0.5
addig már nem ér el,
nem olyan
hosszú, 
újra kellene mérni, szabni,
más formát fog kapni,
jobban hozzád tapad,
meglátod,
az lesz az ára, 
hogy fel kell adni majd.
ki-ki a maga szabadságát.

1.0
és azokban az években sokat gondoltam rád.

1.5
mert nem volt különbség.

2.0
a szőnyeget is letettük, azért még
érezni benne a vizelet savas szagát,
húgy,
de majd kikopik az emlékezetből,
néha ezt remélem.

2.5
anyám sokat köhög, de már nem sír.  
ismétli magát. a szemét dörzsöli.

3.0
sztereotip.

3.5
aztán továbblép. én is.
hogy tudja így csinálni?
ennyire egyszerűen.

4.0
én már végeztem, amivel végeznem kellett.

4.5
tüdőfibrózis.
citromfű + menta.

5.0
aztán soha többet nem mondunk igazat.
nem lehet megtenni. bizonyára bántó is.
meglehet, ebben kell,
nemcsak hogy hazugság, 
de ez lesz életünk meghatározó összetevője. 

5.5
kétezertizenhat. 
ne érezd magad becsapva.

6.0
csüngtem, mint anyám szerelmén,
lassan vettem észre, hogy az is milyen ostoba.

6.5
nyilván csalódott vagyok, 
soha nem hittem volna, aztán mégis.
én nem tudom, mi áll a döntéseink mögött,
azt hiszem, többnyire semmi, egyre inkább
ez a meggyőződésem, 
bárcsak azt mondhatnám szabadság,
de az nem ilyen, abban nincs
számítás, megalkuvás,
nincs benne elhallgatás,
nincs benne semmi olyan, amit szégyellni kellene. 
nem bánt mást.

7.0
meg lehet tenni, ki is kell használni,
mert épp megteheted, hát hogyne.
aztán ami utána jönne,
azt máshogyan kell.

7.5
mert az nem hagy semmit maga mellett
megnyugodni. olyan, mint
a diófa –
minden kipusztul körülötte, nem csoda,
hogy mikor apa meghalt 
kivágták, holott
az határ volt.

8.0
valaminek itt nagyon vége lett.

8.5
tényleg. istenigazán.

9.0
mert nem vagyunk egyformák.
szeretni sem tudunk egyformán.

9.5
ne félj. egy darabig minden így marad.
így kerül minden a helyére.
most a tárgyakról beszélek,
ahogy megtalálják régi helyüket.

10.0
erről beszélni, már nem tudok, és nem is szabad.
de hallgatni sem lehet, ott van, 
félbehagyott, szerves, apró, de hiba.
és ha más nem látja, ha ők nem látják,
mi értelme, ha csak ott minden mellett
történik meg, megy végbe.
ha úgy marad. kimondatlanul.

Bartha László Zsolt (1986, Szatmár). „A közönség, amely eddig többé-kevésbé nyugodt maradt, idegeskedni kezdett, és kiáltozásokkal, éljenzéssel fejezte ki csodálatát Partre iránt, valahányszor egy szót szólt, meglehetősen megnehezítette a szöveg megértését.” Boris Vian

Hogy az van, hogy veled beszéltem videócsetben,
mondtam, majd később hívlak, Hanna itt alszik mellettem,
hagyjuk holnapra, akkor még jött anya, az anyák nem sírnak,
sokat dörzsölik a szemüket, mondta, ne menjek Szentgyörgyre,
nem mintha opció lenne, de mert meghalt Keresztes anyukája,
szóval, ha megyek, nem úgy, miattam végképp nem kell szomorkodni,
de akkor, ha nem bánnád, elmennék apámhoz, ha épp bajom van,
akkor valahogy jobb lesz, és akkor egy ajtó nyílt és egy cigány
kutyáját el kellett riasztani, megbaszom a cigányt is, a kutyáját is,
míg valahogy egy kapun át a temetőbe értem, ahol várt apám,
nincs is széle a sírnak, semminek nincs széle,
csak benne van a világban, fiatal és hallgat.
Annyit mégis, ha azokat a telekkönyveket keresném,
már ne tegyem, itt van nála, elvihetem? Nem tudom, fiam,
nem tudom, itt hogy szokás. Akkor én most mit csináljak,
de fél cipője a sárba ragadt, utánamegyek, le,
lennebb nem lehet, asics, apámnak soha ilyen cipője nem volt,
utánamegyek, utána, egy szőlőindán le, akkor hogy legyen,
nem tudom, itt hogy szokás, magenta ruhában egy szőke nő,
halott ő is, mondja, menjek vele, nekem akkor mennem kell,
apámnak is. A kebelei kanyarban sok nyúl jön szembe,
mondja egy mosolygós arcú fiú, hogy ez nem jó, nem jó,
hogy szellemekkel járok, balesetveszélyes, nézzem:
az autók elrántják a volánt, te látod apámat,
nem jó, ha vele vagy, nem szabad szellemekkel járnod.
Apámhoz cigánnyal kell mennem.

Bartha László Zsolt (1986, Szatmár) színművész. „A közönség, amely eddig többé-kevésbé nyugodt maradt, idegeskedni kezdett, és kiáltozásokkal, éljenzéssel fejezte ki csodálatát Partre iránt, valahányszor egy szót szólt, meglehetősen megnehezítette a szöveg megértését.” Boris Vian