Próbababák A méteráru boltban sírta el magát. Szájából nem szavak, párducok sétáltak ki. Tőlük tanulta, hogy a sebeket saját nyállal kell bekenni a gyógyulás érdekében. Azóta mindent, ami fontos nyelvvel érint. A lepedőt ketten vérezték össze. A folyosón kihelyezett székekbe úgy kapaszkodott, mint fuldokló a mentőcsónakba. Aláírta a kórházi papírokat, amikben tudomásul vette, hogy sosem szül, és sosem ölt. Próbababák alhasát simogatja. Ez minden évszak vége. Kezdetek A megvetés a régi festők önarcképein hogy van akit nem lehet szeretni Sosem voltunk még ilyen kegyesek kíméletesen földhöz vágni saját magunk Azt mondják olyan szomorú mint egy citrommag a buborékos vízben mint egy lenyúzott állat szőrébe túrni a maradékot celofánba csomagolni felcímkézni, hogy kihűlt. Hetek óta nem néztél tükörbe de az ételt még kénytelen vagy lenyelni miközben újra és újra eszedbe jut valami amit nem vagy képes megemészteni A kórházi ágyon feküdni pont olyan mint egy üres medence alján Mindegyikben fulladtak már meg Tüdőben igazgyöngy a közönyre törekvés a sós csöndek bálnák lebegése Kezdjetek vele valamit Folyó Az önsegítő csoportban megtanították hogyan kell összezárt combokkal ülni szorosan, mint a zongora billentyűi, hogy így könnyebb elfelejteni ahogy kimenekült belőled. Lábad mozgásában lekottázott neve köré egy egész szoba nőtt. Negyvenöt légköbméternyi fulladás. Bordáid közt az elszórt gyerekjátékok, mint halott madarak gyomrában a műanyag kupakok. Az emészthetetlen szavakat is harminckétszer kell megrágni, mielőtt megvetéssel hánynád ki magadból. Minden fehér dédelget, mint az újra és újra felhúzott kórházi lepedők. Ez is hasznodra válik majd. Már tudod milyen érzés, ha egy egész szív zuhan ki belőled.
