MEGOSZTOM

Ifeszt 6. – Színésztörténet és a szeretet ereje

Javában tart a 12. Interetnikai Színházi Fesztivál, az Ifeszt. A kétévente jelentkező seregszemle idei házigazdája a nagyváradi Szigligeti Színház, ahová 14 év után tért vissza a vándortalálkozó. A közel két hetes seregszemle előadásait, történéseit az Újvárad online olvasói számára Simon Judit követi nyomon.

November 10–21. között a Pece-parti teátrumba, valamint a Transilvania stúdió termébe érkeznek egy-egy előadással a romániai magyar, német, zsidó színházak (kivétel a Kolozsvári Állami Magyar Színház, ott éppen ebben az időszakban zajlik az Interferenciák nemzetközi színházi fesztivál), valamint három független társulat, köztük az egyetlen folyamatosan működő, bukaresti székhelyű roma társulat. 

Shakespeare-áldozat 

Edmund Kean színész 1814-ben lépett színpadra Londonban, akkortól tekintik kora legnagyobb Shakespeare-színészének. Raymond Fitzsimons angol szerző 1981-ban írta meg a hányatott életű művész életét bemutató monodrámát. 

Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása átirat. Tapasztó Ernő rendező és Harsányi Attila a címben szereplő színész megszemélyesítője. A két alkotó találkozása ismét megrendítő előadást eredményezett. Mondom, ismét, mert ez kettőjük harmadik közös monodrámája a nagysikerű Rudolf Hess tízparancsolata, és a Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll után. 

Tapasztó és Harsányi átemelték a történetet a 21. századba, amikor a színész nem kevésbé kiszolgáltatott, mint egykoron jó kétszáz éve. És éppen olyan magányos a vívódásaiban, kereséseiben. Kean nem makulátlan életű hős. Mindent feláldoz a színészetért, azért, hogy Shakespeare hőseit eljátszhassa a nagy színpadokon. Vidéki társulatoknál, utcai magamutogatással keresi az éhezéshez is kevés pénzét, a családja nélkülözik. Képtelen megmaradni a társulatoknál, ahol nem álmai szerepeit játssza. Végül megjön a siker, megjönnek a nagy Shakespeare-szerepek. A színész viszont nem bírja elviselni, feldolgozni. III. Richárddá válik: mindent és mindenkit feláldozna a maga színpadi hatalmáért. 

Az előadásban ügyes utalások vannak elrejtve a mai színházi életre, a politika beavatkozásaira, az értetlenségre, amivel az alkotó találkozik. S ott lapul a kérdés: mennyire lehet megalkuvó a művész?

Harsányi Attila ezúttal sem csak megtestesítője szerepének, ő maga válik Keanné. Őrületes játék a Harsányié. Összeomlik és felemelkedik. Tépelődik és tombol. Szeret és gyűlöl egyszerre. Emberi és embertelen. Szenvedő és diadalmas. Minden kellék, festék, agyag életre kel, jelentést kap a játékában. Megrendítő színészi játék az örök nyugtalan Színészről. Az áldozatról, amit hoz a színpadért, egészen önmaga elvesztéséig. 

A szeretet hatalma

A Bukaresti Állami Zsidó Színházban Alexander Hausvater alkalmazta színpadra és rendezte az Énekek éneke című előadást. Az Ótestamentumba foglalt, a világ legszebb szerelmes verseinek tartott ciklust Salamon királynak tulajdonítják. 

Az előadás végén a színészek bemutatkoznak, összeölelkeznek és megkérik a nézőket is, öleljék meg egymást. Akkor is, ha nem rokonok vagy ismerősök. És a nézők megteszik. 

Hausvater a bibliai szövegre építette a jelenünkről mesélő előadását. Történeteket mond el a mindennapokról, az emberi kapcsolatokról, az erőszakról, a szeretetről és szerelemről. Elsősorban mozgással, koreográfiával és zenével mesél. A versek úgy szólalnak meg, mint a remény, hogy a felfordult világot a szeretet, az emberi kapcsolatok, a humanizmus képes helyrezökkenteni. A színpadon a siratófalként ismert második templom fala, a másik oldalon rácsszerű díszletelem, amely a felfelé vágyást, az álmok teljesülését jelképezi. A játéktér fölötti monitorok az eseményeket, a helyszíneket mutatják. Digitális világban élünk, kommunikálunk, de elfelejtünk egymáshoz szólni, elfelejtjük megérinteni egymást. A rendező behozza a 2023. október 7-én történt terrortámadást, a monitoron megjelennek a túszok kiszabadításának időpontjai, amit táncszínház eszközeivel állít színpadra. Az élet viszont élni akar. Az emberek járnak az utcán, mennek a piacra, a gyerekek iskolába. A leszörnyűbb helyzetekből is kivezet a szeretet, az egymásrabfigyelés, a szerelem.

S ez így van évszázadok óta. A zene, a vers, a táncok vezetnek az időben napjainkig. A humanizmus, a szeretet kell legyen az egyetlen betartandó parancs. Hausvater a már említett beszélgetésben azt mondta, előadásainak nincsenek üzenetei. Számára az a fontos, hogy ami a színpadon történik, hasson a nézőre. Rám hatott. 

*

Az Ifeszt keretében mutatták be a Yorick Stúdió egy régebbi produkcióját: Elise Wilk Alaszka című színművét Sebestyén Aba állította színpadra. Az előadásról az Újvárad szeptemberi számában írtunk. 

A Temesvári Csiky Gergely Színház a Chicago című musicallel szerepelt a fesztiválon. Az előadást láttam, tudomásul vettem, hogy megvolt. Jobban szerettem volna mást megnézni tőlük Nagyváradon. 

Képünkön az Énekek éneke című előadás egy pillanatát idézzük fel.

 (Folytatjuk) 

Simon Judit