MEGOSZTOM

Tükör előtt, tükör után

Vannak-e még úriasszonyok? Igen, vajon vannak-e még? Az-e ma az úriasszony, aki a bassza meg helyett – úriasszonyos, úriemberes társaságban – az mondja, basszus, vagy már ő sem az, hiszen tudjuk, ő is tudja – konkrétan mi másra gondolna – mit jelent a nyelvéről lepattanó basszus, ha nem ezt: bassza meg.

Ezen az alapon – bassza meg, vagy basszus – nehéz úriasszonnyal találkoznia egy úriembernek, aki minden gátlás nélkül kimondhatja a basszus helyett is, amit gondol, akár társaságban is. Következmény? Látni kell ebben az esetben az úriasszony arcát.

*

Ma már semmilyen társasági életet élni nem egyszerű. Nem járványra, covidra gondolok, nem is a válságokra. A háború tőlünk annyira távol, mint a lelkünk, a többi járvány itt van…

Amikor kiköltöztem abból az országból, amelyben a magam képességeivel maximum alkoholista vagy öngyilkos lehettem volna, eldöntöttem, hogy nem, nem, nem, soha – soha nem leszek haragosa annak a hazának, amelyik elhagyására felkészített. Mondjuk így: kényszerített rá, hogy felkészüljek. De hálátlan sem leszek azzal, amelyik akkor – mintha úgy tűnne most, ahogy sohasem tűnt – befogadott. Mert miután román (is) voltam, migráncs is vagyok egy aprócska faluban, amelyben mindenki az lehetne, hiszen… Közöttük vagyok én is.

*

Ülök a „határkő” egyik oldalán, akkor, amikor még kettő van belőlük, és nem az úriasszony, úriember fejében határkövek, sem az egyik, az innenső, sem a másik, az onnansó, a túloldalon. Várom a román rendszerokádót, aki kipakoltat, aztán a másikat, a másik „határkőnél” a magyar rendszerokádót, aki bepakoltat. Ezerkilencszáznyolcvankettő. 

Mind a kettő a fejemből igyekszik kipakoltatni, amit addig oda összehordtam, és a helyére pakoltatná be azt, amit még nem ismerek – az a másik. Hiszen először lépek át egy, két – határkő melletti határt – ami a fejemben már oly régen ott van.

Mind a két oldalon goromba kettős, az egyikőjük itt és ott is fegyveres – de nem csak ebben hasonlítanak.

Egyszer – máskor – azt mondja a magyar határőr, úgy, hogy a román, mintha nem tudná, meg ne hallhassa: „A tolvajokat nálunk is felakasszák!” Így lettem letolvajozva, én, a békés országváltásra készülő úriember, az úriasszonyok ölébe kívánkozó, amúgy valóban gazember (bassza meg!), hiszen, ahogy B.B. mondja Eörsi fordításában magyarul A kerékcsere című versében:

„Ülök a járdaszélen.

A sofőr kereket cserél.

Nem voltam szívesen ott, ahonnét jövök.

Nem leszek szívesen ott, ahová megyek.

Miért nézem a kerékcserét

türelmetlenül?”

Lefordítva: ülök a határkő két oldalán egyszerre, és a basszus helyett mondom: hát bassza meg, megérte? 

Hát megérte? A basszust nyelveden forgató úriasszonyom?!

*

Akkor, amikor a fenti történetet a senkiföldjén átélem, még nem ismerjük, így nem is használjuk ezt: basszus! De annál gyakrabban azt, amit akkor még nem helyettesítünk: bassza – nem akárhogy, felkiáltójellel – meg! Úriemberem (miért nem vagy úriférfiúm), úriasszonyom, amit most mondasz ki, akkor nem mondhattad. Hiába lehettél és voltál és vagy azóta is képmutató.

*

A határokon nincsenek úriasszonyok, a román-magyar határon sem voltak, ahogy ma sincsenek. Nem is lesznek. Úriemberek voltak-e, vagy csak basszamegező úriférfiak? A határokon, a határkövek innenső és onnansó oldalán – hiszen megmaradtak, ottragadtak! – nem úriemberek és nem úriasszonyok, hanem a bazmegezők ültek, ma pedig a basszusozók.

Schengenek voltak, vannak és lesznek. Volt egyszer egy magyar Schengen és lesz rövidesen (?) egy román. És minden marad éppen olyan, mint régen, amikor az úriasszonyok nem bazmegezhettek, de még nem is basszusozhattak. Schengen innenső meg onnansó oldalán…

*

Neked, drága, tizedik éves úriasszonyom, az ágyban és itt a kertben mondhatom (talán!) a basszus helyett, hogy bassza meg. Amikor nem azt akarom mondani, hogy basszus. Te azt mondod: visszaállítani, én azt, hogy csak visszahozni kellene: úriasszony, úri- és férfiember ne mondhassa a basszameg helyett azt, hogy basszus. Mert nem igaz! 

Mondhassa bátran azt minden határok innenső és onnansó odalán, mondhassa bátran minden bozgorozó, románozó, tótozó, migráncsozó kis- és nagyfaluban – mondhassa minden társasági úriasszony és úriember tükörbe mindenkor, hogy… Mit is?