A Fő utca egyik kirakatában látta meg először. Nem sokkal ez után azért ment oda, hogy leülhessen a kirakat elé, bámulhassa, és lerajzolja. Egy év múlva, még elemista volt, amikor bekéredzkedett Tripa úr boltjába. Gázolajjal volt lespriccelve a padló. Akkor még ilyenek voltak a boltok: régi ciráda, fafaragás, kazettás redőny, petróleumszag. Fel voltak akasztva a hangszerek, lógtak a falon, így maradt meg a hangulata. Otthon a skiccek alapján elkezdett fabrikálni. A földes lakásban volt egy régimódi ikerágy, amiben sok deszka tartotta a szalmazsákot, keményfából, meg puhafából. Ami puhafából volt, azt sorra kiszedte. 

A szülők persze nem tudták, mert olyankor csinálta, amikor az ő engedélyükkel beteget jelentett, nem ment iskolába, és otthon pizsamában faragni tudott. Az éjjeliszekrény tetején rajzolta ki a nyakát, az asztalon, a szoba közepén lombfűrésszel barkácsolt. A szerszámok – úgy látta – szép nyomokat hagynak a bútoron. A kalapács kalapácsnyomokat, a lombfűrész lombfűrésznyomokat a tükrös szekrény szélén. Az anyja megszidta, de nem gyanakodott. Egy családi összejövetelen, amikor tele volt az ágy párnákkal meg libatollal töltött dunyhával, Laci apja mókás hangulatban húzta, húzta a harmonikát, majd pihenni le akart ülni az ágy szélére. Le is ült, de a megritkult deszkasor nem tartotta meg. Lerogyott. Te jó ég. Hova tűntek a jó kis deszkák? 

Csóró volt a család, csak több év múlva sikerült venni egy furnírgitárt. Ennek szaga is volt. Akkorra már rég nem csak készen volt, hanem naponta használta is a saját maga fabrikálta deszkagitárt. Bádog oldalához a konzervgyárból kuncsorogta el a bádoglemezt, ami a hangszer oldalra lett felszegelve. Amikor a hatvan wattos lámpa elé állt, csillogott, de áramszünetben meg-megvillant a petróleumlámpa pislogó fényétől is. Ezt jobban szerette. Az áramszünetet meg a vibrálást, a pislogó lámpafényt.

Tripa hangszerboltjába azért volt muszáj többször is visszamennie, hogy lerajzolja a griffet, lássa a méreteket, ugyanis a griff-távolság adja a hangmagasságot, ahogy a citeránál is. Ezért már kezében a kész deszkagitárral is vissza-visszakönyörögte magát. 

Hamis volt, persze, hogy hamis, de hangja volt mégis. Azonnal tükör elé állt. Érdekelte, tetszik-e legalább saját magának. Persze, hogy tetszett. Lányokat is képzelhetett a bemutatóhoz. Amikor pedig úgy döntött, hogy jobban megy, kiment az udvarra. „Baseltem a szomszédoknak”.