Szabó Csongor kiállítása a Marosvásárhelyi K’ARTE Szoba galériában
A Csongor által létrehozott disztópikus és diszgráfikus lény a társadalom aktuális vitáinak visszhangja lehet: kezdve az AI és a transzhumanizmus körüli felhajtással, az elidegenedés és a társadalom atomizálódásának kérdéskörén át egészen a művészi kifejezésformák alakulásáig, valamint az emberi, etikai és politikai határok folyamatos megkérdőjelezéséig, beleértve a társadalmi test komponenseinek ellenőrzése és automatizálódása körüli kérdéseket úgy a művészetben, mint az ipari termelésben vagy a háborúban.
Ugyanakkor, amint megfigyeljük ennek a lénynek, ennek a cybeast-nek az atavisztikus ecsapódásait, a kétségbeesett törekvését az önkifejezésre, a nyomhagyásra, a megnyilvánulásra a rendelkezésére álló, cellaszerűen lehatárolt térben, elkerülhetetlenné válik saját korlátaink felismerése – legyenek azok saját magunk vagy mások által kiszabva. Hasonló módon elkerülhetetlen az azonosulás is ezzel az avatárral: egy olyan világot reprezentál, mely rögeszmésen térképezi fel és rögzíti minden korlátját, gesztusát és tévelygését.
Eliodor Moldovan
——————————————————
ENTER AT YOUR OWN RISK – Koncepció
A (kintről vagy bentről húzott) határok körvonalazzák azt a területet melyben a bezárt megnyilvánulhat. Legyen ez egy „ketrec”, amely megvédi/elválasztja a kintit a bezárttól, vagy fordítva, megfogható vagy megfoghatatlan, valószínű, hogy az emlékezetes dolgok a határvonalon, vagy annak elmozdításával történnek.
A következő (túlegyszerűsített) esetben egy mechanikus lényen (amely mentesül a természetes vagy mesterséges intelligencia terhei alól) tesztelve volt néhány helyzet. A gépezet saját szerkezete által programozott repetitív mozgásra van ítélve, még akkor is, amikor leküzdhetetlen akadállyal/helyzettel kerül szembe. Ha ezekben a helyzetekben senki nem avatkozik közbe, az önpusztítás árán is tovább folytatja a küzdelmet (mintha a silány „mérnöki munka” és felépítés nem volna elegendő a megsemmisüléséhez…).
A mechanizmus által hagyott grafikai nyomok rámutatnak, hogy hol volt aktív, és a vonalak sűrűségéből sejthető, hogy mennyi ideig mozoghatott egy adott helyen. Miután egy „rajz” befejezettnek tekintett, az a mechanizmus mozgásának, valamint a rá gyakorolt térbeli korlátozásoknak a térképe lesz.
A fentiek alapján, annak próbára tétele volt a szándékom, hogy lehetséges-e ily módon létrehozni „egyszerű történetek térképeit”, melyek utólag dekódolhatóak, és így körüljárni a korlátozás által adott „jelentés” lehetőségeit. E sorok írásakor, a lehetséges variánsok messze nincsenek kiaknázva, így a konklúziók a ködbe vesznek… Előfordulhat, hogy csak egy túlkomplikált festékszórót (a mechanikus lényt) hoztam létre, sablonként használva a behatároló kereteket, de a kérdések ebben az esetben is érvényesek, csak a válaszok egy sokkal hosszabb utat járnak be (a művészi szabadság által választva vagy a megfelelő korlátozások hiányában), mint az egyenes megközelítés.
—————————————————————-
BIO: Szabó Csongor vizuális művész (Marosvásárhely, 1991) 2002-2012 között a marosvásárhelyi Művészeti Líceum tanulója. 2014-2017 között a nagyváradi Partiumi Keresztény egyetem grafika szakának hallgatója, majd 2017-2019 ugyanitt vizuális kommunikáció szakon megszerzi mesteri diplomáját. 2015-ben a Wagner Nándor-díj II. helyezettje. 2018-ban elnyeri a Communitas Alapítvány egy éves alkotói ösztöndíját. Nagyváradon él és alkot.
