Darius Marder: A metál csendje (Sound of Metal)

Legutóbb a Saul fiánál megtanultuk, hogy akár egy film egésze is múlhat a hangmérnök munkáján. Darius Marder első egész estés filmje a fülsüketítő zajtól a teljes csendig, az atmoszférikus aláfestéstől a torz, végletekig frusztráló hanghatásokig terjedő skála minden fokozatának kiteszi a nézőt, kíméletlenül belerángatva nemcsak a film, hanem a főszereplő kényelmetlen, rémisztő, ugyanakkor döbbenetesen sokrétű belső világába.

A meghatározhatatlan műfajú zajzenét játszó kétszemélyes zenekar dobosa, a korábban drogfüggő Ruben (Riz Ahmed) muzsikustársával és barátnőjével, a gitáros-énekes Lou-val (Olivia Cooke) együtt a zenének és a turnézásnak él. Lakókocsijukkal járják az országot, szenvedélyük és szerelmük által vezérelve lépnek fel estéről estére különböző klubokban, mérsékelt, ám számukra jelentős sikerrel. Életük minden szempontból hangos. Amikor Ruben egyik reggel ébredéskor észreveszi, hogy tompán hall, először nem tulajdonít túl nagy jelentőséget a dolognak, hiszen előző este is pokoli hangzavarban dolgozott a dobok mögött, és feltehetőleg nem először él át ideiglenes halláskárosodást, pusztán szakmai ártalomként. Nem csoda hát, hogy első körben eszébe sem jut, hogy a turmixgép hangjának eltompulása gyakorlatilag azt jelzi, hogy az élete egyik percről a másikra meg fog változni. Naivan egy gyógyszertárban keres gyors segítséget a problémájára, de már a patikussal is csak nagy nehézségek árán képes kommunikálni. Nemsokára egy hallásspecialista rendelőjében találja magát, aki a vizsgálat után világosan közli vele: halláskárosodása visszafordíthatatlan, az egyetlen dolog, amit tehet, hogy a továbbiakban tartózkodik a zajártalomtól, így megpróbálja elejét venni annak, hogy kevéske maradék hallását is elveszítse. Ruben számára ez halálos ítélettel érne fel, hiszen azt jelentené, abba kell hagynia a zenélést, amire semmiképp nem hajlandó, egészen addig, amíg Lou a sarkára nem áll. Ettől a reggeltől kezdve olyan, mintha Ruben elszabadult gyorsvonatra ült volna, amely megállíthatatlanul robog vele valamilyen ismeretlen és ismeretlenségében félelmetes helyre. Nicolas Becker hangmérnök révén pedig mi, a nézők is tehetetlenül robogunk vele együtt egy hallássérült drogfüggők számára kialakított rehabilitációs központ-szerűségbe, ahol Joe (Paul Raci), egy szintén siket háborús veterán a nagyfőnök.