élet
szelíd szadizmusa:
magával ragad,
bőr alá tapad,
hasra fordít,
megostoroz,
majd
az infravörös csíkokból
új bordákat fakaszt
kötelékfóbia
csípőd falevél,
ring a dérben
kóbor macska téglakerítésen,
alakod tovalibben
a dús novemberi ködben –
lélek
teljes napfogyatkozás —
barlangom száját
eltorlaszolja a Hold,
megfulladok —
lelkem kiszáll
testemből,
légszomjas hőlégballon —
lelkem vibrátor,
klimax előtt lemerül,
ujjaim közt szertefoszlik
minden csepp
mesterséges öröm —
lelkem elernyed,
gumiabroncs —
autótemető —
lelkem szörnyeteg,
trauma-csonkonból
foltozott babatakaró,
nélküle nem alszom —
lelkem pillanatragasztóval
rögzített szilánkok
sikere és veresége:
végső mentsvár —
végzetes magány —
noktürn
szemeim alatt
dudorodó félholdak
keringenek ellipszis-pályákon –
sötét nádas fölött
kék hold
veri vissza a fényt –
csordultig töltött
pocsolyák tükréből
mohó fantommacskák
holdtejet lefetyelnek –
pszichedelikus vers
plüssállatok üveges tekintetével
röntgent készítünk a külvilágról
körvonalaink életre kelt rajzfilmfigurák
arcunkat az ég áfonyakék
víztükrébe mártjuk
felhőalakzatokat fedezünk fel
tavaszi esővel kergetőzünk
az állomás mögött
megtudom hogy balkezes vagy
nézed a kezed és olyan
mintha nem a tiéd lenne
átadom a cigim
segíts megtekerni kérlek
fogd meg úgy
mintha a tiéd lenne
a képek amiket készítünk
elmosódnak másnap
napkeretbe helyezzük őket
az élet mozgólépcső
hétvégén lekapcsolják
az energiakrízis miatt
mi viszont mennénk
még egy kört
hogy egy délután erejéig
úgy tehessünk
mintha minden a miénk lenne
Háromsorosok
algebra
ha kivonlak magamból,
egálba kerülök magammal
– ez egy fájdalmas igazság
bauhaus
halhatatlanságod absztrakt emlék fejemben,
mint egy sosem látott Kandinsky
üres kiállítóteremben
csendélet
az élvezet vásznán
szétkent szerelem szárad
olajfesték lassúságával –
feloldozás
szívem pezsgőtabletta,
kezedben vizespohár:
oldozz fel –
szenvedély
szádba harapok,
ajkadból vér patakzik:
koporsószögíz –
szomj
öledben forrás,
torkomban csillapíthatatlan szomj,
ajkaim combjaid közé szorítom –
