Gheorghe Vidican versei

a város árnyéka (umbra orașului)

szomorúak a kísértetek
egyensúlyuk vesztve
céltalan sétálnak a város árnyékán át
levetkőztetik a fák árnyékát
a lámpák fénye zsugorítja arcuk
a város árnyéka
gyengéd mozdulatokkal
enyhíti szenvedésük
lélegzetükben
rövid szárnycsapások
a bűntudattal teli homokóra
egy fiatal lány mosolyába
rejti sóhaját
saját öregségét pogatja
a város árnyéka
szilárd támaszát
anyám könnyében leli


egy repülés árnyéka (umbra unui zbor)

egy sas szárnyából
matematikailag kiszámítható
egy repülés árnyéka
emlékekkel ruházod fel virtuálisan
itt jön képbe a mesterséges intelligencia
ellenőrzi a repülési koordinátákat
a sebességet mellyel repül
szigorúan válogatja az utasokat
nem kell a földönkívüliek
árnyékára hasonlítaniuk
az első repülés lényege a szépség
emlékekkel teli bőröndben kerestetik
az első repülés kapitánya


az ártatlan árnyéka (umbra inocentului)

az ártatlan árnyéka
kavicsokkal dobálja
a kisasszony bentlakásának ablakát
a fiatalság veleje tördeli ajkait
áll mozdulatlan
várva hogy
mi virágzik majd ki körmei alatt
az illúziók halandóknak valók
mormolja magában
az ártatlan árnyéka
a vágy mozdulatlanságában
nyeli el a nap fényét
kifundálva az illuzió visszavágásra való jogát
hallgatva a fiatalság elnyúlt, bátortalan hangját
az ablak nyikorgásába beköszöntött a este
az ártatlan árnyéka
egy hahotázó nevetésen csüng


a dél árnyéka (umbra amiezii)

szomjasan kanyarog az ösvény
a fény sűrűje felé
csenddel teli
a dél árnyéka
puskapor zavarja meg az újonc álmát
lágy akár az anya suttogása
a szomjúság végigfolyik az ösvény szélein
a kudarc miatti örök félelemben él
bohócként viselkedik
visszhangja kőtömbbé vált
mely összegyűjti összes kudarcait
a dél árnyéka
egy tűzlépcső
amin fel-le járnak
egy hangyaboly
a pillanat csontvázára tekeredett ösvény
újabb árnyékokra bomlik
ott
pihennek emlékeink

Kemenes Henriette fordításai