Ecsedi Borbála versei

Vetés


„Térj meg, Szent Antal,
Kérlek a Jézus Krisztus keserves kínszenvedéseire,
Öt méljséges sebeire,
Ereggy el az erdőkre,
Ott a vad oroszlányoknak gyenge szüviket szorícsd el, piros vérüket ott idd meg!
Térj meg, Szent Antal, vagy akármiféle eredet vagy!
Mikor Krisztus a földön járt,
Hegyek nőttek,
Kövek tőttek,
Krisztus mennybemenetele után mindenek megtértek,
Térj meg te is, akármiféle eredet vagy!"

           Archaikus népi imádság – Hadikfalva, Bukovina

A magok elszórva,
senki nincs velem

Hosszú föld-ciklusok
váltakoznak
imbolygó csuszamlással,
születnek,
tűnnek el hegyek

Hummusz-labirintus,
a tektonika hosszú éjszakái,
ezek gyermeke vagy

A bolygó méhen kívüli terhességének
első izomösszehúzódása,
előre meg nem jósolható fájás

Ne csípd fel,
édes madaram,
a vetést,
harmadnapra
megtermékenyíti őket a teremtőd

A sziklás földbe szórt magokból
nőnek ki azok a fák,
melyeknek gyümölcse
bűn

Létük csoda,
árnyékot adnak,
védelemmel teli állhatatosságot

Bőrtől, hústól való szabadulást,
a fulladás szentségét 
ajándékozzák neked

Bűntől fogant sarjadást,
nedvektől feláztatott termőföldet

Mondá a föld:

Ez a mag az én szövetségem,
mely hullattatik a bűnök bocsánatára,
valamennyiszer szórjátok 
a magot és magatokhoz 
veszitek az ember gyermekét, 
az én gyermekemet ölelitek 

Ezt cselekedjétek
az én emlékezetemre valamennyien.



Vérrel izzad

„Ki ezt az imáccságocskát elmondhassa
Este regvel
Úgy mene mennyországba, mint három koronázott angyal.
E'ső kakasszó
Szólitá: Mária!
Kejj fel Boldogságos Szűz Mária
Mert a te áldott szent fiadat elvitték
Keresztre feszíték
Vérvel izzada
Vérvel cseppene,
Elmenének az angyalok
Felszedék
Krisztus elejbe vivék,
Azt felelé Krisztuska
Ezt az imáccságocskát elmonhassa
Este lefektibe regvel felkeltibe
Az ő halála óráján elé tudik emlékezni."

                     Archaikus népi imádság – Klézse, Moldva

Kendőjét alkony festi híg pirosra,
mint szenvedő szalma az állat alatt,
folyik vére el

Krisztus bekopogtat, 
bűnben fogant testén
emberarcú fekélyek

Homokba karcolja
teremtőjét
Napforma,
áldomással átkos halála

Szeretői
papnők,
kendőbe tekerve 
várják, hogy feltámadjon velük,
ahogy férfi tud 

A szalmán nem ilyen,
vág,
szúrja át a szegek helyeit,
köröm alatt föld

Kidülledt szeme,
mint magából kifordult napkorong
kering
tengelye körül

Tenyere 
erős,
mint asszonyi kéz
a dagasztástól

Kaszapenge az egyetlen ereje,
ha van is feltámadás,
aratás a neve,
kéve a végzete.