tájban rezdülő eleven

1.
szavakat cipelek – 
közelebb hozhatnának 
közel az igazsághoz
közel a szeretethez 
közelebb hozhatnának
ha téged nem is hozzám 
legalább önmagamtól
ne legyek olyan távol  

távolabbra vethetnek 
téged is persze tőlem 
engem is önmagamtól
távol az igazságtól 
távol a szeretettől
forró mágneses pörgés 
hosszas örök vajúdás

megszülhetném azt ami
 igaz - így szerethető

2. 
rádtalálok és nem mondalak ki
jó így most nem jó így már
titkomként megőrizlek
kincsemként elveszítlek 

3.
nyár van aranyló szénaboglyákba csavarodom
tikkadt tehenekkel legelészek a lomha mezőkön
tücskökkel bújok meg lapik alatt lepkéket kergetek
a júliussal az ég vagyok meg a föld vagyok egészen egybeérek
nem nézi senki hol a határ kék meg zöld árnyalataim között
nem bánják mikor úszom az égen és mikor járok a vizen
ott dübörgök a fekete felhőkben ott zuhogok
az eső erejében ott csillogok a hőségben a tóban
tüzes pipacsban villámló bozótban poros úton
kóborló kutya vagyok nem tudom milyen nyelven szólsz
de ennem adsz megnyalom a kezed elkullogok
 beesteledik szentjánosbogár vagyok nyár van

4.
csak ezt a tájban rezdülő eleven
életet érdemes elmondanom neked
hogy talán mégsem olyan lehetetlenül törékeny
és múlandó minden ami most végtelen