Komplex jel Nagy utat jártunk be a negyvenötezer éves, suscelebensist ábrázoló indonéziai barlangrajztól a szöveg komplex jellé válásáig, de előbb a reptiliánok tettek róla, hogy a dinoszauruszok eltűnjenek a bolygóról, majd átadták tudásukat a születő nagy birodalmaknak, hogy azok mára számunkra megfejthetetlenné vált céllal építményeket emeljenek, így tartva a kapcsolatot égi oktatóikkal. Aztán elértünk ide, ahol a bölcsészlány elsírja magát egy előadáson, és attól kezdve a költő csak neki beszél József Attiláról. A lány, ha szárnya nőne, már szállna is fölébe, röpülne egyre, hogy megnézze, hol is lakik Kukorelly Endre. De asztalán káosz és ragacsos narancsszörp, hát szállni képtelen. Két macskája alufóliából gyúrt labdát kerget, és ő velük dorombol – Galaxisok születtek és pusztultak el, míg vettem a bátorságot a vallomásra, mert lélekben kalandvágyó voltam, és csak a reménytelen vonzott mindig. Nem sejti Amikor megismertem, épp kenyeret lopott egy halottól. Később aztán vajas kalácsot követelt, mert kérni nem tudott. Adtam neki. Itt vertem be az első szeget a koporsómba. Akkor kellett volna elküldenem, de gyáva voltam, vagy lusta, ki tudja ezt ma már. Szép lassan belakta az életemet, fészket rakott a gondolataimba, majd terjeszkedni kezdett. Már övé az egész ország, övé a hatalom, s most Istennel kacérkodik. Nem elég, hogy éjjelente sikátorokban, sötét utcasarkokon árulja magát, holott nincs rászorulva, de kell neki a mások megszerzése, a bokor alján való vad kéjelgés. Nyüszítését hallja az egész város. Nem elég neki az arany palota, viszi a vére, hajtja a mocsokba, csak hogy engem megalázzon. Nem sejti, hogy míg távol van, éjszakánként kovakövön élesítem medveölő késemet.
Címke: versek
matador; zsoké (versek)
matador övcsatod díszesebb a kardodnál részletekbe rejted a kegyetlen mozdulatokat le kéne tépni ingedről a gallért nyaki ütőérként lüktet az erőszak nyilvánosan megalázol matador hiába az egyértelmű fölényem ha letörted szarvaimat és vadászkürtöket faragtál belőlük mert ezt is megtanultad a tükör előtt akárcsak grimaszokat varrni vastag bőrödre vagy előrántani cérnavékony kardodat és a kegyelemdöfés céljával szentesíteni azt ki gondolná hogy a spriccelő vér kikandikáló mellszőrödre ragad hogy amíg te forró fürdőt veszel én a vágóhídon tapasztalom meg húsom kicsontozásával a szabadságot zsoké azt mondod gyermekedként neveltél most vissza kell térülnie a befektetésnek győzelmünk fizessen a futamidő végén úgy tömted belém a vitaminokat mint márton napi libába a kukoricaszemeket lenyeltem a nyerítésekkel együtt megjegyzésekké kovácsolt sértéseid az istálló falára patkó volt szegezve mint mások ágya fölött a feszület kerestem a hitet zabolátlanul akárcsak tűt a szénakazalban persze voltak szép pillanataink is együtt néztük a naplementét hátha megértjük a fénysebességet voltak szép pillanataink is de túl sokat korbácsoltad a vágyakat ahogyan ráfordulunk a célegyenesre vérem mint a benzin lángra kap egyesével robbannak fel izmaim a késleltetett láncreakció szorításában
H betűs versek
(hát mondtam is neki) Fenyvesi Ottó nyomán hajadat cibálja a szél én meg beszélek össze-vissza mióta leszállt a medve a mikroszkópról gyűrött volt a pantallója titkon magamhoz öleltem a borsófőzeléket pedig borsózott tőle a hátam és jött egy fizetési meghalás az egyik epizódban nem vigyáztam azt mondtam a három fázis nem visel bugyit ködöt virágzott egy lány haja pedig nem is én cibáltam hanem a szél mióta idefújta ezt a borsófőzeléket azóta maga is meg van fázva? a fűben feküdtünk egész éjszaka azért lett gyűrött titkon magamhoz öleltem a fizetési meghalást pedig ott volt még a borsófőzelék is a keserű ízű sárga fényben a medvét simogattam hát mondtam is neki üljön vissza inkább a mikroszkópra (hátulról) hátulról üt mert tanulta és tudja hogy így kell tudja hogy hátulról kell és ütni kell úgy becsületes ezt tudja ő az éneklő vagyis ordítozó az ütő aki hátulról üti le elölről tanítja aki szemből üti le hátulról tanítja nem golfütő szabadkézi (hinták) Nyírfalvi Károly hintákat ábrázoló fotóihoz ott állt a hinta Pécsett az udvaron mármint a mi udvarunkon de nem ezen a mostani udvarunkon dehogy igaz az is a mi udvarunk volt de nem ez a budapesti ahol most a másik hinta áll nem is tudom miért áll miért nem lendül inkább igazán lökhetné valaki ezt a hintát vagy azt vagy amazt a vérmezeit amelyikről nem készült fotó ott és itt állnak ezek a hinták és csak a rozsda lökdösi őket
A földből; El (versek)
A földből Felkelni hajnalban, hogy végigjárjuk egy elhibázott séta lépteit a fehérségből kiálló ágfürtök alatt, közös nyomokat keresve a hosszúléptű fák között, ha csak egy másik, lehetséges élet nyomait is, hogy a száj sarkai végre széthúzódjanak egy arcon, mint a januári napok, amik nem a sötétségből emelkednek elő, hanem a földből. El Melankólia, mint az eltalálkozás szomorúsága.
Az ember; A sötétben minden; Levél a múzsához; Ezek a tönkretételek; Ismétlés; Adathordozó
Az ember Könnyű most minden tette. Nem mutatna értéket rá Még egy orvosi mérleg sem. Üres reakciót dug a zsebembe s ahogy szokása: előtte felhúzza, mint valami időtlen órát ketyegni. A maga beállított ütemében megtörténik a semmi. Rájövök, hogy előbb vagyok kötöznivaló, és bolond csak utána – körbetapintok a peremek mentén: vajon hány meter az ember alatta? Váratlanul kijelentem az egyetlen biztosnak vélt mértékegységet: hinnie kéne a cselekvő kezeknek. A sötétben minden Ahogy az első fény beszűrődik megerősítjük egymás körvonalait hogy este is pontosan tudd hová kell visszafeküdnünk. A sötétben minden körberajzolt test elmozdítható – hiába, hogy megannyi vonal egy határ. Amikre azt mondod: biztonság. Kíváncsiságoddal össze ne törd. Levél a múzsához Úgysétálsz be kérdőjelként, gerincem is felkiált. Ezek a tönkretételek ........ azok a tönkremenetelek .........................menetelek .................menetelek ez a helyrehozatal Ismétlés Leírni kétféleképp: ugyanazt ugyanúgy. Adathordozó az emlékezet szemetéből egy ódát még kimenteni