GIF a félrepiccentett hamu átégette az abroszt mire elkezdtünk öltözni egy egészen ismeretlen sietség a fogasra akasztott egymást elfedő kabátokban önmagukra támaszkodó poros cipőkben a földön ülve elszívni egy utolsót mikor indulni kellene kiszellőztetni füstszagú ruháinkat elkerülni a számonkérést az érdes tekinteteket a villamoson valami szomorú dalt énekelni az utcán szétfoszlani a párás szemlencsén elmosódó kirakatok mellett eltévedni az egymást utánzó üres parkolóházak visszhangjában bemászni egy nyitott ablakon lift előtt visszafordulni így fogni meg egymás kezét metszet piériából „Míg ezt mondta a szűz, tollak zaja hallik a légből, s üdvözlő szavak érkeznek magas ág tetejéből.” hintázol érzed, már jártál itt mindig itt voltál tetők és falak takarják el a fákat a napot két madár leszáll a legmagasabb ágra lefotózod kamerán keresztül minden sokkal távolabb van a hold átveszi az ég színeit lassan emelkedik fel a szárítókötelek fölé beleolvadsz a tisztaságba ha jobban meghajtod magad átlátsz a kerítésen ismerősen kopott a fal alakok a lehámlott vakolatban hullámzik rajtuk árnyékod a madaraké bogarakat hallasz felmásznak egy fűszálon ízelt csápjaikkal kapaszkodnak a fonnyadt horizontba nádas elszáradt hangját libegteti a szél ha jobban meghajtod magad beugorhatsz az ablakon eléred a bútorgyárat a kollektíva tetejét tied a szárnyak biztonsága fentről minden kisebb repülő húz csíkot egy kéményből megáll a szél a hinta üres az egyensúlyról nincs amiről ne tudnál zsákba teszem az este kint hagyott söröket mindent amiről eszedbe jut a gyerekkorod leseprem az átázott abroszt beviszem a kiterített lepedőt átlátsz rajtuk ahogy szemben süt a nap melengeti a szél a kerítésre akadt kutyaszőrt emlékszel szüleidre a kölcsönös kényszerre a mosás utáni emésztőből felszivárgott pöcelére ahányszor hazajössz kikerülöd a járda melletti gazcsomót és látod a beforratlan repedéseket a falon köhögsz a berőkönyödött ruhák szagától elfelejtem a szülinapod dátumát a lendület lemarja a rozsdát a láncokról lefekszem a fűbe a hintában ülsz eltakar egy fa előre hátra előre hátra
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
január 5, 2025
|
Irodalom
|
Rovatok
Semmitérő történetek
A szakácsnő Már délután látszott, hogy a nagyobb asztalfoglalás nélkül kevés bevétel ...
január 1, 2025
|
Irodalom
|
Rovatok
Cselényi Béla versei
BúcsúszonettTalán a mája fájt és fel sem ébredt,csak landolt, landolt érintőlegesen,nehogy ...
december 30, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Sásvár balladája
Részlet a Hídváros című készülő Szolnok-regényből Sehszüvár régóta nem emlékezett ...
január 15, 2025
|
Kultúra
|
Rovatok
pályafelújítás | Sall László irodalmi pályázati felhívása az Újváraddal partnerségben
Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává ...
január 14, 2025
|
Fényjáték
|
Rovatok
Szeptemberi képvadászat Velencében
Idegenek mindenhol Első állomásnak a Palazzo Ducale és a Giardini közötti sétányon fekvő ...
január 13, 2025
|
Kultúra
|
Rovatok
Érzékeny maradtam a kisebbségre és a gyökerekre
Gyermekkora Nagyváradjáról, a pályakezdésről, készülő új filmjéről, magyarságról, ...