Nincsen címe még 4 éves sem voltam, amikor cikóriát szedtem és lerajzoltam az egész családot az aszfaltra. mint valami ufókat. mert olyanok voltunk. aztán töltögettem az üres vizet egyik fazékból a másikba, nem főztem semmit, de utána loptam is. rózsaszín volt a kezem a marcipántól meg az építőkockától, mikor úgy megraktak, mint a lovat. bátyámmal sokszor egymás helyett vittük el a balhét: osztoztunk még a fakanálon is. meg a csípős fekete fenén. aztán felnőtt fejjel hallottam nagyim, azt mesélte, sosem akartam elaludni, mert amikor már kívülről tudtam az egész meséskönyvet, neki kellett kitalálni őket. öntsd ki a keserűséget, és engedd be az embereket. még csak az első rend ruhát vettük ki a szekrényből, hogy valakit felöltöztessünk, mikor huszonöt évesen még az ő ölében sírtam. Urban snowboard Nem megy olyan könnyen, ha nem tervezte az ember. Csak kergeti az álmokat kócos hajjal, foggal és letört körömmel, rágyújt egy ceruzacsonkra beesett szemmel, kinyomtatja az időjárásjelentést vonatjegy helyett, aztán csak arra tud gondolni, hogy idekint minden olyan egyszerűnek tűnt, de a mazsolaarcú nénik a mínuszban épp a kimosott nejlonszatyrot teregetik, és lám, az emberek ma kabátot adtak az elefántjaikra. Te a buszon egy szerencsenyullal is beérnéd, ahogy ismeretlen könyökök közt dülöngélsz jobbra-balra, mire magadtól is rájössz, hogy ha ezt is ilyen komolyan veszed, sok mindenre meg fogsz ám haragudni egy nap alatt. Reggeli fitnesz Megyünk a Pece-parton és a vészjósló madarak azt károgják, hogy saját magunkon fogunk átesni, ha túlsietjük a lépésünket. Egyesek a túlparton már fitneszből isszák a reggelit -- persze, tőlünk távol áll a sport, mi féltjük magunkat mindentől, mint aki allergiás. Kár lenne értünk. Inkább álmunkban sétálunk még 27 emeletet hazáig, mert ha netán megbotlunk, így mégiscsak a levegőben fogunk hasraesni. Mint a károgó madarak a reggeli égen. Bömbolő csecsemők rózsaszín traumák közt. Persze, tudom, bármit megtennél, hogy elhallgattasd: de semmi esetre se rázd. Szoktam én is vakarózni 30 emelet gyomorideg, némi zakatolással és kézremegéssel; olyan a rossz hír, mint a koffein; még tettem egy kockacukrot a kávéjába -- meg az együttérzésemre. Olyan ez, mint amikor vakarózó kutyát látsz, de nem muszáj mások bolháját a saját bőrödön hordani.
