Nagy Albert művei a Kolozsvári Művészeti Múzeumban és a Quadro Galériában

A nyár egyik legfontosabb erdélyi művészeti eseménye volt Nagy Albert műveinek kolozsvári kiállítása. A Művészeti Múzeumban szeptember 12-ig láthatták az érdeklődők a munkákat, míg a Quadro Galériában november 12-ig tekinthető meg. A Kolozsvári Magyar Napokon Székely Sebestyén tárlatott tárlatvezetéstmindkét helyszínen.

A kortársak közömbösségével szemben ma a művészettörténészek, a gyűjtők és a közönség is komoly érdeklődést mutatnak a 20. századi erdélyi művészet jelentős alkotója iránt. A kiállítást a legtöbb Nagy Albert képet birtokló Magyar Unitárius Egyház kezdeményezte a művész halálának 50. évfordulójára. A több mint száz festmény és három plasztika bemutatása előzmény nélkülien jelentős kiállítás, a művész életében sem volt példa hasonlóra.

Míg a Kolozsvári Művészeti Múzeum emeleti termeiben hagyományosabb elrendezésben, kronológiai és tematikai szempontból csoportosítva volt látható az anyag, a Quadro Galériában Székely Sebestyén és Boros Judit kurátorok a különböző alkotói korszakokból származó jelentős festmények mellé Nagy Albert leveleiből, írásaiból vett idézeteket, vázlatrajzokat helyeztek el, alábbi összeállításunkban a közzétett levelekből olvashatnak részleteket.

Ha visszagondolok eddigi életemre, úgy érzem, hogy mindig valami különös bizonyosság hajtott. Szerettem még „kis” dolgoknak is nagy feneket keríteni s a „lényegtelenségekben” roppant erőt sejtettem. […] S ez annyira lényemmé vált, hogy voltak egészen hosszú olyan időszakaim, amikor egyáltalán nem álmodtam (itt az éjszakát kell érteni…). De ha ez mégis megesett, tárgyi jelentéktelenségek, mondjuk pl. egy dióhéj látomása szórakoztattak alvás közben. Uram Isten, hol állt ez az ezeregyéjszaka meséitől, és sokszor elfogott a kétség, hogy művész vagyok-e? Van-e teremtő képzeletem? E tekintetben, ma talán már nyugodt lehetek, mert az atomenergiának éppen napjainkban való szédítő felszabadulása valahogy fedi festői álláspontom is…