MEGOSZTOM

ameddig lehetséges

állj! (és itt megáll.) ez már nem az anyafej szövege… 
szövege? szava. szavai... de lassan összeszedhetnénk 
magunkat mi is itt mindannyian, hiszen semmiről nem 
szólt még ez az istenverte kórházi hagyaték. 
nagyon okosnak hiszed magad. hiszed, ugye? 
„akkor mától újra el is kezdheted a facebook-böjtöt.” 
köszönöm. ezért szeretlek. és itt megint megáll. 
állj! (morcos kis mackóm. nem brummog, mert 
levágom azt az ostoba, tömött kis fejét. hogy 
neki is. hogy neki is levágom…) vidám történet 
vagyunk, sőt, együtt az osztályon szinte már örömóda, 
gyógyszerosztáskor úgy mozog mindenki, mintha 
koreográfia lennénk… nem láttál még köpenyben 
flashmobot, igaz? igaz. szegény vagy és hülye. 
mi vagyunk köpenyben, mama, mi vagyunk. 
nem a flashmob. mi vagyunk. és fáj, hogy 
lassan már minden megnyilvánulásomat 
bohóckodásnak veszik. pont itt? 
mi lesz akkor odakint? „nem 
lesz kint, fiam.” 

sokat ittál? ez van, ugye? ittam és szívtam. 
és most már sírni sem maradt erőm. és ezen a 
ponton mindig úgy érzem, hogy nem lehetséges...
hogy nem lehetséges már elmondanom neked… 
azt. hogy sokáig mennyire gyűlöltelek azért 
a pillanatért. szárszó vagy szemes… mindegy, 
a lényeg az, hogy elindultál a bungaló felé fogtisztító 
pálcikával a szádban, én emlékszem arra is, 
ahogy közben kispált fütyülgettél, majd hirtelen 
bevágtad az ajtót. mintha örökre eltűntél volna akkor. 
de csak visszajöttél részegen. és sirattalak, miközben 
gyűlöltelek. ezt érezted a születésemkor is, igaz? 
nem ismerhetjük egymást. bár igaz lenne, és nem 
haragudnál rám. ott van az igazi háború, ugye, anyafej? 
ahogy várod, hogy hazatérjek hozzád. az rosszabb, 
mint egy hpv-szűrés másnaposan, csak átéled és 
novellát is írsz róla mérgedben. aztán át is írod 
nyomban. pedig semmi pedig… olyan vagy, 
mint a fegyvertelen szarvasvadász az 
oltár közelében. esetlen. gyámoltalan. 
anyátlan. tudod, ugye? Hát persze. 
most már tudod, hogy minden bűnöd
 a méhemben fogant. 

meg kell értened, bizonyára tudod is, hogy nem szeretem 
és soha nem is szerettem a karácsonyt. pedig mindig finom 
volt a sült kacsa és a sajtsaláta. vagy a milka-sütemény. 
de soha nem szerettem szilveszterig sírni a wc-n, pláne 
rá gondolva nem, vagy csak úgy elméregetve a pulzusomat, 
mintha már minden elveszett volna a mértéktelen zabálás 
szent ünnepe körül, párhuzamosan a józanság és a soványság 
elsiratásával. le lehet mondani arról is, hogy nevet változtatunk 
az év vége alkalmából. legalább ez a része könnyebb itt, az 
osztályon, hiszen se étel, se puha takarók, csak ez a rohadt 
szauna, a túlcsavart fűtőtestek izzasztó melege…hiába…
minden sosem stimmelhet.   

te sem gondoltad komolyan, szerintem. legalábbis 
nekem elég komolytalannak tűnt, amikor emlékeztettél rá, 
hogy elsőéves joghallgató koromban, sőt, még nyár volt, 
az egyetem végén jártunk, amikor az a kislány panaszkodott, 
hogy folyton irkálok a kis unokahúgának, hát akkor körülbelül 
annyi idős volt, mint most a „kis” unokahúg, aki egyébként 
mára már jól táplált feleség, érthetetlen számomra, hogy 
miközben a gondolataimat sem tudom összeszedni 
két terápiás foglalkozás között, miért kell ilyesmire 
emlékeztetni bárkit is. visszaolvasnám szépen neked ezt
a mondatot, de a word aláhúzta zölddel, így már nem 
tetszik. rohadt egy dolog, ugye? a saját gondolatod 
sem a sajátod, tulajdonképpen nem is gondolat. 
és még a mesterséges intelligencia sem hisz neked. 
mit kérdez az internet? „megdugnál egy idős hölgyet?” 
ugye? szerintem is, mondtam már neked, hogy ideje 
felkötnöd magad. és még ezt sem én mondom, 
legalábbis nem én mondom először.
most szemben ül, legyen a neve kata, katával,
bazdmeg, kata, nincs egy pepsid, hülye név, tudjuk, 
csak hát mégsem írhatja le az igazit, volt egy jogász 
élete is, és ez jogi kérdés, és katával behorpad, szétfeszül 
a tüdejük, mert van, hogy az esti műszakváltás és az udvarzárás 
között csak 10, max 15 percük marad, és ilyenkor annyi cigit kell 
elszívniuk, amennyit pulmonológiailag csak lehetséges elszívniuk, 
úristen, mennyire furcsa ezt úgy leírni, hogy már nem dohányzik…