Szerda délután a nagyváradi Léda-házban (igazából helyesen Stern-Brüll ház) adtuk át a Holnap Kulturális Egyesület és a Partiumi Keresztény Egyetem újabb közös Tabéry-novellapályázatának díjait. Az immár egy évtizedre visszatekintő közös pályázat elsősorban középiskolás és egyetemista fiatalokat szólít meg a teljes magyar nyelvterületen, s egyaránt szól pályakezdő és már gyakorló szerzőknek. Elsődleges célja, hogy publikálási lehetőséget biztosítson fiatal novellaszerzők részére, akik rövidprózai munkáikkal értő szakmai értékelés, megítélés alapján kívánnak megmutatkozni a kortárs magyar irodalmi életben.
A beküldött novelláknak az idén is Tabéry Géza életművéhez kapcsolódó témák mentén kellett megszületniük, egyenként vagy variálva. A három megadott fogalom: Régmúlt idők, Credo, Asszonysors volt.
A díjazottakat elsőként Boka László irodalomtörténész, a PKE előadója köszöntötte, röviden felidézve a pályázat eddigi történetét, eredményeit. A szervezők részéről Albu-Balogh Andrea (PKE) és Szűcs László (Holnap/Újvárad) értékelte a pályázatot, majd átadta az okleveleket, könyvajándékokat. A legjobbak pénzdíjban is részesülnek, míg a fődíjas szerzőnek a Holnap Könyvek Kiadó felajánlotta első prózakötetének a publikálását.
A pályázat első díját Cefola Sofia (Vác, Magyarország) vette át, a második díjban a csíkszeredai Baláz Erika részesült, míg a megosztott harmadik díjat Csillag Viktória, illetve Corodi Victor vehette át, utóbbiak mindketten a Partiumi Keresztény Egyetem első évet végző, magyar szakos hallgatói. A rövid díjátadó koccintással, beszélgetéssel zárult.
Gratulálunk a díjazottaknak! Folytatás ősszel, új pályázattal, új Tabéry-tematikákkal!
november 9, 2023|Ujvarad Admin|Hírek
MEGOSZTOM
VIII. Tabéry Géza novellapályázat
Az Újvárad folyóirat kiadója és a Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoportja ismét meghirdeti Tabéry Géza novellapályázatát.
A 2014-ben útjára indított tematikus rövidpróza-pályázat egyaránt szól pályakezdő és már gyakorló szerzőknek. Elsődleges célja, hogy publikálási lehetőséget biztosítson fiatal novellaszerzők részére, akik rövidprózai munkáikkal értő szakmai értékelés, megítélés alapján kívánnak megmutatkozni a kortárs magyar irodalmi életben. A pályázat felső korhatára: 35 év. Idén is várjuk gimnazista pályázók jelentkezését a 11. és 12. osztályokból.
A beküldött novelláknak tematikusan az alábbi, Tabéry Géza életművéhez kapcsolódó témák mentén kell megszületniük, egyenként vagy variálva:
Régmúlt idők
Credo
Asszonysors
A kiválasztott tematiká(ka)t kérjük a beküldött novellák előtt minden esetben feltüntetni! A pályamunkákat szakértő zsűri értékeli (irodalomtörténészek, egyetemi oktatók, lapszerkesztők, prózaírók). Döntésük alapján a minősítést elért novellák szerzői elismerő oklevelet, a legjobb pályamunkákat beküldő 3 szerző pedig pénzdíjat és könyvcsomagot kap. A fődíjas szerző különdíjaként a Holnap Könyvek Kiadó felajánlja első novelláskötetének a kiadását.
Különdíjat oszt ki a legjobb középiskolás pályázónak az Újvárad folyóirat kiadója, a Holnap Kulturális Egyesület, továbbá a legjobb partiumi pályázónak a debreceni Partium Ház. A legjobb írásokat az Újvárad irodalmi és művészeti folyóirat közli! A pályázatra szerzőként legfeljebb két, eddig nem publikált novella küldhető be! Egy pályamű felső terjedelmi határa 16.000 jel. A zsűri nem veszi figyelembe a terjedelemhatárt túllépő szövegeket. Nevezési díj nincs.
Beküldési határidő: 2024. március 1.
A pályamunkákhoz minden esetben mellékeljék a pályázó rövid bemutatkozását, pontos elérhetőségeit! A pályázati anyag villanypostán küldhető be a taberypalyazat@gmail.com címen. A pályázat résztvevői a pályamunkák beküldésével engedélyt adnak a meghirdetők részére egyszeri nyomtatott vagy elektronikus közzétételre. A zsűri jogosult dönteni a díjak kiadásáról, esetlegesen összevonásáról vagy visszatartásáról is. Eredményhirdetés és ünnepélyes díjátadás: 2024 tavaszán.
PKE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoport
Holnap Kulturális Egyesület / Újvárad folyóirat
szeptember 7, 2023|Szlopp Bernadette|Uncategorized
MEGOSZTOM
Nemzetközi alkotótábor a Partiumi Keresztény Egyetem szervezésében
2023. július 9 és 15 között rendhagyó alkotótábort szerveztek Hegyközszentmiklóson magyarországi, lengyelországi és nagyváradi képzőművész diákok részvételével. Az Erasmus+ program részeként megszervezett kezdeményezés során a Partiumi Keresztény Egyetem, a Jan Matejko Művészeti Akadémia, valamint az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem 22 képzőművész-hallgatója oktatóik kíséretében vezetett alkotási folyamatokban vehetett részt.
A kezdeményezés célja volt, hogy autentikus környezetben, a természet adja az alkotások matériáját és az alkotómunka inspirációját, hogy a hallgatók a természetes anyagok felhasználásával fogalmazzanak, illetve jelenítsenek meg új gondolatokat. Így születik meg a művészet a természetért, amely a művészi produktumot elsősorban a természetből nyerve beszél a környezettudatosságról. A nyári művésztelepen sor került természetművészeti alkotások készítésére, tájrevitalizációs programok megtervezésére és megvalósítására, ahogyan a téglavetés tudományának elsajátítására is. A résztvevőknek lehetőségük nyílt növényekkel dolgozni, valamint olyan ősi építőanyag felhasználásával alkotni, mint a vályog, amely az érmelléki otthonok falainak alapjául szolgált.
Kiemelt jelentősége van annak, hogy a természettől kapott növényekkel, agyaggal, iszappal kevert homogén massza adja meg egy művészi gondolat közegét. A vályog nem ismeretlen az Érmelléken. Ahol vályogon képződik a talaj, ott fokozott termőképességű, élőbb területeket találunk. A vályog ezért a melegség, a növekedés, a fejlődés szimbóluma, vályoggal dolgozni pedig azt jelenti, hogy élő anyagot hívunk segítségül az élő gondolat kifejezéséhez.
A természet fogalma kapcsán, elvont kontextusokat érvényesítve, az anyag és az anyagban rejlő életre és lehetőségekre asszociálhatunk. A természet örökmozgó attitűdjét egyetlen élőlény képes kontemplatív odafordulással szemlélni, ez pedig az ember. A szomorú az, hogy regresszív mozgásának okozója és fenntartója is ő.
Egyre időszerűbb az a kérdés, hogy értelmünk és kreativitásunk ellenére miért olyan nehéz helyesen viszonyulni az éltető természethez?
A Partiumi Keresztény Egyetem immár 20 éves képzőművészeti képzése a vizuális művészetet hívta segítségül, hogy az egyhetes foglalkozás során rehabilitálja a természeti értékeket. A kezdeményezés célja volt, hogy azonos értékrend mentén haladó partnerekkel, művész-tanárokkal együtt pozitív üzenetet erőteljesen közvetítő művészeti tevékenységeket hívjon életre.
A kezdeményezés során született alkotások beolvadtak környezetükbe, természetes anyagok és terek felhasználásával történt meg a mű és a valóság találkozása, az ember és természet közötti (elveszett) harmónia megidézése.
A természetközpontú szemléletmód felerősítésének ideális közege, hogy a hallgatók és oktatók a természetben alkotnak. Ennek üzenete, hogy az ember nem helyeződik a természet főlé, hanem annak szerves részeként működik intellektuális tevékenységeiben is.
Szlopp Bernadette
február 22, 2023|Szlopp Bernadette|Kultúra|Rovatok
MEGOSZTOM
PKE-s hallgatók a Wagner Nándor kiállításon
2022. október 8. és 2023. február 5. között Wagner Nándor (1922-1997) születésének századik évfordulójához kapcsolódva nagyszabású kiállítást tekinthettek meg a művészetkedvelők a budapesti Műcsarnokban. A Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészet szakos hallgatói az Academia Humana Alapítvány jóvoltából találkoztak a nagyváradi születésű szobrászművész munkáival.
A kalandos életű művész munkássága három korszakra tagolható. Egy élet három állomása és háromszor újraindított művészeti pályája mögött egy gazdag életművet találunk és kivételesen sokszínű gondolatiságot. A művész, a Nagyváradon és Budapesten töltött évek után, Svédországban, majd Japánban kereste helyét és kiteljesedésének lehetőségeit. A kiállításon Japánban épült teaházának reprodukált mása is látható.
Az alkotásokkal való találkozás, valamint Fazakas Réka kurátor, Kiss Sándor (az Academia Humana Alapítvány elnöke) és Wehner Tibor művészettörténész előadásai nyomán kibontakozott az anyagon túlnéző bölcselet magasabb perspektívája.
Wagner Nándor humanista üzenete gazdag eszköztárral megformált alakjai által lett maradandó. Munkáiban a benne összebékült Nyugat és Kelet csendje él. Szobrainak elevensége a márvány, a gipsz, a fém és a teremtő szellem találkozásából született. Több műve jeleníti meg a világban helyét kereső transzcendeciát (Fény és árnyék, Földanya). Az egyetemesség és a közösség gondolatát szoborba öntő szándék mögött a világ anyagiságában rejlő lehetőségekre rezonáló, ugyanakkor az anyagon túlnéző, spirituális beállítottságú művész áll. Munkásságában fellelhető a különböző kultúrák együtthatása, de úttörő volt speciális acélszobor-öntési tecnológiájának köszönhetően is.
Érző módon ismeri fel és jeleníti meg szobraiban az egyediséget (Anyós, Női arckép, Szoptató anya), ugyanakkor a különbözőségeken túli oszthatatlanságot. Ez utóbbit hordozza hangsúlyosan a kiállításon is látható fő műve, a Filozófiai kert. A nyolc alakból álló kompozíció belső körében találkozhatunk Ábrahámmal, Ekhnatonnal, Jézussal, Buddhával és Lao-ce alakjával, amint a kör közepén elhelyezett, az istent jelképező, fénylő gömbre tekintenek. A szabályos körbe rendezett alakok mögött Assisi Szent Ferenc, Mahatma Gandhi és Daruma herceg, a szellemi megvilágosodás képviselői állnak. A szoborcsoportban a kulturális és vallási hagyományok találkozása látható, melyben egyik irányzat sem hangsúlyosabb a másiknál. Erről Wagner Nándor így vallott egykor: „Ebben az alkotásomban igyekeztem a különféle kultúráknak minden lehetőséget megadni, hogy közeledjenek egymáshoz, azzal, hogy mindegyiket egyenlően kezeltem.(…) A Filozófiai kert ötlete a II. világháború után született meg az egyenlőtlen bánásmód és az igazságtalanságok ellenében. Tudom, hogy amit most alkotásommal közvetíteni próbálok, nem lesz sikeres az életemben, ám bízom benne, hogy halálom után egy évszázaddal már érteni fogják.”
Wagner Nándor alkotásai ma is megtalálhatóak Magyarország, Románia, Japán és Svédország közterein, például Nagyváradon a Petőfi-parkban látható egész alakos József Attila-szobor. A független szellemiségű művész életműve teljesen egyedülállónak tekinthető.
Értékőrzés és emlékezet – Academia Humana Alapítvány
Wagner Nándor művészi-szellemi hagyatékának megőrzése és a hagyatékkal kapcsolatos kutatások a sokoldalú alkotó feleségének, Wagner Akiyama Chiyonak köszönhető. A 90-es évek elején megszületett ötlet eredményeként, ma az Academia Humana Alapítvány gondoskodik a művész szellemi örökségének népszerűsítéséről, újabb művek felkutatásáról, ugyanakkor ösztöndíjakat teremt fiatal tehetségek támogatásához.
Wagner Nándor barátjaként és az alapítvány elnökeként, hatalmas szerepet vállalt Kiss Sándor, akinek fáradhatatlan munkálkodása eredményeként az alapítvány ma is sokértű tervékenységet folytat, és az értékőrzést célzó törekvések mellett ösztöndíj-lehetőségeket teremtve hívja alkotásra a fiatal művészeket.
Ennek eredményeként jött létre a Wagner Nándor-díj is, melyre 2006 óta minden évben pályázhatnak a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészet szakos hallgatói. A pályázat során az Academia Humana Alapítvány meghatározott tematikában várja a grafika és a videó terén készült alkotásokat. Legutóbb a Wagner Nándor 100 témában beérkező alkotások közül a 2. díjat elnyert rövid klip (alkotók: Szitai Erzsébet és Janó János) megtalálható a Műcsarnok Facebook oldalán.
Borítókép: Nyirkos Zsófia
november 1, 2022|Szűcs László|Hírek
MEGOSZTOM
Élő Tandem a Bunyitay könyvtárban
A Partiumi Keresztény Egyetem Alkalmazott Kutatások Központja és a Holnap Kulturális Egyesület közösen szervezi az Élő Tandem című beszélgetés-sorozatot. Szűcs László, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, költő, újságíró, az Újvárad folyóirat főszerkesztője beszélget Magyari Sárával, a Tandem rovat alapítójával és a nagyváradi szerzőtársakkal a Kanonok sori Bunyitay könyvtárban, 2022. november 10-én, csütörtökön 18 órától.
Közreműködik: Bartha Krisztina, Borbély Julianna, Bökös Borbála, Czégé Réka, Szabó Roland, Visky István. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Képünk az Élő Tandem temesvári találkozóján készült szeptemberben a Gerhardinumban. (fotó: Albert Dénes)
szeptember 23, 2022|Szlopp Bernadette|Kultúra|Rovatok
MEGOSZTOM
„Tíz, tíz, tiszta víz”
A PKE Művészeti Tanszékének kolozsvári kiállításáról
Méltó és helyénvaló egy képzőművészeti képzés fennállását művészettel ünnepelni. Ezt tudják a Partiumi Keresztény Egyetem Művészeti Tanszékének oktatói és végzett hallgatói is, akik augusztus 14-én igényes kiállítással nyitották meg azt az eseménysorozatot, amelyet a 2022/2023-as egyetemi évben további rendezvények követnek a képzés 20 éves fennállásának apropóján. A Tíz, tíz, tiszta víz címet viselő kiállítást a Kolozsvári Magyar Napok programjai között tekinthették meg az művészetkedvelő érdeklődők a Bánffy-palotában működő Szépművészeti Múzeum impozáns tereiben.
A tematikus alkalom Gergely Ernő Endre, Kolcsár Zsolt, Kónya Kincső, Kovács Kinga, László Hajnalka, Lőrinczi Inez, Ozsváth Zsuzsa, Szabó Réka, Torkos Márk Erik és Balázs Zoltán munkáin keresztül reflektált a vízre, mint az életet magába záró, de egyre fogyó erőforrásra.
A kurátorok, dr. habil Maior Enikő rektorhelyettes és dr. Balázs Zoltán tanszékvezető ötlete és kezdeményezése nyomán a víz tematikájára válaszul érkező alkotások között találtunk helytörténeti vonatkozásokat kiemelő koncepciókat és általánosan, a vízzel mint jelenséggel és tulajdonságaival operáló munkákat. A különböző perspektívákat összegyűjtő kiállítás egyes darabjai önálló mondanivalóval álltak előttünk és mégis, egymást kiegészítve hívták fel a figyelmet az esemény fő motívumára.
A témagazdagság és az alkotói kreativitás találkozásának természetes következményeként mély üzenetet hordozó művekhez kapcsolódhattunk, hogy rajtuk keresztül újragondoljuk víz és ember kapcsolatát helyi és tágabb, általános vonatkozásban is. Az alkotók által megjelenített értelmezések és asszociációk elénk hozták az erő, az állandó mozgás és hullámzás, a magába szippantó kékség, a számlálhatóság motívumait és egyes térkompozíciók, valamint digitális munkák idő- és térbeli specifikumok kiemelésével visszavittek a történelem azon korszakába, amikor a víz dominanciája hangsúlyosan volt jelen a világban vagy az Érmellék térképén. Ezt a térképet az előttünk járó generációk rajzolták át és mi magunk is folyamatosan alakítjuk. Nem ceruzával és specifikus mérőeszközökkel, hanem azzal, hogy hagyjuk magunkból elfogyni a víz iránti tiszteletet, veszélybe sodorva azt az egyensúlyt, amelynek egyik alappillére ez az elem.
Ehhez kapcsolódóan megrendítő pillanat volt, amikor a tágas tér középpontjában szembetalálkoztam egy csónakkal, amely tárgyiságában is felkiáltójel volt, funkcióját vesztett fadarab benyomását keltette. Ahogy a rézmozsárban az őrlés, a csónakban is ott a mocsár fölött lebegő ködök homálya és a víz alatt hömpölygő élet emlékezete. Ott a benne koppanó, gumicsizmás láb nyoma, az őstáj érintése. Örökre száraz deszkái közé szorult minden árnyék s az Érmellékről eltűnt erek és folyók képe. A terem közepén ott állt a megrekedtség és bizonyosság jele. Mert a víz elfogyott, a csónak pedig maradt.
Az első teremben helyet kapó kompozíció az Érmelléken túl, székelyföldi tájakra kalauzolta az eseményre látogatókat, akik üvegekbe zárt forrásvizeken keresztül, nyilvánvaló különbségekkel szembesülve, gondolkodhattak el azon, hogy a víznek mennyi arca és színe van. Mert a víz hordozó. Alaptulajdonságai mellett tartalmazza annak a vidéknek az ízét és hangulatát, amelynek földjéből előtör. A történeti utalásokat kiegészítve, a kiállítóterekben jelen voltak azok a kontrasztok, amiket a víz léte és hiánya nyomán konstatálhatunk.
Helyet kaptak olyan munkák is, amelyek a kékséggel játszva, vakmerően teret ütöttek a falra, amelyre függesztették őket. A szegleteken túl a fehér falba ütköztünk, míg belül a kék mélység húzott magába vagy éppen a vizet darabjaira szedve csalogatott, hogy az anyagon túl merjünk nézni.
Ellenpontként, az aszály motívumának variációin keresztül merülhettünk bele sötét tónusokba, elszáradt növények képének befogadásába, hogy visszaemlékezzünk arra: a víz kékjét kell kevernünk mindenhez, hogy színeket és életet kapjunk. Ez a kékség kell a növények zöldjéhez, ebben az kékben feloldódás van. Általa születik meg a fákat keményen tartó erő vagy a virágok legélénkebb árnyalata.
Az életet biztosító és sokarcú víz-megjelenítései mellett külön installáció állított mementót olyan, a vízhez kapcsolódó babonás hagyatéknak, mint a rontás levételét szolgáló szenes víz szimbóluma. Az időben visszasétálva idézhettük fel azt a gyakorlatot, melynek során nagyanyáink a vizet használták közvetítőként a varázslat vagy az áldás átadására. Ők hitték, hogy a tiszta víz és a tűz az orrlyukakat tágító sistergésen túl, elcsendesíti a sírást és elmossa a sötét tekintetek nyomát. Hitték, hogy a víz, amellett, hogy felveszi a bögre vagy vödör formáját, hordozza az áldás súlyát is. Lepereg a homlokról, elpárolog a lázas arcról, hogy aztán a levegőben táncolva újra és újra találkozás legyen. A tűzzel, az edénnyel, az öreg kézzel, ami vele mosta el a gyermek homloka mögötti, vélt vagy valós sötétséget.
A kiállítás megnyitóján Maior Enikő rektorhelyettes elmondta: „A PKE képzőművészeti képzésének fő céljai között szerepel, hogy önállóan gondolkodó, a világra figyelő művészeket neveljen, akikben az alkotómunka és a kreativitás együtt jár a körülöttünk változásban levő világra irányuló reflexióval.”
Összességében elmondható, hogy a több mint húsz munkát bemutató kiállítás szándéka megvalósult, hiszen a misztikum és a mitológiák szintjén, de azon túlmutatva is, ráirányította a figyelmet a vízre mint eleven, örökmozgó entitásra, amely nagyon is valóságos, de egyre fogyó, illetve egyre kevesebb tiszteletet kapó elem. Ugyanakkor indirect módon meghatározta a művészet és a művész egyik lényeges szerepét. A közlés következtében, a művész edukálhat azáltal, hogy megmutat valamit abból a valóságból, amely saját perspektívájából látszik; alkotásaiban, melyek útra bocsátott üzenetek, hozzáférést kínál egy témához, amely továbbgondolásra hívja a befogadót.
Augusztus 14-én gazdagabban távoztunk a kolozsvári Bánffy-palotából. Az alkotók, munkáikon keresztül, olyan gondolatokat és emlékeket idéztek meg, amelyek valóban a „kék látóhatárra” vezettek vissza. Az külön öröm, hogy a PKE Művészeti Tanszéke több – a témához kapcsolódó – rendezvényt tervez, melyek a Tíz, tíz, tiszta víz című kiállításhoz hasonlóan, a képzés 20 éves fennállásának alkalmából kerülnek a publikum elé, további élményeket ígérve minden művészetkedvelőnek.
június 23, 2021|Jakó Julianna|Kultúra
MEGOSZTOM
Kapcsolati hálók és költői szerelmek
Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások 4. elnevezéssel tudományos konferenciát szervezett június 16-18. között a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Tanszéki Csoportja a budapesti Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet szakmai támogatásával. A háromnapos konferencia során megannyi előadás hangzott el, felvillantva művészsorsokat, írói csoportosulások tevékenységeit, kapcsolati hálókat, írók, költők, irodalmárok érdekes életútját.
Jó csapat gyűlt össze erre a háromnapos konferenciára is. Akárcsak az előző találkozók esetében, ezúttal is színvonalas értekezések, figyelemreméltó hozzászólások, jó hangulatú beszélgetések hangzottak el. Az Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások konferenciasorozat elindítói, titkárai, főszervezői a PKE jelenlegi és egykori, társult oktatói: Boka László egyetemi docens, irodalomtörténész, az Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa és Biró Annamária, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa.
Bár még fiatal a konferencia, minden bizonnyal eljön az ideje annak is, amikor a 18. születésnapját ünnepelhetjük meg – mondta Major Enikő, a PKE rektorhelyettese a nyitóünnepségen, amelyet az univerzitás új épületének nagytermében tartottak meg. Boka László főszervezőként kifejtette: mintegy másfél év pandémia után nagy-nagy öröm, hogy ezen a konferencián fizikai valóságban lehetnek jelen a résztvevők, nem csupán online módon, a virtuális térben. (Az eredeti elképzelés az lett volna, hogy 2020 őszén szervezik meg a konferencia negyedik kiadását, csak, ugye, közbejött a világjárvány.) A 2013-ban útjára indított rendezvénysorozat sikerét mutatják a korábbi konferenciákon elhangzott előadások szerkesztett szövegeit tartalmazó kötetek, valamint a kiadványok fogadtatása, az ezekkel kapcsolatos jó recenziók és kritikák. Az idei konferencia anyagai is könyvbe kerülnek majd. Boka László arról is szólt: minden alkalommal hangsúlyt helyeznek az interdiszciplinaritásra is, hiszen az irodalomtörténészek mellett nyelvészek, szociológusok, történészek stb. tartanak előadásokat. Hozzáfűzte: örvendetes, hogy az idei konferencia két felkért plenáris előadója Ablonczy Balázs történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet főmunkatársa, az MTA Lendület Trianon 100 kutatócsoport vezetője, illetve Schein Gábor író, költő, irodalomtörténész, az ELTE habilitált docense. Ezután Biró Annamária vette át a szót, aki ugyancsak méltatta a fizikai jelenlét fontosságát, hiszen túlságosan hozzászoktunk az online térhez. Még két hete is szkeptikusak voltak, ám Boka László hitt benne, hogy sikerülni fog. Ezt követően Tverdota György mutatta be röviden a konferenciasorozat legutóbbi kötetét.
A konferencia első előadását Schein Gábor tartotta meg Az irodalmi tér átalakulása az 1990-es évek Magyarországán címmel. Beszélt a digitalitás és a világháló megjelenéséről, mindennek hatásairól az irodalomra, kultúrára. Sok minden megváltozott, ugyanakkor sok dolog változatlan maradt, például bizonyos igazásgtalanságok. Beszélt a kultúráról mint térről, az irodalmi mezők működéséről, autonómiájáról, a kiadók, a könyvpiac szerveződéséről, alakulásáról. Szólt az irodalmi és a politikai tér viszonyrendszerének átalakulásáról, ami jelentősen befolyásolta a metapolitikai megszólalásmódok szerkezetét is. Az előadásban kitért a szimbolikus tőke jelentőségére és rongálódására, a jelentős külföldi sikerek visszahatására. Értekezésének második részében kitért a mára elfeledett Határ folyóirat (ami egyetemi folyóiratból lett országos lappá) szerepére, helyzetére.
Az első nap belvárosi sétával zárult. A vendégeket Boka László és Lakatos Attila történész kalauzolta a városközpontban, a végállomás pedig az Ady Endre Emlékmúzeum volt.
A második napon délelőtt ugyancsak a PKE-n tartották meg az értekezéseket. A délelőtti programot Ablonczy Balázs A székely network. A SzEFHE és az Erdély-kultusz magyarországi hálózata 1920–1970 című előadása nyitotta. Képzeletben sokfelé barangolhattunk. Például János Szabolcs jóvoltából utazó német értelmiségiekkel lehetett kószálni a 18-19. századi Erdélyben. Szajbély Mihály egyebek között a Magyar Könyvkiadók Egyletének 1878-as életre hívásáról beszélt. Széchenyi Ágnes mesélt Biró Lajos újságíró, író, filmíró útjáról Bécstől Nagyváradon át Hollywoodig és a londoni végállomásig. Lakatos Attila ismertette Tóth-Szabó Pál premontrei kanonok, történész pályáját.
Délután átvonult a társaság a barokk palotához. A további előadások a római katolikus püspöki palota impozáns, bár kissé furcsa akusztikájú (nem mindenütt hallatszott egyformán jól a beszéd a visszhangzás miatt) dísztermében hangzottak el. Major Ágnes „Ó művész mennyit kell vesződnöd”: Babits karrierfordulata és a költői munkafolyamat változása címmel tartott előadást. Szénási Zoltán Versek egy szerelem kapcsolati hálójában: Csinszka és Babits, 1919–1920 című előadásában többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy a kapcsolat sajátos jellegéből fakadóan Babits Csinszka-verseinek milyen retorikai és poétikai jellemzői vannak.
Albu-Balogh Andrea előadásának témája a szövegvariánsok vizsgálata Karácsony Benő erdélyi író életművében volt. A vizsgálatot az indokolta, hogy a regényként könyv alakban megjelent művek egy-egy részlete bizonyos változtatásokkal megjelent a korabeli folyóiratokban, valamint novelláinak egy része is többféle variánsban maradt fenn. Vallasek Júlia Az elmaradt SWOT-analízis és következményei. (Értelmiségi karrierlehetőségek a két világháború közötti regényekben) címmel tartott értekezést. Kutatásában olyan, két világháború között íródott regényeket vizsgál, amelyekben az 1920 után megváltozott helyzetben való értelmiségi karrierek, pályaalakító döntések vagy tágabban a művészlét lehetőségei kerülnek a cselekmény fókuszába. Váradi előadásában két művel foglalkozott: Berde Mária Szentségvivők és Ignácz Rózsa Rézpénz című regényével.
Szó volt még felvidéki akadémikusok karrierútjáról, valamint a vajdasági magyar irodalom kezdetdiskurzusairól. Az előadások után a résztvevők megtekintették az egyházművészeti múzeumot Lakatos Attila történész irányításával, aki megintcsak számos érdekességet mesélt a jelenlévőknek. A múzeumi szemle után a bazilikába látogatott el a kis csapat a körséta során. Akinek szerencséje volt, este találkozhatott a püspöki palota cicájával is.
A harmadik napon is sok érdekes előadás hangzott el. Hogy csak néhányat említsünk erről a napról is: Tverdota György A tulok. Az értelmiség mozgástere a munkásmozgalmi szubkultúrában címmel tartott előadást. Balázs Imre József a Cobra nemzetközi művészcsoport (1948–1951) magyar kultúrában lévő relevanciájáról beszélt, Káli Anita a szegénységábrázolás tendenciájáról a kortárs irodalomban Barnás Ferenc regényeinek tekintetében. Keszeg Anna a kelet-európai kortárs sorozatgyártás karriermintázatairól szólt, Biró Annamária pedig kortárs történelmi regények értelmiségképéről.
A háromnapos találkozó a rangos előadások, szakmai kapcsolatok kiépítése, erősítése mellett tovább hangsúlyozza a PKE magyar tanszéki csoportjának helyét egy képletes magyar tudományos térképen.
