A diplomaták

„Lássátok királyunkat, a fenségest, idegen követek:
nincs jobb szónok nála, legszebb ő a férfiak közt
s többet tud inni bárkinél.”

A követek meghajoltak rezzenéstelen arccal, majd
visszavonultak, hogy megírják jelentésüket.
„Kérünk hazahívást, mert ugyan

mit kezdjünk egy olyan uralkodóval, kinek három
legfőbb erénye egy szofistáé, egy asszonyé, valamint
egy közönséges fürdőszivacsé?”

Ruhától megfosztott testüket kordéra dobva, a szeméttel
együtt szállították a kikötőbe. Jelentéseik a szájukba gyűrve,
mint visszanyelt beszéd, hazatértek.


A száműzetésben

Másfajta hideg van itt, mint otthon. De a
tél az tél – nem panaszkodom. Sok férfi

és nő már meredt tagokkal, hidegen fekszik
a hó alatt, miközben én a csillagokra nézek.


A szicíliai próféta

Nem az út vagyok, sem az igazság,
sem az élet. A bűn vagyok, az eszköz
és a halál. Az út látható – a bűn
az úton jár, de nem veszik észre.

Az igazságot vágyják és – azt mondják – 
szeretik, az eszközt használják, majd
a szemétre hajítják – az igazság mellé
zuhan általában. Az életet ünneplik,

a haláltól félnek, és ezt a félelmet nem
tudják megbocsátani. Jobb híján az élet
számlájához írják, s végül lehajtott
fejjel, sunyin oldalognak el.


Aiolosz

Ennyi a vágyam: lenni a tenger síkja felett
a szél, futni a fájdalom bélyege nélkül,

lenni vitorlák püffedt arca mögött az irány,
és puha zúgásként élni hajósok fülkagylójában.