Gyomrodban esőáztatta falombok villámváró kedvét érzed. Beszélnél kicsit a testről, de minden szavad átmeneti tájjá változik. Közeledik az óceán szennyezett hangja. Kérgek, pikkelyek, odú, bizalmatlan látomás. Medvebocsok osonnak és szertehordják végtagjaidat. Az égtájak fölöslegessé válnak, ilyen egy jó történelmi mozdulat. Hull a hó egy megfáradt gyárkémény mellett. Lelassul az emlékezet. Egy távoli faluban a húsomat őrzik. Késik a busz, megmoccan egy beteg felhő, aztán a sárga fény – kikerüli a gyomrot.
