A víz körforgása

Az esőről megint
egy haikut szerettem volna
de nem megy nem tudok
mert valami ott mélyen
mindegyre kavarog buzog
próbálgattam egyszavakban is
hogy grafiteső mert sercen
a dobhártyán mint a papíron
és rettentő szürke
vagy rajzszeg-eső
mert aláfekszem
az ingem kibontom
és ráhull a mellkasomra
szúr is de hűt is
és lám minden magyarázatra szorul
ezért sem lehet haiku
az eső maga már haiku
és annyira az
hogy megírni sem lehet
te magad is eső vagy 
és annyira az vagy hogy
várom már hogy felszáradj
csak félek végérvényesen része 
lettél már a körforgásnak
mert ugye most hónapokig
hatalmas szárazság volt
de ma éjszaka felhőszakadás 
a föld köpni nyelni nem tudott
ki bírja ezt a végletekben 
gondolkodó természetet
most minden rendben
de meddig persze 
most süt a nap
de a pára
elindultak fölfelé a rajzszegek
mi van ha egy szép nap
talán még most augusztusban
lapátolni kell majd a jeget
akkora lesz az udvaron
teszek majd a teába 
de aki úgy eszik és iszik 
hogy az égi jeget nem becsüli
az rajzszeget eszik és iszik önmagának
gondolom ha majd kínok közt is
de kiszarom
persze az lefele van
a rajzszeg meg pára
akar lenni ismét
és hát hol ha nem a mellkason át
kíván fölfelé törni
a legnehezebb úton
ebből tanulhatnék is
de nem fogok
timtimtimtimtimtim
dreamers they never learn
they neeeveer learn
most belülről szúr
és nem hűt 
de legalább éget 
nem sokat 
keveset
átütik a rajzszegek 
a membránt
a senyvedt rizspapírt
ahogy nagyanyám
kis kamraablakán
cikiparittyával lőttem át
sír a gyermek
hová lettek a rajzszegek
hóvá lesznek a rajzszegek
nyugtatom