MEGOSZTOM

Vajda Zoltán versei

Születésnapodra
(bocs, Attila...)	

Huszonhét éves lettél Te,
Meglepetés e versike,
„öreg
Szöveg”. 

Ajándék, mellyel meglepem
Érinthetetlen kedvesem,
talán,
no lám!

Volt egy február tizenegy,
s egy oktondi színházba megy, 
szegény 
legény.

Egy sor szélén gyanútlanul
Üldögél, figyel, meglapul,
ámul, 
bámul.

Elhangzik sok-sok szerzemény,
Megszólítja egy tünemény:
Bla-bla,
bla-bla.

Ettől kezdve sorsán pecsét,
Vágyviharba veti fejét
sután,
bután.

Születik szonett, szívbéli.
Aki írja, nem kíméli
saját
magát.

Májusban nagy asztal körül.
Néhány szónak is úgy örül,
nagyon,
nagyon.

Még ha beszélt is zöldeket,
haragudni rá nem lehet,
feles-
leges.

Búcsú, mellkasi fájdalom,
„Tudom mi ez és jó nagyon...”
Tömény 
remény.

Elmúl a nyár és ősz és tél,
belém fészkelni nem késtél,
szevasz
tavasz!

De hát nem rólam szól dalom,
Horrorsüti viadalom,
rémes
krémes.

Kívánok sok szülinapot,
S aki kívánja, azt legott
feled-
heted.
Toprongygőg?

Szabadság. Nyár, tenger, part, három zászlórúd.
Pimasz szélben mindük koszlottan vergődő
aligtrikolórt tart. Folytonossághiány 
több bennük, mint anyag. Ez miez? (morfondír)
Honfiús toprongygőg? Ráadásul köbön?
Vagy omázs hajdanvolt, tán dicső, tengeri
csatákat megsínylő árboclobogóknak?
Vagy egy újragondolt forradalmi jelkép:
nagy lyuk köré cibált kis zászlómaradvány?
Vagy természetanyánk hisztériájának
erőfitogtató truvája: „Ezt nektek!...?”
Megfejtést szabadon választhatok bármit.
Vagy tán hinni, hogy a választás szabadság,
nem-e gőg ez is, a toprongyos fajtából?
S mint „a széles fejsze”, Kierkegaard mosolyog.

p.s.
Talán a gondolat hatalma, de másnap
a zászlócafatok már nem voltak sehol.

Huszonhat évadot húzott le a nagyváradi Szigligeti Színháznál, de ennél is többet jelentett, hozzátartozott a város képéhez a biciklis ember, az ügyelő. Vajda Zoltán, a pályaelhagyó gépészmérnök, a megrögzött Nagyvárad-lakó. Tragikus baleset érte július végén, hegymászás közben, a Retyezátban. Ötvennyolc évet élt.
Szenvedélyes moziba járó ember volt, aki 1994-től 2009-ig a Bihari Napló napilapban rendszeresen közölte kiváló filmkritikáit, filmjegyzeteit. Amit kevesebben tudnak róla, hogy verseket is írt, legutóbb 2019 nyarán publikáéltunk tőle, még a Váradban. Két, eddig közöletlen írásával búcsúzunk tőle, köszönet érte gyermekeinek. Hiányzol, Vézé, nyugodj békében!