Az Igazság Gyertyái: Székely-Sebestyén produkció a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatnál
Három kategóriában jelölte díjra az UNITER (Román Színházi Szövetség) a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Az igazság gyertyái előadását. Székely Csaba történelmi drámáját Sebestyén Aba állította színpadra.
A jelölések: Székely Csaba – a legjobb új színpadi szöveg, B. Fülöp Erzsébet – a legjobb női főszereplő a Kovács Márta szerepében nyújtott alakításáért, Cári Tibor – a legjobb zene és sound design várományosa. Ismeretes, hogy minden kategóriában három-öt alkotót neveznek meg, de csak a május 27-i gálaműsoron fedik fel a nyerteseket. A jelölés is elismerést jelent, hiszen a megnevezett alkotókat, alkotásokat ítélték az elmúlt év legjobbjainak. Kétszer néztem meg az előadást, másodszor az UNITER jelölések alapján állítottam szempontrendszeremet, ezekre öszpontosítottam: dráma, B. Fülöp Erzsébet, zene.
A DRÁMA. Székely Csaba egy narrátor karaktert írt a darabba, a kótyagosnak tűnő, éleslátású Kovács Sárikát, akit Kiss Bora formál meg. Elidegenítve jelenik meg így a darab rétegessége. Sárikától tudjuk meg az előadás cselekményének történelmi kontextusát: a kommunista rezsim alatt 1988-ban elárasztott Bözödújfalu valamikor békés erdélyi falucska volt, ahol szinte idillben élt együtt minden vallási közösség: zsidók, szombatisták, unitáriusok, katolikusok. A második világháború idején a fajgyűlölet, a fasizmus és a náci ideológia mérgesgázként kezdtek terjedni szerte az országban. A nyilas hatalom emberei a kis faluba is elértek, ahol kihasználták a személyes, eddig fel nem ismert vagy lappangó konfliktusokat, és az antiszemitizmus beférkőzött a lelkekbe. Székely Csaba ezt a Kovács család történetén keresztül mutatja be nekünk. Kovácsék szombatosok, olyan „tévelgyő keresztények”, akik több száz éve zsidó szokásokat követnek. Ezt a vallási csoportot nevezték „Az Igazság Gyertyáinak”. Mivel hivatalosan a rendszer zsidóként könyvelte el őket, lehetetlen döntéseket kell hozniuk, hogy megmeneküljenek: a dráma egyik fő konfliktusforrása a személyes identitás kérdése. Annak a kérdése, hogy mikor és hogyan sikerül megtörni egy embert annyira, hogy megtagadja vallását, ezzel együtt a világról és önmagáról alkotott addigi képét. Ez a tragikus történet Székely Csaba kipróbált és közkedvelt fekete humorával olyan kohéziót alkot a színpadon, amely gondolkodásra késztetheti a nézőt. Ebben az esetben pedig felmerül bennünk a kérdés, vajon mi hogyan cselekednénk? A darab nemcsak a zsidóságnak, hanem Bözödújfalunak is emléket állít. Minden ott élő embernek. Nem szélsőséges karaktereket, hősöket és antihősöket látunk a színpadon, hanem olyan személyeket, amilyenek mi magunk is vagyunk vagy tudunk lenni.
B. FÜLÖP ERZSÉBET. Az általa furmányosan reálisan eljátszott Kovács Márta stabil erkölcsökkel, értékrenddel, hittel megáldott, karakán falusi asszony. A maga egyszerűségében ő válik a darab origójává. Válaszút elé kerül: vallás vagy élet. Márta, hogy gyermekeit, Sárikát és Sámuelt (Varga Balázs) megóvja, megkeresztelkedik. Akkor omlik össze minden körülötte, amikor férje, Mózes (Henn János), hogy elkerülje a munkaszolgálatot, végleg elhagyja családját. A veszteségtől megtörve B. Fülöp Erzsébet Mártája egyik pillanatról a másikra változik át érzéki, ösztönös, tüzes nőből töpörödött demens nénivé. Amíg a néző gondolkodására leginkább Sárika narrációja hat, az érzelmeinket és az empátiánkat Márta karaktere vezeti. B. Fülöp Erzsébet eléri célját: nem csak sajnáljuk Mártát, hanem olykor makacssága és merev elvrendszere lehetetlen helyzetbe hoz minket, nézőket is – tragikus és idegtépő, ahogyan megelevenedik előttünk a nagyon szeretett, de önrendelkezésre és döntéshozatalra képtelen öregasszony játszmája. Jobb színésznőt nem találhatott volna Sebestyén Aba erre a szerepre.
ZENE. Cári Tibor klezmeres dallamai végigkísérik az előadást. A fontos pillanatokban kórusművek szólalnak meg, emellett pedig végig biztosítják az alaphangulatot a díszlet csűrpadlásán muzsikáló zenészek. Zenei laikusként a szubjektív véleményemen kívül nem tudom megítélni a zene „milyenségét”. Amit tapasztaltam: a zenei aláfestés összhangban áll a jelenetekkel és hozzáad az előadás nézőkre gyakorolt hatásához. A kórusban viszont jóval több potenciált látok, mint amennyi megnyilvánul az előadásban. A nagyszámú statisztéria harmóniája katarzist válthatna ki, főleg a darab fináléja során, de az esetlenül és az előadás során végig ugyanúgy mozgatott (a takarásból a dal kezdetével lassan előre, majd a dal végével hátra sétáló) tömeg inkább gyengíti a jeleneteket, minthogy emelné őket. Ez azonban rendezési, nem „zeneszerzési” kérdés.
A rendezői bravúrokra éhező nézőkben hagyhat némi hiányérzetet az előadás, mivel Sebestyén Aba nem tesz mást, mint engedi megszólalni Székely Csaba drámáját. Ez biztonságos rendezői döntés ebben az esetben, mert a szöveg önmagában megállja a helyét.
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Tompa Miklós Társulat
Székely Csaba: Az igazság gyertyái
történelmi dráma
Rendező: Sebestyén Aba
Díszlet: Sós Beáta
Jelmez: Hatházi Rebeka
Zene: Cári Tibor
Light designer: Majoros Róbert
Szereplők: https://nemzetiszinhaz.ro/play/az-igazsag-gyertyai/?comp=TM
Fotó: Bereczki Zoltán
Köszönet osztályfőnökömnek, Boros Kingának.
- Jelenet az előadásból, előtérben Varga Balázs
- B. Fülöp Erzsébet