Ismét Teszt. Május 21-én, vasárnap elkezdődött és 28-ig tart a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. Huszonöt előadást adnak elő a tizenöt országból érkezett művészek. Simon Judit fesztiválnaplója. Hetedik rész.
Pünkösdvasárnap, a Teszt utolsó, nyolcadik napja, én itt a hetedikről számolok be. Békés vasárnap amúgy, a város zajaival fűszerezve. Temesvár ebben az évben Európa egyik kulturális fővárosa, mindenhol, mindig történik valami a tereken, utcákon, belső és külső helyszíneken. Szinte minden sarkon egy utcazenész szórakoztatja a sétálókat, a turisták vadul fényképeznek.
A főbb tereket úgy-ahogy rendbetették, de akadnak még málladozó vakolatú, becsomagolt épületek. A mellékutcák állapota még a belvárosban is siralmas. Pár tíz méterre az Opera tértől, illetve a magyar és német színház épületétől rendesen figyelnem kell, hogy útban a szálloda felé ki ne ficamítsam a bokámat. A kulturális főváros hozadéka, hogy itt az inflációt meghaladóan is szinte minden megdrágult.
A fesztivál népe viszont kevésbé törődik a várossal. A színházzal vagyunk elfoglalva. Éjszakába nyúlóan, néha hajnalig beszélgetünk, vitatkozunk a színházról, az előadásokról. Jó, kicsit pletykálunk is, de ez belefér.
Szóval a hetedik napon két előadást néztem meg.
Az olaszországi imPerfect Dancers idén a Rómeó és Júlia – a végső órák című produkcióval érkeztek. A táncszínház jellemzője, hogy a helyi közösség tagjaiból is válogatnak szereplőket, akik részt vesznek az előadásban. Tavaly nagyon haragudtam, mert az egyik öregotthon alzheimer kórban szenvedő betegeit „használták” az előadásukban. Idén két idősebb színésszel és két szép kamasszal dolgoztak együtt. Ez rendben volt, hiszen a szülők bizonyára beleegyeztek, hogy a gyerekek szerepeljenek, és a színészek sem voltak abban a korban, hogy ne tudtak volna dönteni.
A társulat tagjai profi táncosok, ami meglátszik az előadáson, ami a szerelemről szól. Mi másról is szóljon ezzel a címmel? A szerelem bármikor érkezhet és bármeddig tarthat. Lángolhat kamaszkortól nyugdíjas korig, sőt tovább. A produkció maga közhelyek sorozata, szépen eltáncolva. Bevallom, kicsit untam.
Ivo Dimchev bolgár előadóművész, világpolgár sokadik alkalommal szerepel a Teszt-en. Én nagyon kedvelem a sajátos, polgárpukkasztó, vérprofin megkomponált előadásait. Sok oktávot átfogó hangja, zenei és színpadi tudása imponáló. Meglepetésre, idén egy amatőr énekesnőt is beválogatott a műsorába. Igaz, az idősebb bolgár óvónőnek operába valóan irigylésre méltó hangja, és olyan erős színpadi jelenléte van, hogy hivatásos színészek is pirulhatnának.
A Festőműhelyben bemutatott előadás címe: A pokolba Jézussal. Mielőtt bárki felháborodna, elmondom, a cím egy a szereplőknek és a közönségnek feltett kérdés egyik válasza. A kérdés úgy hangzott: a mennybe Trumppal vagy a pokolba Jézussal? Az előadó, de a közönség is az utóbbira szavazott. Ki van ez számítva, pontosan, Dimchev ügyesen manipulál. A trágár dalszövegek, a szexualitásra kihegyezett humor mögött, ott rejlik a színházról, a színészek, a színházi alkotók kiszolgáltatottságának a kórképe. A pénz hatalma, a színházon belüli hierarchia, ami gátolja a művészi szabadságot. S a trágárság sem véletlen, hanem a szexuális zaklatásra utal, ami nem muszáj, hogy tettleges legyen. Elég egy szó, egy kérdés, egy gesztus, hogy megalázza a művészt, teszem azt a szerepválogatáson.
Ivo Dimchev igazi, mindig önazonos shakespeare-clown sokoldalú tehetséggel, lenyűgöző színpadi jelenléttel, szociális érzékenységgel.
Címlapkép: Ivo Dimcsec bolgár művész polgárpukkasztó előadása
