Egy másodéves teatrológia szakos hallgató, Koós Csenge beszámolója a Nyitott kapukról, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nyílt hetéről.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen hagyománnyá vált, hogy az intézmény évről évre megnyitja kapuit az érdeklődők előtt. 2024-ben február 26-tól március 3-ig zajlott a nyílt hét az egyetemen. Az idén ide látogatók összesen huszonegy, körülbelül másfél órás program közül válogathattak – különböző nyílt órákon, bemutatókon és vizsgaelőadásokon vehettek részt. Mint általában, a legnagyobb érdeklődést a színészhallgatók vizsgái keltették, de ebben az évben a média szakosok készültek a legtöbb bemutatóval. A Nyitott kapuk eseménysorozat részeként minden alapképzéses szak (színművészet, bábművészet, rendezői, koreográfia, teatrológia, látványtervező, zene, audiovizuális kommunikáció: forgatókönyv- és reklámírás, média) képviselte magát. A magiszteri képzésről nyílt órával fogadta a látogatókat a drámaíró osztály, és megtekinthettük a média mesterszak hallgatóinak vizsgafilmjeit (irányító tanár: Schneider Tibor). A doktori iskola képviseletében Bugnár Szidónia tartott tevékenység-beszámolót (irányító tanár: B. Fülöp Erzsébet).
A Nyitott kapuk látogatóinak fontos reális elvárásokkal érkezniük a programokra: az alapképzéses színész osztályok esetében például az elkészült vizsgák nem mindig, s nem feltétlenül nézendők úgy, mint színházi előadások. A nyílt héten nem az a cél, hogy a közönséget szórakoztassuk. A célunk, hogy az érdeklődők tiszta képet kapjanak az egyetemi munkánkról. A kész vizsgaelőadásokat és prezentációkat legtöbbször féléves, sokszor megterhelő munkafolyamat előzi meg.
Én a programok felére jutottam el idén. Szisztematikusan válogattam: szerettem volna minden szak legalább egy prezentációját látni, hogy átfogó beszámolót tudjak írni. A válogatás során az is szempont volt, hogy olyan osztályok munkáját tekintsem meg, akikét korábban nem láttam. Ez főleg az elsőéves hallgatókat jelenti: megnéztem a koreográfia szakosok félévi mesterség vizsgáját (irányító tanár: András Lóránt), a teatrológus osztály színészmesterség vizsgáját, amely egy bevezető gyakorlati tantárgy, ismerkedés a színpad „működésével” (irányító tanár: Patkó Éva), a színésznövendékek színpadi beszéd vizsgáját (irányító tanár: Bajkó Edina), Kezdetek/Beginnings címmel a látványtervező szakosok kiállítását (irányító tanárok: Bartha József, Bianca Imelda Jeremias, Miklós Szilárd, Lokodi Aletta). Emellett nyílt órán nyerhettem bepillantást az animációs filmek készítésének művészetébe, a harmadéves médiások munkáin keresztül (irányító tanár: Böjthe Alex).
Szeretnék kiemelni néhány, számomra meghatározó programot.
Február 26-án reggel, a Drámazónában pereccel, jó hangulattal és frissen írt monológokkal vártak minket a drámaírók, osztályvezetőikkel, Albert Máriával és Kárpáti Péterrel. Az érdeklődők zöme leginkább belőlünk, teatrológia szakos hallgatókból verbuválódott. Számunkra különösen hasznos és tanulságos volt a nyílt óra. Már csak azért is, mert amikor a magiszteri képzés választásáról van szó, mi magunk is útkeresésben vagyunk. A külsős látogatók is hamar feloldódtak a szinte családias közegben, és értékes beszélgetést folytattunk. Értelmeztük a hallgatók írásait, ami nekik fontos visszajelzés volt a szövegekkel kapcsolatban.
Az útkeresőknek külön mese szólt idén. „A világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult” – erről szól Berecz Boglárka harmadéves rendező szakos hallgató felolvasószínházi előadása. Ebben én is szerepeltem. Bogi tavaly végzett drámaíró mesterszakon és vizsgadrámáját (ezúttal saját rendezését), H. C. Andersen A rendíthetetlen ólomkatona c. meséjének adaptációját, A Rendíthető ólomkatonát hallhatta (újra) a közönség.
A másodéves színészosztály félévi vizsgája, a Köteles Box (irányító tanár: Gecse Ramóna) komoly, aktuális társadalmi problémákkal keretez komikus jeleneteket. Ez aratta idén – nézőszámát tekintve – a legnagyobb sikert a Nyitott kapukon. Jómagam be sem fértem már a terembe, olyan nagy volt az érdeklődés. Szülők, barátok, líceumi diákok, hallgatók tolongtak a terem előtt, a folyosón szinte mozdulni sem lehetett. Mint hallgató – és néhányuk alkotótársa – boldogan látom a sikerüket.
Sajnálatos módon a zenetanszékre idén nem jutottam el, pedig színes rendezvénnyel készültek: az alapképzéses diákok Zenés körhinta címen különböző műfajokból álló zenés estet állítottak össze Bordos Csilla, Boros Csaba és Csíky Boldizsár tanárok vezetésével.
Az idei Nyitott kapuk különleges meglepetést tartogatott: a látogatók igazi színházi élményben is részesülhettek. A mesterszakon végző színészhallgatók (Drunek Sára, Ferencz Evelin, Jankovics Katalin, Pósa Fruzsina, osztályvezető: Sebestyén Aba) előadásának premierje zárta a rendezvénysorozatot március 2-án. Forgács Péter rendezésében mutatták be Állami címen Móricz Zsigmond klasszikusának, az Árvácskának dramatizált változatát. A szívszorító történet keserédes ízt kap a komikus elidegenítéstől. Az előadás az évad végéig látható lesz a Stúdió Színházban, a honlapon feltüntetett időpontokon.
Az eddig elmondottak alapján kiderülhet, hogy a Nyitott kapuk nem csak külsős szemlélőknek élmény. A Nyitott kapuk nekünk, hallgatóknak szerves része a tanévnek, évről évre izgatottan várjuk. Jelentősége túlmutat a szereplési vágyon, az alapos felkészülésen, személyes kíváncsiságon, a baráti támogatáson. Szakmai jelentősége is van. Keressük a jövendőbeli projektjeink résztvevőit, például a rendezőszakos hallgatók ilyenkor tudják felmérni, ki legyen következő előadásuk szereplője, fotósa, dramaturgja, látványtervezője, koreográfusa, zeneszerzője.
Amikor az érdeklődők eljönnek hozzánk a nyílt héten, belekerülnek közösségünk életterébe. Nagyon szívesen látjuk őket. Ismerjük az érzést, milyen belecsöppeni ebbe a „kívülállók” által misztifikált világba. Látva az idevágyókat, óhatatlanul nekünk is eszünkbe jut, annak idején miért is választottuk magunknak ezt az egyetemet, és milyen felemelő érzés volt, amikor felvételt nyertünk ide.
Ami az útkereső látogatóknak misztikus jövőkép, az nekünk a valóságos jelen. A Nyitott kapuk idején összeér ez a két tapasztalás, az egyetemünk iránt érdeklődők reálisan láthatják a közeget, amihez tartozni szeretnének, mi hallgatók pedig visszakapunk kicsit abból az álmodozó érzésből, amit idekerülésünk előtt érzetünk. És persze külső, érdemi reakciókat kapunk bemutatott munkáinkra.
Köszönet: Boros Kingának (az osztályvezetőmnek), Demeter Róbertnek, Patkó Évának
Fényképek: Demeter Róbert