Szakmám szerint közgazdász, adótanácsadó, könyvelő vagyok, így felmerülhet a kérdés, ugyan hol és hogyan ismerkedtem meg Péter I Zoltánnal, hogy kerültem vele baráti kapcsolatba. Ez bizony nem szokványos történet. Zoltánt életének utolsó négy évében volt szerencsém ismerni, pontosabban 2016 decembere óta. Ezt a barátságot kinek másnak, mint Ady Endrének köszönhetem.
Középiskolás korom óra kedvenc költőm Ady, ezt főként nagyszerű irodalomtanárnőmnek, Pécsi Ágnesnek köszönhetem. 2016-ban a fejembe vettem, hogy ideje lenne ellátogatni Nagyváradra, mégiscsak milyen dolog, hogy még nem láttam a Pece-parti Párizst, ahol a fiatal Ady életének oly meghatározó éveit töltötte. Elszántságomat az is erősítette, hogy nem sokkal előtte, tulajdonomba került egy régi, antikvár könyv, a Tavasz Váradon című kötet, amit 1937-ben Nagy Andor, a szerző Emőd Tamásnak dedikált. A könyv Ady Endre nagyváradi regényes életrajzát tartalmazza, s e dedikált példány lapjain ceruzával írt széljegyzetek is voltak. Mondanom sem kell, elolvasása után még jobban kíváncsi lettem a városra.
Addig keresgéltem nagyváradi Facebook csoportokban érdeklődve, hogy végül találtam valakit, aki vállalta, hogy végigkalauzol Váradon úgy, hogy Ady nyomában járjunk, tehát minden Adyhoz köthető helyet megmutat. Farkas László volt a kalauzom, azóta jó barátom, aki egy esztendeje ugyancsak elhunyt.
Felejthetetlen volt először látni Nagyváradot, mindezt Ady Endre emlékére felfűzve, valóságos időutazásban volt részem. Laci később megemlítette, hogy él itt a városban egy újságíró, Ady-kutató, aki sokkal jobban ismeri Ady Endre életét, mint Ő. Megígérte, megpróbál összehozni egy találkozót. Zoltán a meghívást nagy örömömre elfogadta, bár úgy gondolom, jelentős befolyásoló tényező volt, hogy vittem a találkozóra ezt a régi könyvet, a Tavasz Váradont. Fel is csillant a szeme, amikor a ceruzával írt bejegyzéseket meglátta a lapszéleken. Mint később bizonyosságot nyert, tényleg maga Emőd Tamás írogatott bele, kiegészítésként, véleményként a neki dedikált példányba. A kötetet Zoltán irodalomtörténeti jelentőségűnek érezte, és nagy lendülettel vágtunk bele a rejtélyes jegyzetek megfejtésébe, értelmezésébe. Rendszeres levelezés alakult ki közöttünk. Zoltán a könyv újrakiadását indítványozta, nagyon hamar meg is írta a leeendő újrakiadás előszavát, engem pedig felkért egy bevezető megírására. Ő ekkor már megirta a háromkötetes Ady életrajzot, de még nem volt véglegesitve, pár finomítás, és utómunka még hátra volt.
Ady Endre iránti nagy lelkesedésem miatt, Zoltán lassanként megosztotta velem a már elkészült Ady életrajz egyes fejezeteit, és megbeszéltük az esetlegesen még „billegő” érveket, véleményeket, történéseket. Ez egy erősen motivált Ady-rajongónak maga a „flow” állapot, szóval egy munkás gyönyörűség volt ez a folyamat, sokszor éjszakába nyúlóan.
Szerencsésnek érzem magam, hogy ily módon a könyv utómunkálataiba, a még néhány hiányzó kép és adat összegyűjtésébe ily módon bekapcsolódhattam. Ez a rendszeres levelezés, a telefonos beszélgetések, majd az évente többszöri személyes találkozásaink vezettek oda, hogy kezdeti ismeretségünk baratsággá mélyült.
Az életrajz megjelenése után vettem csak észre, hogy több helyütt meg is említett a könyvekben, képek alatt, adatközlőként is egyszer. Amikor 2019 őszén dedikálta nekem a köteteket, akkor is azt írta bele, köszönet az adatgyűjtésben való segítségért. Megható, hogy Zoltán szerénysége, nagyvonalúsága még ezekben a dolgokban is mennyire megmutatkozott. Ugyan mi volt az én kis nüansznyi közreműködésem az ő éveket átívelő fáradságos kutatómunkájához képest?
Együttműködésünk, barátságunk rám vonatkozó pozitív hatása abban is megnyilvánult, hogy magam is „kutatni” kezdtem. Fejembe vettem, hogy kiderítem, vajon ki lehet az Ady Endrét kisgyerekként ábrázoló képen? Hogy nem Ady, abban teljesen biztos voltam, bár akkor még az Ady Endre összes képét tartalmazó könyv ezt állította. Kutatásomat siker koronázta, 2018 júniusában az Irodalmi Jelen közölte az erről szóló az írásomat. Azóta ez a kép le is került Érmindszenten az Ady szülőágya fölötti falról, és ma már a Léda-házban is úgy van feliratozva a kép, hogy az Léda első gyerekkori képe. Zoltán is örült ennek az eredménynek, ő „lektorálta” a cikkemet, s úgy hiszem, lendületem neki is erőt adott.
2017 elején hoztam létre a Facebookon az Ady Endre költészetét kedvelők csoportot és oldalt, aminek taglétszáma évről évre nőtt. (Jelenleg több mint 23.000 tagja van) Zoltán gyakran kérdezte, hol tart a létszám, örült a gyarapodásnak.
Irodalmi esteket is többször rendeztem és rendezek azóta is Budapesten az Adyhoz köthető évfordulókon. Előzőleg mindig beszéltünk, műsorrendet küldtem neki, véleményt mondott, együtt izgult velem a sikerért. Nagyon jól esett a figyelme. Többször előfordult, hogy egy-egy Ady évforduló kapcsán behívtak a tévébe, élő műsorban kellett nyilatkozzak. Ilyenkor feleségével, Emikével alig várták a műsort, szorítottak, s alighogy hazaértem, már ott volt a gratuláló emailje, véleménye a szereplésemről.
Zoltán, hihetetlen nagy tudása ellenére, végtelenül szerény volt. Sosem beszélt kioktatóan, sőt, bátorított évekig, hogy írjam meg azt, ami az ő életrajzi könyveiből kimaradt, és amit együtt felgöngyölítettünk, átbeszéltünk. Bevallom, ez máig nagy restanciám, de talán egyszer elkészül a könyv. Már csak azért is, mert ő minden évben finoman, de számon is kérte rajtam; hol tart a könyv?
2020 tavaszán, Zoltán hirtelen halála olyan mellbevágó volt, hogy nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy feldolgozzam. Emiliával továbbra is megmaradt a barátságunk, sokat beszéltünk telefonon is, de sajnos a pandémia határzárral járó hullámai miatt nem tudtam hozzá elmenni. Mire összejött volna az újabb személyes találkozó, hirtelen ő is elment.
Péter I Zoltán közírói, műemlékvédői, helytörténészi, s kutatói tevékenységével sokat adott Váradnak, a Partiumnak, nem túlzás azt állítani, hogy az egész magyarságnak. Példakép volt, olyan ember, aki barátai, ismerősei szívébe is kitörölhetlenül beleírta magát. Korai halála még most is fájó számomra. Számtalan könyve és dedikációja féltve őrzött kincseim azóta is.
A szerző az Intés az Őrzőkhöz Kulturális és Művészeti Egyesület elnöke
