Játék Mint a gyermek, mikor ijesztgetőst játszik. Izgatja, hogy megijed valakitől, akit szeret, és aki szereti. Négykézlábra helyezkedem, morgok. Gyanakodva néz, izgalom és ijedelem között. „De apa kedves.” Borzongató valósága és ismerős biztonság. Csiki, csuki. Gyanakvás vagyok már én is, ha szerelem nincs bennem. Ott áll a túlparton. Ijeszt és kacsint, békejobbot nyújt, majd hirtelen visszahúzza. Katalinka, szállj el. Talál egy érmét a fülem mögött, mosolyogva mutatja fel, hogy a nyelvemre helyezze. Gyere, próbálj meg. Kapj el, ha tudsz. Érzem, hogy szeretsz, nem fogsz elhagyni. Csak még most az egyszer hagyj nyerni. Lélek Miután elszáll belőlünk halhatatlan testünk, lelkünk merevvé válik, és idővel megindul a romlás lassú folyamata. Bizonyos részei a halál után tovább terjednek. Ezek lesznek az úgynevezett lélekkinövések, amelyek veszélyeire rég felhívták a társadalom figyelmét. Ragadósak a szálak, nem engedik továbblépni a szabaddá váló testet. A lélek idővel rohadásnak indul. Felpuhul, váladzik, zseléssé, majd cseppfolyóssá válik. Elsőrangú táptalaja más képződményeknek. Kósza gondolatok telepednek meg benne parazitaként, és az erős, gazdag lélekmasszából eszmék szökkennek szárba. Kegyes lélektetemek gyilkos ideák melegágyai lehetnek, s talán Mark David Chapmanben fogant meg így a Szolidaritás. Lelkünk különféle biokémiai folyamatok során végül teljesen elbomlik, molekulái hasznos építőelemeivé válnak a továbbélő világnak. Tudat és nagyravágyás nélkül.
