(azonnali) csillagok felé nézel sötétséget látsz nem ér el hozzád a fényük odacsapódik eltérül egy lebegő tükör homorú felületén ott állsz a tükör mögött és mosollyal oldod szomjúságodat a fény iránt csörgedezést hallasz messziről és nem tudod meddig menj vissza az időben a csörgedezés kezdőpontjáig a forró sistergő anyaghoz könnyű elfelejteni a pillanatot nehéz felvenni az egyetlen testtartást melyben átfolyik rajtad vagy melyben forrás lesz belőled mélyen fekvő árnyék hegyek hűvösében (távolmaradás) nem jössz el mert a tükrök eltérítettek nem jöhetsz mert mikor felém indulsz én kétszeres sebességgel távolodom nem jössz el mert egy csillagkép ábrái szőnek pókhálót utadba s belegabalyodsz nem jössz el mert egy hegedűhúr irányát követed s most ott jársz épp ahol a párhuzamos hegedűhúrok találkoznak nem jössz el mert valaki titkos jeleket ad le neked az ablakból most nem lehet most veszély leselkedne rád nem jössz el mert nem tudhatod létezem-e még nem jössz el mert tudod nem vagyok (réteg) a felső réteg az amelyen buborékok képződnek a hő felfelé igyekszik vinné magával az anyagot de gyorsan szétpukkan a középső réteg az amelytől tanulni lehet a várakozást a tökéletes pillanatra melytől tanulni lehet a színeket a mélyréteg nem vár semmire csak létezik mozdíthatatlanul hiába próbálják megkarcolni őt a sugarak (monizmus) úszómozdulatokkal közelít a maghoz amely hőt sugároz fagyot lehel és hangokat szippant magához őrült mágnesként összesűrűsödik a fény befelé sugárzik egyetlen sziget de mindenfajta kontinensek prototípusa közelebb visz hozzá minden megkísérelt elhalt mozdulat úszókarból ölelő karokat kerekít a képzelet
Címke: vers
Árva
A lenyelt madarak torkodban hamisan énekelnek, ezt meséled. Szomorú vagy, mint az oltárképeken a békesség, mint a hideg, szomorú. Nyelved hegyével ezt a méregkapszulát még félre tudod söpörni, ezt meséled. Hogy a föld alatt ketten utaznak a túlvilágra, azok, akiket anyák sosem öleltek. Az árvák mindig kőoroszlánokhoz bújnak, ezt meséled. Gerincüket a gyász húzza feszesre, mint csellista a húrokat és életed végéig játszod, játszod összegömbölyödve egy kád vízben, hogy ez most egy anyaméh.
Hat módszer, hogy medvévé változva ébredjünk
Szemed feketéjéből betűk, fekszünk. Szófajjal nem rendelkező célok az idegpályák mentén. Van, aki élete harmadát ágyban tölti, van, aki a huszonnegyedében ébren forgolódik. Folytasd. Mondják el lágy részeid, milyen két pontot kötöttél össze a zuhanással. Részletesen térjenek ki rá, miért másztál utána vissza fel. Karmold meg olyan magasságban a kérgem, ahonnan már nem te voltál. Legyen minden elviselhetetlenül közeli, mint egy fejben. Tönkrement, elfelejtett webkamerák az etető körül. Beismerhető, szeretünk hibázni. Hunyt szemmel fekve keresni odabent. Míg kiderül, hogy csak egy halom tűlevél voltunk, mészkő, gallyak, sár, és ez látszott úgy messziről.