1.
rohan,
rohan,
mindig csak rohan,
nem csak a lába,
rohan a karja, a törzse, a feje is,
rohan, rohan,
borzalmas,
egy karosszékben ülve is rohan,
a mezőn elheveredve,
olvasás közben,
álmában,
rohan, rohan,
rohan szerelmesen,
gyűlölködve is rohan,
felajzva, de elnyugodva is,
gondolkodva, eltöprengve,
rohan, rohan,
borzalmas,
üvegkalitkában rohan,
mindig ott van az üvegkalitka körülötte,
ezért mindent lát maga körül,
de semmit nem tud megérinteni,
amit megfogna, csúszik is ki a kezéből,
mert rohan, rohan,
borzalmas,
elképzeli, hogy megáll,
hogy többet nem rohan,
és megáll,
de ekkor is rohan,
rohan, rohan,
borzalmas,
megérint, miközben elenged,
visszatart, miközben fellök,
védelmez, miközben megfojt,
elmond, miközben visszaszív,
rohan, rohan,
borzalmas,
rohan és házat épít,
rohan és családot alapít,
gyereke lesz, felneveli,
megöregszik és meghal,
de akkor is csak rohan, rohan,
borzalmas,
mert nem egyedül rohan,
mások is ott rohannak körülötte,
mások is ott tepernek az üvegkalitkájuk közepette,
senki nem tud hozzáérni a másikhoz,
mind szerteszét rohannak,
szanaszét, minden irányba,
mindenki rohan,
rohan, csak rohan,
rohan, rohan,
borzalmas szépség születik
2.
ás,
ás,
mindig csak ás,
leszúrja az ásót,
fordítja ki a földet, odébb hajítja,
ás, ás,
borzalmas,
a lyuk mélyül,
egyre mélyül,
térdig áll benne,
derékig, majd hónaljig,
ás csak ás,
borzalmas,
ás és magára gondol,
ás és a feleségét utasítja helyre,
lezár valamit,
elkezd valami mást,
de közben is folyton ás,
ás csak ás,
borzalmas,
míg egyszer emberi hullának ütközik az ásó,
de akkor sem áll meg,
tovább ás,
körbeássa a hullát,
alája nyúl és kiemeli a gödörből,
és tovább ás,
borzalmas,
mert újabb és újabb hulláknak ütközik neki ásás közbe,
de egyszer sem áll meg,
alájuk nyúl, kiemeli azokat is,
felhalmozza a gödör szélére,
és csak ás, ás, ás,
borzalmas,
a hullák csak halmozódnak a gödör szélén,
mert mindenki más is ás,
mindenki más is halmozza a hullákat a gödrök szélén,
míg belepik az egész fenti világot,
feltelik hullákkal a világ,
hullavilág lesz odafent,
de senki nem hagyja abba,
mindenki folytatja az ásást,
ásnak, csak ásnak,
ásnak, ásnak,
borzalmas szépség születik
3.
mászik,
mászik,
mindig csak mászik,
ráfog, kapaszkodik,
kitámasztja lábát,
elrugaszkodik,
miközben húzódzkodik is,
fennebb tolja magát,
mászik felfelé,
borzalmas,
egy belső falon,
de lehet, hogy külsőn,
senki se tudja,
valami nagynak, hatalmasnak
a belső vagy a külső oldalán,
megállíthatatlanul,
csak mászik felfelé,
borzalmas,
nem néz jobbra,
nem néz balra,
csak mereven maga elé,
az orra előtt levő keskeny sávra fókuszál,
miközben fog, rugaszkodik, húzódzkodik,
egyre csak halad,
fennebb és fennebb,
mászik, csak mászik,
borzalmas,
s mivel csak maga elé néz,
így nem látja,
más is ezt teszi,
hogy mindenki ott van ezen a hatalmas felületen,
mindenki más is kapaszkodik, húzódzkodik,
mászik és mászik,
borzalmas,
ahogy azt sem veszi végül észre,
hogy amit kiszögelésnek vél, nem létezik,
amit felületnek vél, nem létezik,
az egész fal sem létezik,
az egész szemei előtt lefutó
csodálatos világ nem létezik,
mindenki az üres űrben lebeg,
mindenki a semmiben kapar,
a semmiben rugaszkodik, húzódzkodik,
a semmin mászik felfelé,
mászik, csak mászik,
mászik, mászik,
borzalmas szépség születik
