Béci sóhajtott egy nagyot, s nikotinéhségére hivatkozva kiment, hogy felhívja az öccsét.
Réka Flórián felé fordult.
– Négy gyereket csinált nekem, de már évek óta külön alszunk… Csak a terepasztala érdekli, s persze a Barcelona, bár még az életben nem járt Katalóniában. Szóval teljesen közömbös irántam. De kit érdekel? A technológia kárpótol. A legutóbbi beszerzésem még világítani is tud.
Flórián itt szeretett volna valami átfogó, globális bölcsességgel előállni – például olyasmivel, hogy a házasélet komplikált dolog –, de csak annyi jött ki a száján, hogy nem ért a műszaki cikkekhez. Ekkor visszajött Béci, Réka pedig könnyed léptekkel kilibbent a mosdóba.
– Na, mondott valamit, amíg kint voltam?
– Mesélt valami terepasztalról, de nem nagyon értettem.
– A hülye tyúk! – csapott fojtott erővel az asztalra. – Mindig pofázik, ha iszik… No, akkor én most elugrok az öcsémért, csupán háromszáz méter ide, ketten majd csak hazacipeljük valahogy. Mondd meg neki, hogy mindjárt itt leszünk!
Réka a mosdóból kijőve nem ült vissza az asztalhoz: a söntéshez sietett, befurakodott két vendég közé, s lábujjhegyen, a pultba kapaszkodva faggatta a csaposlányt a borválasztékról. Flórián – tisztességes kocsmai elmélkedőként – mindeddig az aszexualitás jótékony védőburkában töltötte az estét, most viszont úgy érezte magát, mint akit altatásból keltettek. Farmerba zárt, obszcén életigenlést sugárzó hullámvonalakat látott, amelyek alapjaiban cáfolták a stréber lányok érdektelenségéről szőtt diákkori hiedelmeket.
A többire csak villanásokban emlékezett. Például arra, ahogy Rékát a mosdó felé húzza, majd lecsapja a vécéfedőt, a lány pedig úgy ficánkol őrajta, mintha az életéért vágtázna az epsomi derbin.
Flórián nem sokkal később már a kocsma előtt állt. Távol, az utcai lámpák fényhomályában Bécinek és öccsének a kontúrjai közeledtek. Egy ideig nézte őket, majd elindult a másik irányba. Lábai az első saroknál önkéntelenül éles kanyart vettek.
Régi barátja lakott errefelé. Áronnal még az egyetemről ismerték egymást, úgy félévente találkoztak, felszínes kapcsolatukat a régi közös kalandok egyre színesedő emléke tartotta össze. Szokatlan volt Áronnak a késő esti hívás, de kíváncsian várta a megkeresés okát. Elindultak hát a kihalt utcán a városhatárt jelző patak felé.
– Ma ledöntöttem egy négygyerekes családanyát – tért a lényegre Flórián. – Ennyi.
– És mi a problémád?
– Ez valójában nem mai történet. Huszonhárom voltam, amikor összejöttem valami harmincassal az Abélardban. Reggel hétre jutottunk el egy panzióba, s egyszercsak azt mondja nekem – már alig volt rajta ruha –, hogy bebiztosítaná a szabadidejét. És felhívta a férjét azzal, hogy csak délre megy haza, mert még vásárolgat egy kicsit. Közben hallom, hogy a vonal végén kisgyerekek nevetgélnek. Ő pedig szerelmet vall az ipsének, bizalmaskodva elköszön tőle, majd következtem én.
– Szóval szolidáris lettél a férjekkel. Szép tőled, komolyan. De azért a telefont rendesen kinyomta, ugye?
– Nem a férjekkel lettem szolidáris, hanem saját magunkkal! Neked már van feleséged, egyszer talán nekem is lesz, és eleinte nyilván működik minden. De közben lassú, alamuszi tempóban öregszünk, taszítóvá és unalmassá válunk, az asszony pedig egyre gyakrabban álmodozik, míg végül megszervez magának egy délelőtti vásárlást. Varietas delectat!
– Tessék?
– Mindegy. A lényeg, hogy minél tovább vagy egy nő mellett, annál jobban tiszteled, ő viszont annál inkább kíván másokat. Minden tapasztalt barátom ezt mondja, úgyhogy felőlem nyugodtan cáfolhatsz.
– Most még cáfollak.
– A végén elég, ha egy pillanatra nem figyelsz oda. Patkányhad vár odakint a zsákmányra, barátom! Nincs könnyebb és kívánatosabb trófea egy régi feleségnél. És én ez ellen csak egyvalamit tehetek: együtt érzek a saját későbbi, öregedő fajtámmal, s legalább magam nem válok patkánnyá. De ma megbuktam.
Némán haladtak egymás mellett. Észre sem vették, hogy közben elérték a patakot és visszafordultak. Flóriánt egy idő után zavarni kezdte a hallgatás. Túl kitárulkozó volt az imént ahhoz, hogy ne vegye megalázónak az érdektelenség jeleit.
Áron lomhán Flórián vállára ejtette a kezét.
– Nem tudom, ismered-e a mondást, hogy a változatosság gyönyörködtet…
– Hallottam már.
– Csak ennyi. Baleset. Egy pillanatra kiment a vér onnan, ahol az elveidet tárolod.
Most Flórián gondolkodott el, s Áron számára tűnt pofátlanul hosszúnak a csönd.
– Szóval feloldozol? – szólalt meg végül.
– Nem vagyok pap. Csak felmentelek, haver. Legyen elég ennyi. Felmentelek.
Flóriánt váratlan melegség öntötte el, és tudta, hogy ennek semmi köze az elfogyasztott italhoz. Ismerte jól a törvényt, amelynek alkalmazása civilizációs alap: megosztott bűnökön nem moralizálunk, a bizalom ellenértéke ilyenkor a hallgatás. Lehetne árvaházi sikkasztó vagy körúti borhamisító is akár, a pálcatörés joga azoké, akik megkapták az oldás és a kötés hatalmát – a civil gyónás következménynélküliségének komfortja viszont az övék.
Flórián cigarettára gyújtott. Egyetlen szálat tartogatott a zsebében minden egyes hétre.
– Ami a dolog elméleti részét illeti, nem jutottunk sokkal előbbre. De azért kösz!
– Ez már csak egy ilyen séta. Oda és vissza.
Mikor Áron háza elé értek, búcsúzásképp megölelték egymást. Röviden, erőteljesen, kivételesen.
