MEGOSZTOM

Tenger és repülés. Kisbőrönddel…

Kis nyári lektűr, Magyari Sára Fekete-tenger-parti élménybeszámolója. Első részben megtörténnek az előkészületek.

Az idén ismét román tengerparton nyaralok. Most Észak-Eforie. Még mindig az egyszerűbb helyeket kedvelem. De úgy döntöttem, repülővel jövök, és kicsit elegánsabb helyre. Igazából alig 180 RON a különbség a hálókocsi és a repülőjegy között. Legalábbis temesvári indulással. De nem mindegy, hogy 14 órát zötykölődöm, plusz a késés. Vagy másfelet. 

Nagy sikerélmény volt, hogy rávettem magam: repüljek. A jegyvásárlás sem volt kutya. Semmi extraopciót nem kértem: sem különleges helyet, sem pluszbőröndöt. Először az a 6 kg és a 40/30/20 cm teljesen rendben volt. Úgy gondoltam, öt napra, 29 fokban nem kell sok cucc. Ami kell, az meg belefér. Kimondott kalandként éltem meg, hogy bepakoljak ebbe a – ridikülbe. 

Amúgy úgy szoktam a vízparti nyaralásra pakolni, hogy viszem az összes fürdőruhám, az összes körömlakkom, mindennapra más nyári ruhát és cipellőt. Ilyenkor tömörítem pár napra a női princípiumom, azaz öltözködöm, szépítkezem – mert ez kikapcsol. Ez a terv a fenti poggyász méreteiből adódóan az idén veszélybe került. 

Egy héttel az utazás előtt nekiálltam mérni. A konyhamérlegen ledekáztam a vinnivalókat. Így tudtam meg, hogy a kedvenc különrészes dresszem 110 g, az egybe dressz 130. A piros nyári ruhám 180 g, a zöld 220. A fekete magas sarkúm 320 g, a natúr 305. Megmértem kendőket, zoknikat, fehérneműt, legyezőt, pénztárcát a minimális számú kártyákkal, kulcsokat. Mindenfélét. Sosem gondoltam volna, hogy a laptop-töltőm 260 g. Vagy, hogy a fekete elegáns bőrtáskám csak 180. Rácsodálkoztam a dolgok súlyára!

A hajnali repüléshez így a legnehezebbeket vettem magamra. Azért aszortálódott minden mindennel! A pakk laptoppal, cuccokkal, önmaga súlyával együtt 6160 grammot nyomott. Ebből magamra vettem 775 grammot. Becsekkoláskor minden rendben volt. Én is nőnek néztem ki a sok gúnyámban.

Repüléstől annyira nem tartottam, bár valamikor tériszonyos voltam. Mikor landoltunk, már azon járt az eszem: meg kellene tanulnom repülőgépet vezetni. 

Minden simán ment: reptérről civilizált, tiszta buszokkal jutottam el a szállodáig. A hotel fantasztikus: kedves a személyzet, tisztaság van, elegancia, emberséges elveket vallanak – hitelesen. De az üdülőhelyen túl sok szép ruhát árulnak, körömlakkot meg szinte sehol. Ez a kettő külön-külön is áthúzza a számításaimat. Mivel egy nagyobb poggyász legalább 70 euróba kerül csak egy útra, így abban maradtam önmagammal, körömlakkok otthon maradnak, majd itt veszek egyet, és avval megelégszem. De az, hogy ennyi gyönyörű, nekem való ruha legyen fantasztikus áron, amit most nem tudok hazavinni a miniatűr csomagom miatt – az teljesen elszomorít! Bár az este, újranéztem, hazafelé még mit vehetnék magamra, hátha nyernék pár grammocskát. Igaz arra sem számítottam, hogy ma, amikor megkérdeztem, hogy mennyi a kiszemelt ruci, csak az árát tudták megmondani. A grammokat nem. Most kunyerálnom kell valahonnan egy dekázó mérleget…

(Folytatjuk)