Szegek nélkül, csak fából. Rönkházad is így ácsoltad az erdő mélyén, távol minden civilizációtól, kőhajításnyira az óceán partjától. Aztán egy baljós hajnalon rád találtak üldözőid. Ácsolnak most ők is, tákolmányukkal arccal az öböl felé, ahol a caravellák horgonyoznak. Nem bajlódnak az illesztésekkel. Nem simítanak gyaluval. Kopácsolás visszhangja. Örvénylő faforgácsok a főn forróságában. Ácskapocs és szekerce. Ahogy majd bokádba, tenyeredbe is.
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
október 14, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Cserebere
Részlet a Túlhevült a pokol tüze című, a Mentor Könyvek Kiadónál hamarosan megjelenő ...
szeptember 18, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Molnár Zsolt versei
Rövid levél Charles DarwinnakTisztelt uram,bizonyára rosszul értelmezte.Az egész levezetés ...
szeptember 11, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Vilma néni
Január végi hideg van, hull a hó. Kis, sötét cukrászdához érek, szinte naponta elmegyek ...
október 20, 2024
|
Esszé
|
Rovatok
Türelem
Kassay Károly, ez a „derék veterán színész”, kilépett a kolozsvári Magyar Színház ...
október 13, 2024
|
Kritika
|
Rovatok
Odalent nincs semmi, csak mi magunk
A valódi szörnyek nem az ágy alatt… – hangzik el a filmtörténet közepén a sorozat egyik ...