MEGOSZTOM

Hat módszer, hogy medvévé változva ébredjünk

 Szemed feketéjéből betűk, fekszünk. 
 Szófajjal nem rendelkező célok az idegpályák mentén.
 Van, aki élete harmadát ágyban tölti,
 van, aki a huszonnegyedében ébren forgolódik.
  
 Folytasd. Mondják el lágy részeid, milyen két
 pontot kötöttél össze a zuhanással.
 Részletesen térjenek ki rá, miért másztál utána vissza fel.
 Karmold meg olyan magasságban a kérgem,
  
 ahonnan már nem te voltál.
 Legyen minden elviselhetetlenül közeli,
 mint egy fejben. Tönkrement, elfelejtett webkamerák
 az etető körül.
  
 Beismerhető, szeretünk hibázni.
 Hunyt szemmel fekve keresni odabent.
 Míg kiderül, hogy csak egy halom tűlevél voltunk,
 mészkő, gallyak, sár, és ez látszott úgy messziről. 
MEGOSZTOM

Álltunk az égő múzeum mellett az esőben és nem jött a busz

 Azt mondtad, ezzel a helyzettel most legalább
 valahol mélyen azonosulni tudsz, amire nekem az jutott
 eszembe, ezt miért nem a tulipánmezőre
 mondtad inkább, de aztán
  
 úgy voltam vele, talán most kellene megpróbálnom,
 belekezdeni egy olyan hosszú mondatba,
 hogy legyen esély megtanulni repülni, mire véget ér a zuhanás,
 szóval fedezéket magyarázni magunk köré,
  
 ha már pár éve ezen a napon itt lőtték le, dehát még egy
 pár éve is mindennap lelőttek itt valakit, meg máshol
 most is ugyanúgy, szóval mindegy, letettük a virágot,
 menjünk, ne beszéljek annyit, jogos, vár a komp,
  
 várnak a hírekben a vesztett futamok, noha mi jócskán
 a folyamat tetején ülünk. Mindig szereplő, sosem alany,
 az a fajta, aki felhőket fotóz, mert megengedheti magának,
 hogy megengedhesse magának, és csöndben
  
 hal bele abba, amit nem mesél el. Téged ez persze nem érdekelt.
 Te sosem azért mondtál dolgokat, mert
 Közlendőd lett volna, hanem mert ettől éreztük
 magunkat valahogy. Mint egy virágkötő. Ezért szerettelek.