Négysoros A földi élet kiegyenlítetlen értékpapír az égi tőzsdén, a szeretet prímszám, csak eggyel és önmagával osztható. Weboldalak - a kiút hőmérséklete - Árnyékos és napos weboldalak, pár virtuális bakancsba sajtolt temérdek irány, hasonlatosságotok labirintusában, a zsalugáterek mögött keresi tiszta színpalettáját a virág. A kertész nem alhat, virraszt a memóriában. Kijelzőre szegecselt nap, processzorba táplált hiperaktív ragaszkodásod beleéget a földbe. Ádám voltam Ádám voltam a diófa alatt, keserű első ember, te pedig megállóm, stációm, a nyaranta a kamaszodó Ádám ott virrasztott a gyümölcsösben, Keresztúron, az ördögök és a lidércek birtokán. Megelőztelek, nagyanyám, reám tapadt az éhes föld, fal, zabál, rója ráncaim, belőled közben kert nőtt a dombig, az oldódó test biohulladéka fákat és bokrokat fiadzott, zsenge, kis relikviákat. Úgy sorakoznak, zöld fegyelemben, mint akik tudják, a szellemidézők nem ismerik a tüzelőt, hát belőlük is fejfát, öreg Ádámnak Öregistenhez vezető útjelző táblát eszkabálnak.
