MEGOSZTOM

tisztaszoba

mégis csak az állott húgyszag a szent olvasó sziluettjében,
az számít. az lenne a képen isten és a lelki szegények 
városa… what the fuck? mondja… /határvidék./ 
hajnalban lesz átható a repedező alak,
finom mész, gyalu, az áruvá tett 
theotokosz szobra. 
de többé már
nem 

használja a régi, zavaros szóképeket. viszont beszélni 
továbbra is beszél, és ha tudnád, milyeneket mond… 
hogy „hallod a legyeket a túlcukrozott sütemények 
körül? látod az agylágyulásnak a fáradt arcokra 
kiülő tüneteit? meg a napszámosok elnehezülő 
lépéseit, ahogy az éhes, mohó szemeiket 
a kishúgod mackójának susogó
fenékdomborulatára
meresztik?” 

ezek is csak a régi, sztoikus erények 
lenyomatai egy meggyötört testen, 
ami most már tényleg csak korpusz,
a lélek magasságának jusz
rezisztendije. 

de te a vérzésedre vezetsz
vissza minden napot, már 
az első életet is onnan 
kell számítani.

nővé válni… körtét enni… ez az anyaság 
tisztaszobája, mint egy bejárat, mint 
egy zárt kapu, szabálytalanul
pulzál egy hervadt 
koszorúba
tömve.

és vissza…