MEGOSZTOM

A lakosság élvezete

avagy nekem minden jó, ahol az adópénzeimet (szerintem) jól költik el

Olvasom. (Már) erről mindenkinek eszébe jut valami. Arról, hogy mit olvasok, hamarosan (el fogom mondani, illetve, mint most, leírni).

Például, hogy egy lugas alatt olvasok, sehol egy kurva zümmögő vagy engem egyben felfalni akaró bogár, csak madárcsicsergés (és még a hangszín és a dallam is választható, beállítható), belső kép az olvasásról.

Ez is tökéletesen beleillik az így jártam sorozatba, mi nem azt látjuk, amit a szerző, az alkotó elképzelt, az alkotás kap egy új dimenziót, a közvetítő is és maga az alkotás is ő kell legyen. Arról nem is beszélve, hogy különböző optikai sűrűséggel megyek, megyünk be egy-egy kiállításra.

De ne szaladjak – gördülő kövön nem nő moha, svéd közmondás – ennyire előre. Olvasok, olvasom, hogy az egyik ilyen izé csinált egy olyan valamit (programot), amibe vagy aminek, ha beírunk valamit, már készít is belőle egy filmet. Itt még nem kell megbízni bennem, amit mondok, azt majd jelzem, amikor, de vissza a lugashoz, a darázshoz (Darázs Lénárd, Budapest, 2023. augusztus31. – ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár: „mindig minden mögött meg kell találni az embert”.

A megfejthetetlen és feldolgozatlan 80-as években vagyunk (illetve én, amikor írom ezt) legalább két barátunkkal, akik közül az egyik mindig Szűcs László, ülünk és beszélgetünk, bár ezt ők ketten nyilván nem így élik meg, mert mindig csak én beszélek. Ennek a barátunknak, aki nem Szűcs László, éppen lett egy Sinclair ZX Spectrum pécéje (most is kapható, azt mondja a google: használtan, nevessek?)!

Hogy miként „lett” neki, ez nem tudom, ezért nem is igyekszem erre több bit-et lenyomni. A pécé – akkor ezt biztos nem így neveztük –, 1982-ben jelent meg az azóta már ismét független Királyságban. Hogy Nagyváradra ez melyik évben került, nem tudom, de nem sokkal ez után, szóval hamarosan.

Ülünk tehát és beszélgetünk, ami azt jelenti, hogy én közben ott feltalálom nekik az internetet és ezt a mostani programot (amit ez az izé csinált), hogy beírom, hogy John Wayne (nem a Gacy, a sorozatgyilkos) elővesz egy egydollárost és innen mindegy merre folytatjuk, de hogy ez a „program” tudja mi/ki ez a John Wayne és azt is, mi az az egydolláros, és ebből előállít, csinál egy filmet. Az időmegjelöléshez annyit még elő tudok szedni valami regiszterből (üvegdoboz), hogy akkor már biztos felvételiztem – sikertelenül – Bukarestben a rendezőire.

És most írom, ami nekem jutott eszembe arról, amit láttam.

De előbb a háttér: az adópénzem. Ez minden olyan, amit a városi kulturális intézmények költenek el, (mint a városi könyvtár és ez a Művészeti Galéria) és az országos közszolgálati Rádió.

A Művészeti Galéria látogatása és programjai is ingyenesek. 

Ezen kívül követem őket a facebookon (a Rádiót és a Könyvtárat is!) és időről-időre elmegyek, megnézem, többnyire egyedül.

Eddig is elégedett voltam, most azonban – gondolom, hogy így nyugdíjas vagyok – úgy érzem, meg is kell írjam ezt az élményem.

Mert azt mindig tudva tudom, mi nem azt látjuk, amit a szerző, az alkotó elképzelt. Az alkotás kap egy új dimenziót, a közvetítő is és maga az alkotás is ő maga kell legyen. Mert különböző optikai sűrűséggel megyek, megyünk be egy(-egy) kiállításra. Még ezt is hadd szúrjam ide be, régen az ősember minden hülyeséget elhitt, mert nem tudott semmit, ma mindent elhisz (az újember), mert mindent tud (lásd kritikusok).

Persze mindegyiktől elvárjuk, elvárom ezek tiszteletben tartását: emberi méltóság, egyéni szabadság (pl. kényszer vagy manipuláció mentesség), demokrácia, jogállamiság, igazságosság, egyenlőség, diszkrimináció mentesség, szolidaritás, beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait (a már korábban említett Darázs Lénárd felsorolása alapján), ugyanakkor fenntartva a polgár- (és az állam) pukkasztás intézményének sérthetetlen lehetőségét.

Vagy ahogy Bolyai János (1802-1860) mondja (írja): „segíteni az embereket megismerni önjavukat, állandóul helyesen megismerni az igazat, érezni a szépet és gyakorolni a jót” valószínű forráshelye ez lehetne (Benkő Samu: Bolyai János vallomásai. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968.) de mivel ez az erdélyi ősforrás még ma sincs digitalizálva, én a Pataki Éva rendezte Találkozás a végtelennel (2002) dokumentumfilmben hallottam.

Göteborgs Konsthall Långsamhetens vällust Zheng Bo,

Mindennek remekül megfelelt a Långsamhetens vällust kiállítás. Alkotónak Zheng Bo neve van feltüntetve, de amint az ember (én) olvassa az intézmény honlapján található információkat, és az egyik hozzáértő és az enyémtől talán nem is annyira különböző optikai sűrűséggel szemlélődő Sara Arvidsson kritikáját, még nagyon sok más ember és intézmény – és hát maga a természet – áll mögötte. 

Az imént majdnem megbotlottam saját magam mondandójában, amikor „kiállítás”-ként említettem a mit is, az élményt!

Mert nem egy falraakasztós tárlatnézésre jöttünk! Már belépve, a teniszpályányi felületen a földre vetül szemünk, nyugszik meg a zöldön. Elér minket a zöld moha szaga is. Megérint. És innen kell elmeséljem szó szerint és a szavak segítségével (persze néhány képet is csatolok!) az egészet.

Zheng Bo 1974-ben született Kínában, de hongkongi székhelyű a – mai fogalmak sokszínűsége vagy inkább sokspektrumusága miatt hadd nevezzem csak így – művész (saját honlapján: an ecoqueer artist of ethnic bai heritage, zhengbo.org); aki egy svédországi ösztöndíjnak (IASPIS) köszönhetően itt töltött csekély, ám jelentékeny időt (2023. június 24. – augusztus 27.).   

Önmagában is elvarázsolt a kiállítás, de talán még inkább azok az új fogalmak, amelyekkel most találkozom először, mint például az „ökoérzékeny gyakorlat”. Itt talán elég arra gondolni, amit az egyik kisebb térben, szobában látunk: ceruzarajzok. Zheng egyfajta naplót vezet azáltal, hogy a kertjében lévő növényeket lerajzolja. Az alkotóról szóló egyik cikkben ezt „több-mint-emberi” kapcsolatnak nevezik. De akkor és itt ne álljunk meg, mert egy másik és még kisebb teremben, kis tálkákban mohák vannak, mellettük nagyítók, papír és ceruza, nekünk is esélyt ad ennek a kapcsolatnak a megtapasztalására, kipróbálására. 

Folytassuk (-sam) így, egy másik kis teremben és a termek sora lehet egy lépcsőzetesség is a várható élmény felé! Itt szintén önálló alkotásként is felfogható filmet láthatunk/nézhetünk. Le Sacre du printemps (Tandvärkstallen) címen az 59. Velencei biennálén is bemutatták. A kész filmet ide beemelve a folyamat része lesz: egy svéd őserdőben meztelen férfiak táncolnak a fákkal. 

Erre a polgári lap kritikusa megjegyzi, de mit kapnak ebből a fák vagy talán mi ebben az élvezet a fáknak?! Azt gondolom, hogy a kritikus használati utasításként vagy propagadaanyagként értelmezte a filmet, esélyt sem adva annak.

Talán érdemes megjegyeznem, hogy a városban és az országban is rendesen folyik egy vita vagy harc arról, hogy mi a művészet és főleg, hogy a közpénzeket hogyan használják/-uk fel.

És az intimitás (az erdő de facto mindig meztelen!) buborékjára érzékenyek még nem lélegezhetnek fel!

Az igazi nagyterembe (ez lesz a mohaágy) visszaérve egy masszázságy vár minket! És valóban, ez itt a mohamasszázságy. Aki és olyan intimitásfokon, ahogy csak akarja, kipróbálhatja a moha érintését. 

Az igazi kaland vagy megpróbáltatás most jön csak. A teniszpályányi mohaágynál a szombati tárlatvezetéseken a DACE csoport A kertész című táncát adják elő. Ami talán nem is „tánc”, de honnan tudjam én már, mi a tánc, ha nincs benne az akadémia mozgókép gyűjteményében, az nem is tánc, hanem egy és persze az aktusban az érzékiséget itt sem kizáró szereplő, aki mondjam így gondozza a mohát és egész meztelen testén keresztül élvezi a vele/ezzel való kapcsolatot.

Ez a „kiállítás” az intézménynek az elmúlt évek legelőremutatóbb és legáttörőbb vállalkozása. Ebben is Sara Arvidsson-nal értek teljesen egyet: ebben az ideiglenes és helyspecifikus munkában – ami nekem (lakosság) az élményt nyújtja! – környezettudatosság és a testi késztetések lelki és utópisztikus ábrázolása nagyon is megfér azzal a poszthumanista szemlélettel, amely szerint az ember nem áll a természet felett. Továbbra is része! 

Így lesz egyszerre alany és tárgy az ember és a természet és a mi életünk, ami e kettő között zajlik.

A kiállítás címe A lassúság élvezete (Långsamhetens vällust) Sten Selander (1891-1957) svéd költőtől származik. És talán nem meglepetés, Zheng Bo nem maga találta ezt meg, Mats Havströmtől a göteborgi fáskert botanikusától jött az ötlet. Azt nem tudom, hogy mi volt előbb, a moha vagy a cím, az ötlet kitől is származik, nekem nem mindegy, nem tudom, miért!

A mohaágy mintázata pedig, vagy az eredetijének a vázlata az innen 900 méterre lévő Röhsska museetben található. Hästhagen, Lóudvar, Märta Måås-Fjetterström (1873-1941) az 1923-as Göteborgi Jubileumi kiállításra készült, a város 300 éves évfordulójára.

A Kertész táncjelenet a DACE (Dance Art Critical Ecology) tánccsoporttal (Rickard Borgström és Rebecca Chentinell), továbbá Zheng Bo, Ina Dokmo, Ossi Niskala és Ingeborg Zackariassen közreműködésével valósult meg.

Hogy írásom végére egy másik klasszikus idézetet hozzak: Think globally, act locally (nem, nem John Lennontól származik!). Zheng Bo nemzetközileg is ismert művész segítségével egy egészen helyi remekművet alkottak a göteborgi Városi Galéria munkatársai. A mohát is az épp 400 évessé lett város környékbeli erdeiből gyűjtötték.

A kiállítás kurátora Liv Stoltz, fotók Hendrik Zeitler, az anyag 2024.04.14-ig van nyitva
goteborgskonsthall.se

MEGOSZTOM

variációk

egy örkényesen szép halálra gondolok 
a molyaimnak hormonost 
nem én gondoltam 
de 
ilyet lehet kapni meg biztos még 
mást is modern kor sok már az intelligencia 
még a természetes is sok már
már biztos olyan is van hogy csak gondolok rá 
s akkor elpusztul 
amikor eszembejut nem is olyan vicces 
mert ma 56 van s ezzel csak ne viccelődjem 
meg se nem -k  
mert ez volt az 
jut eszembe 
amikor elkergettétek a népellenes honfitársaitokat
de ennél jobb már nem lesz
gondolom
úgy fáj
hogy ami fáj 
mindet eldobnám
bele a fénybe ahova meg a molyok se nagyon 
de majd a hormon
október
sehol egy ember 
az ilyennek le is jár a szavatossága hamar
MEGOSZTOM

Canivàle (részlet)

Sall László és 218 vendégszerző szövegeinek felhasználásával írta Jörgen Börgen

recyklopedikus poperáj a nagyváradi gettóról több egymást követő jelenésben, szürkeségben, képtelenségben és két utasítással

virtuális realitás avagy a standard változat

TIBOR ERNŐ: a híd ahol állsz part.

HARSÁNYI ZIMRA – GLATTER ÁGNES: egy özép-elet-ai erén vagyunk

RAOUL: lelki molinókon lelki szavak. Mindenki szalad. Felém vagy a tömeg apad. Felfedem magam: RAOUL a JANUS és PANNONIUS utazási iroda helyi kirendeltségének alkalmazottja. Szemem szám bőröm színem

TIBOR ERNŐ: a föld felszíne

RAOUL: még gyerek vagyok. Elfoglalom magam. Meggyőződésem, mindenki engem véd, rám vigyáz. Körém ülnek

ATTILA: a csillagok!

***

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: jól van Zigány! elkergetted mind!

HEYMAN ÉVA: Z mint Zalán?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: hát ez meg miféle jelenés itt?

BIHARI SÁNDOR: Zalán Tibor. A Holdfénytől megvakult kutya.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: aki a librettót írja a berlini útra? Remek! Mert pont egy kutya… És ki maga?

BIHARI SÁNDOR: nem, uram, nem Berlin, ezek versek: Kutyaugatás emléke szitál! Bihari Sándor, Bihari Sándor a nevem!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: ne hazudjék! magát nem Sándornak, hanem Salamonnak hívják! Itt van a születési bizonyítványában! Nem Sándor, Salamon!

BARNA: a szívemet összemarkolja a harag!

BIHARI SÁNDOR: én szeretek írni. Én meg tudom ezt írni.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a librettót?

BIHARI SÁNDOR: nem, nem! Librettót talán nem, de néhány dalt!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a „Megéneklünk, Váralja versenyre?” Néhány versenydalt… hogy tömör és áttetsző képeivel friss utat mutassunk valóságunkhoz!

ATTILA: jaj, be szép, hogy minden Való szép!

BIHARI SÁNDOR: az iskolai bizonyítványom is erre a névre szól!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: hé, Slajme, húzd be az orrod, mert kiáll a sorból!

BARNA: a filozófusok mosolygós nyugalmával állja a csúfolódzást!

ATTILA: s ez ember gyönyörű, ha nem olyan, mint más!

BIHARI SÁNDOR: és szent emberek legyetek én előttem; a mezőn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: félénk kutyának hasa alatt a farka!

BIHARI SÁNDOR: végtelen hálával tartozom a kutyámnak, hisz mikor egy napon rabszolgakereskedők érkeztek a városba és az egyikük megpróbálta megerőszakolni a feleségemet, a kutya ráugrott és leharapta a nemi szervét.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a botos bálványtól a kutya se fél!

BIHARI SÁNDOR: ha nem tettünk volna szert a Tórára, éppen az állatoktól tanultuk volna meg az erkölcsös viselkedést.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: egy, kettő, három, négy, hát te, bolond, hová mégy? Úgy megütöm ezt a kutyát, Hogy végcifrázza ezt az utcát.

ATTILA: vót egyszer egy ember,

BARNA: szakálla vót kender.

HARSÁNYI ZIMRA: két kutya húzta,

GLATTER ÁGNES: két macska nyúzta,

RÓZSA ÁGNES: betették a lepedőbe,

HEYMAN ÉVA: kivitték a temetőbe?

***

BIHARI SÁNDOR: készül a librettó! Úgy írom le a szót, mintha merném leírni

ATTILA: úgy mondom ki, mintha merném kimondani

RAOUL: hajrá, hosszú az út, emésszük, társak! A smålandi kopó egy meglehetősen nagyméretű, kiváló mentalitású vadászkutya, amely családi kutyaként is kiválóan működik.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: ugatni, ugatni!

***

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

TIBOR ERNŐ: már csak idő kérdése volt

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

HARSÁNYI ZIMRA: kérem, indulnak innen vonatok?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

BARNA: milyen mi időnk, mikor még egy órám sincs!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

TIBOR ERNŐ: na ettől nem is tartottam, hogy esetleg nem fog eljönni

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: eljött a mi időnk

TIBOR ERNŐ: csak időtlen ne legyen

ATTILA: eljött a mi időnk

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: betölti a teret

TIBOR ERNŐ: be már a tereket is

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a Bémer teret

ATTILA: eljött a mi időnk

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: létrehozza a teret benne terjed a hangom embertől emberig

BIHARI SÁNDOR: igen s elmondja eljött a mi időnk

***

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): a lelkemet teszem ki értetek

TIBOR ERNŐ: azt csak tartsd meg magadnak

ATTILA: azt ne tedd, azt hozd magaddal, biztos kell majd

BARNA: még valamire

ATTILA: jó lesz

HEYMAN ÉVA: a kiselejtezéseken?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: e – lő – se – lej – te – ző lesz az!

DARKÓ ISTVÁN: a velük szemben

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: velünk szemben?

DARKÓ ISTVÁN: a résztvevőkkel szemben tanúsított viselkedé – sünk – kel kapcsolatban nem hivatkozhatnak a magánélet meg – sér – té – sére,

HARSÁNYI ZIMRA: sertésére?

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): nem hivatkozhatnak a gyermekek hazai vagy nemzetközi jogaira vagy az

ENSZ alapokmányára

HEYMAN ÉVA: hol van az még?

TIBOR ERNŐ: vagy a bélyeggyűjtők statutumára

BIHARI SÁNDOR: sem! Én ezt meg tudom írni!

BARNA: süket dumára

BIHARI SÁNDOR: …tumára/dumára

HARSÁNYI ZIMRA: akusztikai megfelelés

GLATTER ÁGNES: alap – alak

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): minden szöveget kívülről kell tudni

HEYMAN ÉVA: úgy hogy a kerítésen kívülről kiabálunk be?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: -juk

DARKÓ ISTVÁN: -ják be

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): minden rendelkezésünk megsértése a horgásztanyáról

BARNA: kutya, ha kérhetem, hiszen kutyák vagyunk

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): kutyatanyáról való és örök időkre szóló kitiltással jár

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: itt most álljunk meg, kérem! Hány örök idő van? Van a mienk meg a kié ezen kívül?

DARKÓ ISTVÁN: örök i – dő – re szó – ló kitiltással jár

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: tilos a játéktérbe!

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): akkor most beteszem a lelkemet értetek

TIBOR ERNŐ: tilos a játéktérbe?

BARNA: akkor ez nem játszótér?

ATTILA: tilos játéktér? Tilos játszótér?

GLATTER ÁGNES: szó sincs róla ez nem fér bele a kalap fogalomba!

HARSÁNYI ZIMRA: ez még távolról sem akusztikai megfelelés. Egyszerű kognitív disszonancia!

ATTILA: kicsit túl sok időbe telik

BARNA: mi az, ami ilyen sok időbe telik?

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): Nem megfelelő vagy rasszista jellegű rigmusok skandálása.

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: Nem megfelelő?

TIBOR ERNŐ: A jelleg nélküli ám megfelelő rasszista rigmusokat talán?

DARKÓ ISTVÁN: tilos

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): A faji előítélet, a canisfóbia vagy diszkriminatív viselkedés szigorúan

DARKÓ ISTVÁN: tilos

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a fenyegető viselkedés, a trágár vagy sértő beszéd

ATTILA: Szigorúan tilos

TIBOR ERNŐ: N-K-K! Tegyük hozzá!

GLATTER ÁGNES, HARSÁNYI ZIMRA, BARNA, ATTILA, TIBOR ERNŐ: kések, tűzijáték, füstgránátok, légkürtök, rakéták, fegyverek, veszélyes tárgyak, lézeres készülékek, üvegek, üvegedények, üdítős dobozok, dorongok

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): és bármilyen egyéb tárgy, amelyet fegyverként lehet használni, és/vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot.

DARKÓ ISTVÁN: az ilyen tárgyakat birtokló személyek nem léphetnek be a játéktér területére.

GLATTER ÁGNES, HARSÁNYI ZIMRA, BARNA, ATTILA, TIBOR ERNŐ: tehát mi sem!

BIHARI SÁNDOR: N-K-K! Normális körülmények között! Mert előbb sikerül egy sor abnormális körülményt leírni, mint ezt betartani!

***

BARNA: a végén

ATTILA: minek a végén?

BARNA: az életed végén

BIHARI SÁNDOR: még azt fogod mondani, hogy te a mások életét élted

ATTILA: nem, ezt már most mondom

BARNA: és utána még azt is

ATTILA: hogy az én életemet pedig mások élik

HEYMAN ÉVA: fogjak élni?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: de élj inkább a közönség szeretetéért

ATTILA: nincs is közönségem

BIHARI SÁNDOR: a benned lévő közönség szeretetéért

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: a büszkeségedért

ATTILA: és te ebbe akarsz belepusztulni?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: hát egy kis fegyelemmel

BIHARI SÁNDOR: ez nagyon szép, ezt megírom, ezt a lélekbe zárt mások szeretetét!

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: az írás csak pazarlása az erőnek

BARNA: az írásban ott az a sok karakter

BIHARI SÁNDOR: karakterekbe tört életek

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: csak egyszer élsz – de ha jól csinálod, az az egy is elég.

ATTILA: a belső utazás

TIBOR ERNŐ: nem az a te feladatod, hogy mások életét éld, a te feladatod hogy együtt élj másokkal

BIHARI SÁNDOR: egyetlen egyet tehetsz csak, egy másik ember javát.

***

BARNA: keljünk hát mielőbb, ó, társak, útra!

TIBOR ERNŐ: Szemlér Ferenc fordítása

RAOUL: vagy a norrbotteni spicc, a másik nemzeti fajta. A berlini kiállításon biztos nagy sikerre számíthat!

TIBOR ERNŐ: hát mégsem lapp?

dr. GYAPAY LÁSZLÓ: nem kiállítás lesz az, film! Filmhez keresnek szereplőket. Új tehetségeket!

(ATTILÁhoz és BARNÁhoz fordul) ugatni, ugatni! Így! Ady Endre Szeretném, hogyha felednének! Ugatni, ugatni!

BARNA: a hold nehéz szárnyain,

ATTILA: az álom nehéz szárnyain

BARNA és ATTILA: emelkedik fölénk álmaink pávamadara, és rikolt.

BARNA: rikoltása úgy foglalkoztat bennünket, akár a halál: csak elkezdődik.

ATTILA: bármi történik is, az a kezdet, mindenkor a kezdet, és semmi más.

BARNA: foglalkozz a mindenség határaival, ami vagy.

ATTILA: mert önmagad vagy, s egyedűl, akár viharok közepette.

BARNA és ATTILA: látod a levegőt, a bennünk gyökerező mély hallgatást.

BARNA: próbáld arcod tükörképét megtalálni a falban,

ATTILA: próbáld arcod tükörképét megtalálni a padlóban, az asztalban, a heverőben, a könyvespolcban;

BARNA: próbáld arcod tükörképét megtalálni a fákban, melyek virradatkor éles körvonalaikkal/ megőrzik az éjszakát.

ATTILA: ó a fák – a csillagokhoz vezető gyalogútak.

BARNA: a tenyerek alig beheggedt csillagok.

BARNA és ATTILA: egyedül ajkaink ladikja úszik most tovább a csókok láthatatlan folyóján.

BARNA: senki sincs, aki kiállna igazunkért, helyettünk ezt senki meg nem teszi.

ATTILA: bármi is történjék, az a kezdet, mindenkor a kezdet.

BARNA és ATTILA: és semmi más.

MEGOSZTOM

Sall László versei

suttogás

láttam nemzedékem legjobb elméit cserbenhagyni gyermekeit 
fohászkodva az elnyomó megengedező suttogás diadalmas nyugalmában
 
láttam nemzedékem legjobb elméit cserbenhagyni gyermekeit
felbuzdulván lefolyt időket ócsárlni  
műhelyekbeli őrzőknek tekintve magukat

láttam nemzedékem legjobb elméit cserbenhagyni gyermekeit
hogy kiszabhassák a munkát mesterséget s utasítást adhassanak azoknak 
kik most kezdenek tanulni
kivévén a tudásból az őrzőt a kőbálványt 
mozdulatlanul s némán állanak egymásnak hátat fordítva

láttam nemzedékem legjobb elméit cserbenhagyni gyermekeit 
hagyni egészen magára maradni 
tanakodás és kérdezősködés nekik csak üres zaj volt 
és semmi baj nem történt nem egy lélekzetre való

láttam nemzedékem legjobb elméit cserbenhagyni gyermekeit 
szabad titkot tartani mely lelketlen meggyaláz felmentő kezet 

láttam nemzedékem legjobb elméit cserbenhagyni gyermekeit
babonás lelki erő s férfiúi bátorság vagy kétes vezérek közt is 
magasb lelkekre esküdni

láttam nemzedékem legjobb elméit cserbenhagyni gyermekeit
önakarat vétkében könnyelmű szemrehányásba esni el 
megbocsátva a közbenjárót
a bizalmas szót egy pillantást

láttam nemzedékem legjobb elméit cserbenhagyni gyermekeit
gyermekik árnya megcsalottan küzd mozdulhatlanul 
dermedt izmaik minden tagja  
idegzetem

láttam nemzedékem legjobb elméit 
cserbenhagyni gyermekeiket
láttam azt kit szeretett megölé


(tovább…)
MEGOSZTOM

Sall 60+1

Sall László költő termékbemutató mozgóképverselésére várjuk az érdeklődőket 2022. április 8-án, pénteken 18 órára az Újvárad folyóirat szerkesztőségébe (Titulescu u. 1., a Léda ház mögött). Közreműködik mindenki, aki jelen lesz.

MEGOSZTOM

Svéd regény Bartókról – magyarul

Egy svéd író, Kjell Espmark 2004-ben regényt írt Bartók Béláról. A művet egy Nagyváradról elszármazott, Svédországban élő költő, Sall (Kjall) László lefordította magyar nyelvre, a könyvet a Holnap Kulturális Egyesület adta ki. A Bartók Béla a Harmadik Birodalom ellen (eredetiben: Béla Bartók mot Tredjeriket című regényt a nagyváradi Léda-házban mutatta be a fordító, a könyv szerkesztője, Szűcs László közreműködésével.

Tizenöt éve már fordított verset Kjelltől, mesélte Sall László, a szöveg meg is jelent a Várad folyóiratban. Azt is hozzátette: a Kjellt Sellnek kell kiejteni, ezért adódott az ötlet a szójátékhoz, miszerint az ő neve a mű fordítójaként legyem Kjall. Amikor 2019 decemberében elmondta Kjell Espmarknak, aki nemcsak regényíró, hanem költő és a modern líra művelője, hogy szeretné magyarra átültetni a művet, a közel kilencven éves író nagyon örvendett, mondván, így „az ő Bartókja hazatér”. A Göteborgban élő Sall napi rendszerességgel foglalkozott a regény fordításával. Volt néhány szinte megfejthetetlen szövegrész. A fordító megjegyezte: különösen közel áll hozzá a regény líraisága. Nagy élmény volt számára a fordítás, Kjell Espmark pedig mindvégig segítőkész volt.

Annak dacára, hogy létezik egy jól kialakult svéd-magyar, illetve magyar-svéd fordítói kapcsolatrendszer, ennek a regénynek a magyar nyelvre való lefordítása furcsamód valahogy kimaradt eddig. Románul 2012-benjelent meg, Angela Marin fordította le spanyol nyelvből.

A regényfordítás kapcsán fölmerült a kérdés: az író hogyan bújik mások bőre alá, miként azonosul más gondolatvilágával, problematikájával, megértjük-e azt, amit nem tapasztaltunk meg. A fordító beszélt Bartókról mint emberről és művészről, aki feladatának tekintette a hatalommal való szembenállást. Szolidaritást vállalt a kitaszítottakkal, vállalta az „önkéntes zsidóságot” például azzal, hogy jelentkezett a nácik által elfajzottnak titulált művészek tárlatára. Bartók egyetemes művész, ikonikus figura, szerepe a modern zenében megkérdőjelezhetetlen.

Sall László szólt arról is, hogy köszönettel tartozik a fordítás szöveggondozójának, a skandinavisztikával foglalkozó Buzás Borbálának, akivel úgy kezdődött az együttműködés, hogy néhány évvel ezelőtt egy vers bemutatásakor a hölgy kisegítette őt egy szóval. Sall sokkal karcosabbra, érdesebbre akarta fordítani a Bartók-regényt, Buzás Borbála viszont könnyebben befogadhatóvá tette a nehéz szöveget. A borítón Kiss Andrea fotója látható, a borítóterv Ozsváth Zsuzsa munkáját dicséri. Ezenkívül Izsák Júlia és Schill Beáta is segítséget nyújtott a fordítás különféle szakaszaiban.

Fotó: Kemenes Henriette

MEGOSZTOM

Kjell Espmark: Bartók Béla a Harmadik Birodalom ellen – kötetbemutató a Léda-házban

Kjell Espmark 1930-ban született. Eddig tizenhét verskötete és tíz regénye jelent meg. Közben esszék és színpadi művek is kerültek ki keze alól. 1981 óta a Svéd kadémia tagja. Számos nemzetközi irodalmi díj és kitüntetés tulajdonosa. A 2018-ban, Stockholmban alapított Sorescu-díj indoklása szerint: ,,Espmark (…) az emberi élet központi kérdéseiről, a létezés irracionális sokféleségéről és a saját és a világ megismerésének vágyáról ír”. Eddig több mint húsz nyelvre fordították le műveit.

,,Amikor 2019 decemberében elmondtam Kjell Espmarknak, hogy szeretném magyarra átültetni a regényét, nagyon örült, hogy az ő Bartókja így az én fordításomban hazatér.” – Kjall László, a fordító

A kötetet a fordító és a könyv szerkesztője, Szűcs László mutatják be a komponista halálának 76. évfordulóján.

Mindnkit szeretettel várunk a Léda-házba (Republicii utca, 59., Nagyvárad)!

MEGOSZTOM

búcsú vádadtól

most látom idén még nem írtam verset
dadogós zaklatós nyerset
indítom is a zakkanós versenyt
covid canyarba dőlt (emlék) dallam lebbenyt
(Személyes fejleszthető kompetenciák:
önismeret, fantázia, mérlegelés, állásfoglalás)
RAJT
str. Mihai Eminescu = Szaniszló Ferenc utca (az Ady Endre utca volt a depó)
búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak
Frissen, fiúk, repüljünk hát az úton! (Rónai Mihály András fordítása)

zsenge testemet olyan vitamin stressznek vetettem alá ha már meglát köszönés nélkül megy át az út másik oldalára és onnan figyel amint egy zacskó popcornnal a kezemben biciklizem hazafelé de ez a hazafelé mindig vagy legalábbis választhattam úgy hogy egy szakaszon egybeesik a versenypályával és nem fogom a kormányt mert kell fogni a zacskót a másik kezemmel meg dobom fel a kakasokat s nyitom a szám s kapom el és tekerek tovább és az egyik kanálisnál ekkor még mindenütt azt írták rajta nagyvárad áll 4 rendőr körbe egy autót gondolom javítják vannak elegen nem szállok le hogy segítsek nekik ám látom hogy fel valamiznek mellém jobb meg bal oldalt is felfejlődnek és már dobom nekik is a kakasokat ugrálnak s ügyesen kapkodják el utcabalett a szálló 2xfehérséget (kukorica+só) na jó akkor a fehér por még nem azt jelentette aztán azt játsszuk h a rendőrök egyesével váltanak engem a biciklin már tiszta megéneklünk, románia! és dobálják ők is nekem is meg a közönségnek is és épp a rajtvonalon vagyunk, amikor egy utolsó kört alkotva mintha hórát lejtve a hóra emlékeztető pattogatott kukorica elfogy
elfogy a sok fehérség 
eldördül a pisztoly és elindul 
a 49 cm3esek amatőr versenye;

(első) KANYAR (jobbra)
str. Mihai Eminescu = Szaniszló utca/ str. Gheorghe Lazăr = Balassi Bálint utca
búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! (Áprily Lajos fordítása)

igazából itt jövök be valahol a Balassi Bálint és a Lukács György utcák keresztezésénél
nem tudom hogyan jutok be a kerítéseken túlra
ideiglenesen felállított kerítés ez függőlegesen párhuzamos deszkák nem újak 
ezeket haránt újabb deszkák fogják össze majd a deszkákat egymáshoz láncok 
nem újak én vagyok csak új
pénzem biztos nincs és egyedül vagyok
elveszek mint gyermek a sokaságban
történés horizontom következő állomásán érek partot
a híd ahol állsz part
lelki molinókon lelki szavak
mindenki szalad
felém vagy a tömeg apad 
felfedem magam
szemem szám bőröm színe 
a föld felszíne
akkor még gyerek vagyok 
mindenki engem véd rám vigyáz

(második) (tű)KANYAR (balra)
a Ion Creangă parkocska csücske
búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak
Útra fel, cimborák, sürget a vágta! (Dudás Kálmán fordítása)

akkor még többnyire környezetbarát búzaavar párnák s nem ilyenolyan esetleg a Viitorul műanyaggyárból összesepert s majd évekig ittott tárolt a Leonce és Lenába elképzelt szcenográfia hóesései meg fűszálai homokszemcséi hanem az igazi és valamiért mintha mindig már eleve erre a célra az utcasarokra tervezett villanyoszlopok ahol a szerencsétlenül járt motorokból kiugráltak a lóerők micsoda remek szóképbiznisz még a kecskének nevezett Carpaţiakban is lovak ültek és hiphop mind felfalták a szénát úgyhogy ilyenkor belengették a sárga zászlót a néző szurkolók is előkapták hordozható kaptáraikból eztazukat s megbeszélték ezüketazukat én meg e zsongásban elmerültem mitől is féltem volna 
akkor még gyerek vagyok 
mindenki engem véd rám vigyáz

(harmadik) KANYAR (balra)
str. Menumorut = Széles u./str. Roman Ciorogariu = Úri és Nagy Fürdő utcák
búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak
Keljünk hát mielőbb, ó, társak, útra! (Szemlér Ferenc fordítása)

másnap persze már magunk is mindannyian versenygépeket építettünk a műhelyeinkben nagyjából ez az az idő lehetett amikor egy melinda nevű nőnek a leendő férje szintén egy műhelyben nevezzük itt ezt garázsnak maszekolt iskola után na meg is látszik az eredménye ez is amin most írok annak az eredménye többek között mi meg ott építettük a versenygépeinket másnap ami persze akkor mást jelentett nem ezt a permanens másnaposságot amit azóta irodalmi körök meg színházcsinálás leple alatt meg házibulikban tökéletesítettünk hanem eltelhetett egy hét is vagy hónap kinek milyen kapcsolatai voltak meg szülei és gyártottuk a rollereket meg a gördeszkákat amikor még nem is tudtuk hogy van olyan fából volt rajta minden pont úgy nézett ki mint egy roller vagy mint egy gördeszka éppen csak a kereke volt csapágyból meg volt persze olyan is hogy akinek volt egy „igazi” rollere például elől megtartotta a küllős kereket s csak hátulra eszkábálta rá a csapágyat magyarán fából vaskarika ahogy apám mondta volt aki mindig szívesen segített vagy legyártotta nekünk csak hagyjuk már békén hogy ő meg dolgozhasson azaz maszekolhasson az ő műhelyében az ő pincéjében garázsunk nem volt ahogy ez meg is látszik lehet tehát hogy így történt hogy a háttérben összefogtak az apák volt aki nevet is adott e remekműveknek mint pancsi a pannóniát becézve s szerzett ki mit tudott az én apám fát az biztos mert ő asztalos volt és nálunk mindig tele volt a pince príma fával amit csak a pincében simogatott meg tettvett ahogy anyám mondta neki amikor valamiért bántani akarta ezeket eltüzelni persze nem volt szabad mert neki elképzelései voltak ötletei bútorokra amiket majd legyárt maszekban s akkor eladja ennyiértmegannyiért mintha én most itt sorokat hagynék ki mert azokat majd legyártom s valami jó folyóiratban ennyiértmegannyiért jól eladnám de szerencsére a mi utcánk a Lămâiţei amit citromkának becéztünk pedig ez az Árvaház utca volt rögtön az egykori Schlauch-kertet – amit aztán és mostanság is Petőfi parknak hívnak bár József Attila is ott feszít a közepén – kötötte össze a Lukács György utcával lejtett pont annyit hogy kis ügyességgel ki tudtuk használni a helyzeti energia átalakulását mozgásivá és e gyorsulásnak köszönhetően akár egész az utca végéig gurulhattunk leendő fizikatanárom Pikó Ágota örömére és az utcában lakók nagy bánatára mert hiszen az a zaj amivel ez a gurulás járt csak az alig 25 évvel korábbi amerikai bombázók hangjához volt hasonlítható amikor az ide alig egy kilométerre északra lévő állomást bombázták és a nyár végére iskolakezdésre mire kitanultuk a járgányaink csínjátbínját hát a bőrünk is begyógyult így már teljesen érthető szemem szám bőröm színe 
a föld felszíne;

(negyedik) KANYAR (jobbra)
Úri és Nagy Fürdő utcák / str. Ady Endre = Szent János u. (Közben Breiner Béla utca is volt)
búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak
Hajrá, hosszú az út, emésszük, társak! (Nagy László fordítása)

most persze így könnyű ennyi év távlatából ugyanis így szól románul amit akkor annak idején hiába is értettem volna hisz még azt sem tudtam volna hogy ez egy fordítás hisz az eredetit sem ismertem sőt még azt sem tudtam hogy ennek az eredetije nyelvileg közelebb van ehhez a fordításhoz mint a magyarok de akkor persze még azt sem tudom hogy magyar vagyok akkor még gyerek vagyok mindenki engem véd rám vigyáz csak akkor azt nem értem mai fejjel hogyan engednek el erre a motorversenyre egyedül hazudtam volna hogy a templomba megyek mikor a motoroktól úgy zúg a környék mint ahogy az amerikai bombázásokkor zúghatott nem tudták volna hogy hova megyek vagy azt hitték éppen nagymamámnál vagyok a város másik végén a kommendáns réten mint ahogy voltam is ott sokat vagy jött velem az apám és végig fogta a kezem (az apukám) de legyen hát könnyű ennyi év távlatából s maradjak magamra e sorral „Să mistuim, prieteni, cît mai degrabă calea!” mit még ma is értek csak egy szó van amit nem s ez minő rácsodálkozás a „mistuim” amit rögtön meg is keresek s kapok is egy tucatnyi találatot amiből kiderül: Din magh. emészteni azaz a magyar emészteni szóból
most persze könnyű ennyi év távlatából rögtön az emészteni szót is kikeresni emészt [1405 k.] Származékszó, alapszava azonban bizonytalan. Az emik ’szopik’ (vö. emlő) vagy az eszik ige e- tövéből keletkezett -szt gyakorító-műveltető képzővel. A szó belseji m mozzanatos képző lehet. Az evés és az emésztés jelentéstani összekapcsolódása megfigyelhető más nyelvekben is, vö. német verzehren, cseh tráviti, lengyel trawic: ’eszik; emészt’. A román mistui ’emészt’ a magyar szó átvétele. ETIMOLÓGIAI SZÓTÁR Magyar szavak és toldalékok eredete Főszerkesztő Zaicz Gábor TINTA KÖNYVKIADÓ 2006 
most persze ennyi év távlatából könnyű azt is megállapítani hogy a magyarra fordítók között is sokan használják az elmúlásra a táj mögöttünk hagyására vagy az előre haladásra ugyanezt a hasonlatbokrot amint itt következik faljuk sietve (Garay Gábor) fogyjon az út (Áprily Lajos) nyeljük utunkat (Hegedűs Géza) faljuk hát az utat (Somlyó György) falja a szán (Takáts Gyula) fölfaljuk a távolt (Veress Miklós) de most persze ennyi év távlatából igy könnyű ugyanis azt is megtudni ki ez a fordító Constantin Olariu (1927–1988) román költő, elbeszélő, műfordító aki Zabolán (Zăbala) (Kézdivásárhelytől 14 km-re délre), Aron Olariu, tisztviselő és Kádár Irén gyermekeként született jobb időkben mármint ha nekem lett volna jobb időm ez is egy kész regény lehetett volna de akkor még regénnyel nem foglalkozom és hát mint látható utcanév sem őrzi nevét ó utókor mily kár egyetemi évei után nagynevű bukaresti folyóiratok és kiadók szerkesztője munkatársa de önálló munkái megjelenése előtt a romániai magyar kortársakat és a klasszikus magyar irodalom nagyjait fordítja meg a magyarországi kortársakat is a Magyar Írószövetség 1969-ben Pro Litteris Hungaricus díjjal jutalmazta munkásságát. 

(ötödik) KANYAR (balra)
str. Ady Endre = Szent János / Szigligeti utca
búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak
Să mistuim, prieteni, cît mai degrabă calea! (Constantin Olariu fordítása)

hogy nálam-e a roller vagy a gördeszka mint ma a gyerekeknél akiket mi felnőttek védünk térd meg kar vagy könyök meg fejvédőkkel a lista lehet ennél jóval hosszabb zsenge testemet olyan stressz alá vetem ezzel a benzingőzzel meg a bőgő motorok zajával hogy az adrenalin csak úgy pezseg bennem mint a c- meg egyéb  multivitaminok egy borospohárban ha már meglát köszönés nélkül megy át az út másik oldalára és onnan figyel amint egy rollerrel vagy a gördeszkával a kezemben én is ott állok a rajtvonalon vagy már néhány métert ledolgozva éppen egy néző előtt vagy nézők sokasága előtt haladok el és a tömeg zengi és nem fogom be a fülem hadd halljam „Frissen, fiúk, repüljünk hát az úton!” (Rónai Mihály András fordítása) és én valóban már nem szabadulok visz magával a pálya lejtése elrejt a tömeg repít a hívás (urunk) még fogom egy kézzel a kormányt (roller lehetett az!) a másikkal a bilit fogom vagy ölelem magamhoz a csipkés zománcozott éjjeli edényt s hogy viszem-e el el innen vagy viszem valahova ahol várnak rá/nk honnan is tudjam ez maga a vírus vagy maga a vakcina a tömeg nem tágít a pálya mindkét oldalán rigmusokban üvöltik túl a motorok (roller volt az!) zaját vírust! vakcinát! vírust! vakcinát! én már látom a célt az egyenest és fejemben helyt kap a hang és összeáll VAKCÍRUST! VAKCÍRUST! és én csak arra gondolok nehogy szerencsétlenül járjak nehogy itt lengessék be a sárga zászlót nehogy a szóképbiznisznek engedve a célvonalon áthaladva nehogy a célszalag tépje ki kezemből a bilit nehogy összes éjjeli csipkés élményem zománcozott máza fröcskölné szét vágyam 
én meg az út másik oldalán e zsongásban elmerülten mitől is féltem volna 
akkor még gyerek vagyok 
mindenki engem véd rám vigyáz

(hatodik) KANYAR (jobbra)
Szigligeti utca/ str. Nicolae Iorga = Szentpéteri u.
búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak
Társaim, itt az idő, hogy útra keljünk. (Pákolitz István fordítása)

már felnőtt vagyok vagy felnőtt gyerek akire vigyáztak ismerős nők és ismerős rokonaik tartsd még ott a kezed és engem védtek vigyáztak rám férfiak a kocsmában ne igyál a poharamba ha kérsz szólj hozatok neked egyet vagy diák már tudom van tudás és tudom van pénz is a világon vakációban dolgozom parkban utcát seprek cirkuszt építek most meg itt keresem a pénzt egyből bele a markomba bontom a kerítést a függőlegesen párhuzamos deszkák nem újak ezeket haránt újabb deszkák fogják össze majd a deszkákat egymáshoz láncok nem újak én vagyok csak új de a pénz az kortalan van kesztyűm szálka ne menjen a bőröm alá ne legyek szálka senkinek a szemében felnézek Társaim, itt az idő, hogy útra keljünk. ezt a molinót hazaviszem jó lesz elsötétítőnek ha megint jönnek az amerikai bombázók vagy napernyőnek vagy csirkeudvar-leválasztónak „Társaim, itt az idő, hogy útra keljünk.” olvasom most egy deszkán amint dobom fel a teherautóra fordította Pákolitz István aki ekkor 26 éves és a váradi gettóban szökést menekülést szervez 1945-ben és ez a jel társaim itt az idő de nem kelnek útra nem úgy mint máskor és máshol csokonainál hogy: Menjünk. Elmennek. még egy újra csak szintén rövid időre de nagyon sokaknak örökre lezárt újabb nagyváradi bekerítés ez a pálya alig 700 méterrel hosszabb mint ahonnan most szedem össze a kerítést a deszkákba beírt társaimat hogy keljünk útra az alig háromszor akkora területen 23,21 ha nagyvárad 30 ezer zsidójának fejenként alig 7,7 m2 jut de a társaim a társak nem kelnek útra majd elviszik őket egymáshoz lapítva mint e deszkákat a füstbe ami marad utánuk a lánc 
már felnőtt vagyok
én kell vigyázzak
Pákolitz István (Paks, 1919. szeptember 18. – Pécs, 1996. május 14.), József Attila-díjas (1963) magyar író, költő, pedagógus, Janus Pannonius Művészeti Díj (1982)

(hetedik) KANYAR (balra)
Szentpéteri u./str. Eminescu = Szaniszló Ferenc utca
búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak
Vágjunk hát neki, társaim, siessünk! (Bede Anna fordítása)

induljunk mielőbb fiúk
akkor még gyerek vagyok 
csak ne gyorsan csak ne szaporán 
mindenki engem véd rám vigyáz
társak hosszú az út
mint apám fogja a kezem
csak ne serényen csak ne szaporán csak ne siessünk
még 1790 méter a következő élet
(Csorba Győző, Fodor András, Kerényi Grácia, Végh György, Majtényi Erik, Muraközy Gyula fordításai)

CÉLEGYENES
str. Eminescu = Szaniszló Ferenc utca
búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak
Társak föl, mielőbb vágjunk az útnak. (Benjámin László fordítása)

vár a következő élet