Oroszlánszívű embernek kell járnia ezt a
rendkívüli utat, mert az út hosszú, a tenger
mély, az utazás ámulatban telik, hol nevetve,
hol sírva.”
Farid Uddin Attar, Madárnyelv
Jecza Péter az oroszlánszívűek közé tartozott – életét a csoda határozta meg, egy transzcendens élet lázas keresése, amely tükörként ölel körül minket. Nem filozofált, nem mélyült el a beavatottak tudományában, a mágiában, a vallások szentjei között. A kéznél levőt választotta, a minket körülvevő világ és a művészet felé tekintett.
A megfoghatatlan belső és felső erő keresése gyerekkorából ered, valahányszor feltekintett az égre érezte annak hívóerejét, amelyre ekképp emlékezett: ”A művészettel való első találkozásom vallási környezetben volt. Ez a vallási lenyomat, még ha nem is tudatosan, de végigkísért egész utamon: első németországi kiállításomon, 1972-ben, egy formailag teljesen absztrakt kivitelezésű anyagom láttán, egy kritikus kijelentette: ezek a munkák vallásos ihletésűek! A forma tisztasága, melegsége, a belőlük sugárzó hit késztethették arra, hogy így beszéljen róluk.”
Egész életében kereste a Formát, hogy felöltöztesse a kimondhatatlant, láthatóvá tegye a láthatatlant, hallhatóvá tegye az elsuttogott csendet. S a forma alakot öltött a repülésekben, a vágyakban, a felemelkedésekben, egy-egy női test, a párok vagy a tömeg képében. Gyakorta megállt és mondta: „ez az, elkészültem”. És valahányszor megállt, egy mű megszületett. De másnap a keresés folytatódott….
Útról és Utazásról című kiállításunk Jecza Péter élethosszig tartó vizuális kutatásainak hermeneutikai folyamatába enged bepillantani. Egy olyan alkotói út stációit jelöli, amelyen haladva, a művész megszabadul a mimézistől, s a transzifguráció segítségével egyensúlyt teremt a horizontális anyagi világ és a spiritualitás vertikalitása között egy saját maga végezte szintézisben.
Elsősorban egy közvetlen vallási-spirituális reflexiót látunk, amit Keresztút sorozata jelenít meg válogatásunkban, s amelyet a sepsiszentgyörgyi Szent Gellért római katolikus templom számára készített. Másodsorban kreatív önrefelxiókat kapunk egy olyan alkotói folyamatból, amelyben egyéni hangját, forma és szimbólum-nyelvezetét keresi. A kiállított munkák, távol állnak attól, hogy pusztán virtuóz gyakorlatok legyenek, ellenkezőleg, a létfájdalomról, az emberi élet drámájáról és az emberiség megmetésének lehetőségéről szólnak. Mindehhez egy új, saját szobrászati alkotói nyelvezetet használ a művész.
Ezért is választottuk kiállításunk címéül: Útról és Utazásról, hogy elmondhassuk a valódi művészet keresés, az emberi tevékenység legfőbb formája.
Jecza Péter szobrai a láthatatlan kifejezésére összpontosulnak, a élet hatalmas iskolájában.
Sorina Jecza
*
“Szobrászkodom, a szobrászatban élek, érzek, gondolkodom és szeretek, már több mint 45 éve. Szobraim definiálnak engem. A hangok elhaltak, keveset beszélek. A szavak helyébe tárgyak léptek. Néhány formát öltött gondolatból életmű lett. Alig ismert, vagy teljességel ismeretlen. És mégis… A munkák összegyűltek. Egy élet szószólói, egy sorsé, egy hité. Meghatároznak engem – egy műalkotásokból összerakott önarckép.”
Jecza Péter
Jecza Péter tehetségét és alkotói énjét az 1950-es évektől, a Marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban, tanára, Izsák Márton irányításával, a szocialista realizmus virágzása idején bontogatta, majd a kolozsvári lon Andreescu Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, olyan kiváló tanárok vezetésével, mint Romul Ladea, Virgil Fulicea, Kádár Tibor, Kós András vagy Szervátiusz Jenő, végül Temesváron érett nemzetközi hírű szobászművésszé, ötvözve a mestereitől tanultakat az európai művészetből merített elvekkel. Nagy iskola volt számára a Brâncuși alkotásainak szintetizló ereje és Henry Moore földhöz tapadó, masszív szürealizmusa, a vele való találkozás elsöprő erejűnek bizonyult munkássága szempontjából.
Jecza Péter korai alkotói korszakát egy elmélyült keresési időszak követte, asszimilálódott a rendelkezésre álló forrásokkal, formagyakorlatot végzett, vizuális diszkurzust folytatott kreatív énjével az alkotói imperatívuszok megtalálásáért. Hosszadalmas volt ez az önmeghatározási időszak, de a végére megtalálta eszköztárát, munkássága olyan szintetizáló erőt nyert, amely néhány generikus vonalból képes volt értelmezhető üzenetet kódolni – például akár egy korpuszt – ez a végletekig való leegyerűsítés definiálja munkásságának minden területét: formanyelvét, tematikáját, szimbólumainak jelentését.
Jecza Péter művészeti pályafutása:
Nemzetközi kiállítások: Velencei Képzőművészeti Biennálé, Olaszország; Barcelonai Szobrászati Biennálé, Spanyolország; Dante Biennálé (Ravenna, Olaszország); Konkrét Művészeti Biennálé (Ljubjana, Szlovénia); Szobrászati Kvadriennálé (Riga, Litvánia); RBK Csoport kiállításai (Wuppertal, Németország); Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás (Milánó, Olaszország); Nemzetközi kiállítások a Baukunst Galériában (Köln, Németország).
Külföldi kiállítások: Olaszország, Jugoszlávia, Németország, Spanyolország, volt Szovjetunió, Ausztria, Bulgária, Finnország, Görögország, Szíria, Svédország, Brazília, Jordánia, Irak, egykori Csehszlovákia, Magyarország, Franciaország, USA, Dánia, Norvégia, Hollandia, Egyesült Királyság.
Monumentális művek: Románia – Arad, Árkos, Bölönpatak, Buziásfürdő, Kovászna, Karánsebes, Dálnok, Újszentes, Lugos, Orsova, Sepsiszentgyörgy, Nagyszentmiklós, Pécska, Temesvár; Németország – Bad Salzuflen, Stuttgart.
Díjak: A Romániai Képzőművészek Szövetségének Opera Omnia díja; Nemzeti Érdemrend tiszti fokozata; a Dante Biennálé Aranyérme (Ravenna, Olaszország); Dr. Ludwig Lindner-díj (Wuppertal, Németország).
Múzeumokban elhelyezett alkotások: Románia – Nemzeti Képzőművészeti Múzeum (Bukarest); Nemzeti Kortárs Képzőművészeti Múzeum (Bukarest); Nemzeti Képzőművészeti Múzeum (Temesvár); Vizuális Művészeti Múzeum (Galac); Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy); Művészeti Múzeum (Zsilvásárhely); Szatmár Megyei Múzeum (Szatmárnémeti); Körösvidéki Múzeum (Nagyvárad); Kultúrpalota (Jászvásár), Brukenthal Múzeum (Nagyszeben), Művészeti Múzeum (Craiova); Németország – Röderhaus Múzeum (Wuppertal); Konkrét Művészeti Múzeum (Ingolstadt); Brazília – Brazil Művészeti Múzeum.
A művész alkotásai a közelmúltban a Brukenthal Múzeum, Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeum, a temesvári Nemzeti Képzőművészeti Múzeum, a craiovai Művészeti Múzeum, a Brâncoveanu-palota Művészeti Központ, a jászvásári Törökfürdő és Kultúrpalota, valamint a berlini Diehl Galéria kiállításain szerepeltek.
