Szociológiai szempontból annyira aggályosra sikeredett a 2021-ben esedékes, de 2022-ben lebonyolított romániai népszámlálás, hogy azt nem lehet pusztán a román állam gyenge szervezőképességének betudni, mindenképpen felmerül a szándékosság gyanúja. A népszámlálási adatok tekintetében Romániának két alapvető politikai érdeke volt: az egyik az, hogy lehetőleg megtartsa 20 millió körüli szinten az ország lakosságát, mert ettől függ az ország jelentősége az Európai Unión belül, a másik pedig az, hogy az etnikumra és a vallásra vonatkozó adatok a lehető legképlékenyebbek legyenek, hogy aztán azokat az állam saját politikai érdekei szerint értelmezze és hajlítgassa. A népszámlálási adatok előzetes eredményeinek ismertetése után megállapítható, hogy Románia mindkét fentebb említett célkitűzése teljesült.
Az ország története során először alkalmazott internetes önmegszámlálást is magában foglaló hibrid lekérdezési módszert a népszámláláskor. Ez abból állt, hogy első körben maguk a polgárok tölthették ki online a népszámlálási kérdőíveket. Második körben a népszámláló biztosok személyesen keresték fel azokat, akik nem végezték el az online önmegszámlálást, és van egy harmadik szakasz is, amikor az állami intézmények adatbázisai alapján számolják meg azokat, akik mindkét előző körből kimaradtak. Különösen az online lekérdezés módja, és az abból származó eredmények vetik fel azt a gyanút, hogy a népszámlálási folyamatban eljáró intézmények mintha nem is akarták volna maximálisan kiaknázni az ebben rejlő adatgyűjtési potenciált, hanem mintha szándékosan törekedtek volna arra, hogy bizonyos kérdésekben ne rendelkezzünk egzakt számokkal.
Lakosságszám
A romániai népszámlálás eredményeiből az az alapvető adat nem derül ki világosan és tudományos precizitással, amely miatt népszámlálásokat szoktak szervezni: hogy hányan is élünk Romániában. Akkor is így van ez, ha véletlenül tényleg pont 19 millióan élünk itt, mint amennyit az előzetes eredmények sejtetnek, mert biztosak nem lehetünk abban sem, hogy legalább nagyságrendben tükrözi-e ez az eredmény a valóságot.
Az online kitöltés során ugyanis lehetővé vált, hogy megszámolják magukat azok a román állampolgárok is, akik nem tartózkodnak életvitelszerűen Romániában. Ezzel az állam statisztikailag meg nem történtté tette az elmúlt tíz évben lezajlott exodust, ugyanis sikerült 19 millió embert összeszámolni, csakúgy mint tíz évvel ezelőtt, amikor szintén 19 millió lakos volt az ideiglenes eredmény, de akkor az adminisztratív adatok bogarászása után 20 millió fölé kúszott Románia hivatalos lakosságszáma. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezúttal is ez történik, a végleges eredmények legalábbis megközelítőleg 20 millió rezidens lakosról fognak szólni. Mivel tudjuk, hogy több millióra rúg az országból elment, külföldön dolgozó román állampolgárok száma, ezért csak úgy lehetett elérni azt, hogy Románia megőrizze a nagyságrendben 20 milliós szintet, ha ezeknek a valójában külföldön élő embereknek egy jelentős részét is megszámolják, hogy a hivatalos statisztikában úgy szerepeljenek, mintha Romániában élnének. Az más kérdés, hogy így akár több millióra is rúghat azoknak a román állampolgároknak a száma, akik kitöltötték az online kérdőívet, holott már évek óta Spanyolországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában stb. vagy akár a tengerentúlon élnek. És aligha fogunk most már pontos képet kapni a valós romániai helyzetről akkor sem, ha összevetjük a mostani eredményeket a többi ország statisztikáival, legfeljebb csak sejthetjük általuk a romániai népszámlálási adatok csúsztatásait.
Etnikum, vallás
Statisztikai szempontból a teljes rezidens romániai lakosság pontos felmérésének kudarcánál is nagyobb fiaskó az etnikumra és a vallásra vonatkozó adatok megdöbbentő pontatlansága. Maga a statisztikai hivatal számolt be arról, hogy 1,1 millió online kérdőívet érvényesített úgy, hogy azokban nem szerepelt a kitöltők vallására és/vagy az etnikumára vonatkozó adat. További 500 ezer személyről a népszámláló biztossal folytatott interjú során nem került be a kérdőívbe a vallásra és/vagy az etnikumra vonatkozó információ, illetve van még körülbelül egymillió ember, akiket sem így, sem úgy nem sikerült megszámolni, így értelemszerűen a vallásukról és az etnikumukról sem rendelkezünk adatokkal. Így maradt 2,5 millió ember, akiknek nem tudható az etnikuma és/vagy a vallása, ez a rezidens lakosság több mint 13 százaléka! Már a legutóbbi, 2011-es népszámlálás során 1.236.810 polgár etnikumát nem sikerült meghatározni, ez a szám a mostani népszámlásra megduplázódott: 2.484.926 személy etnikuma rejtély. A vallás tekintetében hasonló a helyzet: 2011-ben 1.259.739 polgár vallása maradt homályban, a mostani cenzuson 2.656.477 személy esetében hiányzik ez az adat. Feltűnő tehát, hogy a legmodernebb, Nyugat-Európában egyébként már bevett technológia, illetve módszer alkalmazásával Romániában sokkal rosszabb hatékonyságú és pontatlanabb adatgyűjtésre voltak képesek a vallás és az etnikum tekintetében, mint tíz évvel ezelőtt. És az is kérdés, hányan vannak azok, akik a számlálóbiztosokkal lezajlott közvetlen beszélgetés során tudatosan hárították el az etnikumra és a vallásra vonatkozó kérdést, és hány esetben történt meg az, hogy a számlálóbiztos nem tette fel ezeket a kérdéseket, vagy nem vezette be a válaszokat a táblagépbe?
Egy ilyen órási adathiány komoly problémákat okoz majd a törvények alkalmazásában. Gondoljunk csak az anyanyelvhasználati jogra: rendkívül képlékennyé válik a 20 százalékos küszöb, ami feljogosítja a kisebbségi közösséget arra, hogy használja anyanyelvét a helyi hivatalos szervekkel való kommunikációban. Honnan tudható ezek után, hogy abból a 2,5 millióból hányan vannak, akik az adott településeken 20 százalék fölé billentenék a kisebbségi közösség arányát? Az ilyen „billegő” közösségekben az állam maga dönti majd el, hogy élhetnek-e a kisebbségiek az anyanyelvhasználati joggal vagy sem. És ha már az etnikumról van szó, ne hallgassuk el, a román államnak nem jött rosszul az, hogy statisztikailag kimutatható a magyarság számbeli csökkenése. A hivatalos adatok szerint a magyarság száma egymillióra csökkent, a közösség vesztesége mintegy 250 ezer fő. Az már csak a spekuláció szintjén marad, hogy annak az ominózus 2,5 millió embernek hány százaléka magyar nemzetiségű? Elképzelhető, hogy akár a fele magyar, és akkor nemhogy csökkent, de növekedett az országban a magyar etnikumú emberek száma. De az is lehet, hogy még egymillióan sem vagyunk, hiszen a magyarok közül is sokan kitölthették az online kérdőíveket szintén úgy, hogy nem élnek életvitelszerűen Romániában. Tehát ez esetben is az a fő észrevétel, hogy nem tudni pontosan, melyek a valós adatok, vagyis a román állam kezét ebből a szempontból sem köti meg a statisztika.
Nem csak a magyar etnikumú román állampolgárok száma csökkent tíz év alatt, hanem az ortodox vallásúak száma is: 16,3 millióról, ahányat 2011-ben megszámoltak, lecsökkent 13,9 millióra, azaz az ország lakosságának 81 százalékáról 73 százalékra. Mivel a törvény értelmében az egyházaknak nyújtandó támogatások mértéke a hívek száma szerint történik, amit az utolsó népszámlálás eredményi alapján állapítanak meg, így a román államot immár nem fogja kötni a statisztika atekintetben sem, hogy mely felekezetet milyen mértékben kell támogatnia, mert megteheti, hogy akár mind a 2,5 millió embert ortodoxnak tekintse arra hivatkozva, hogy nem tagadhatja meg az ortodox egyháztól a megfelelő mértékű támogatást a hiányos népszámlálási adatok miatt.
Mindezen pontatlanságoknak jelentős hányada elkerülhető lett volna. Az online lekérdezésnek volt ugyanis egy óriási hibája, amit eleve olyan könnyen ki lehetett volna iktatni, hogy elképzelhetetlen, hogy véletlenül maradt benne a rendszerben. A kérdőívet le lehetett zárni még mielőtt a polgár minden kérdésre válaszolt volna. Ismerek személyesen olyanokat, akik elmesélték, hogy megnyomták a folyamatot lezáró gombot, még mielőtt eljutottak volna az etnikumot és a vallást firtató kérdésekhez, de miután rájöttek, hogy elhamarkodták a dolgot, már nem volt módjuk újrakezdeni a kitöltést. Vagyis olyan emberektől nem érkezett be az etnikumra és a vallásra vonatkozó adat, akik nyilatkozni akartak erről. Ez a probléma könnyen elkerülhető lett volna, ha nem lehetett volna lezárni a válaszadást mindaddig, amíg a polgár végig nem ment az összes kérdésen. Az igaz, hogy a polgárnak jogában áll eldönteni, hogy akar-e válaszolni az etnikumra és a vallásra vonatkozó kérdésekre, de az online kérdőíven rendelkezésre kellett álljon külön opcióként az a válaszlehetőség, hogy nem akar ezekre a kérdésekre válaszolni. És így statisztikai szempontból is releváns adat született volna arról, hogy hányan vannak, akik tudatosan hárítják el ezt a kérdést. Aligha hihető, hogy egy ilyen komplex kérdőívet megalkotó programozók ne tudták volna ezt így megoldani… Meghökkentőnek tűnhet, hogy a népszámlálásban alkalmazott legújabb technológia vezetett a romániai népszámlálások történetének eddigi legpontatlanabb eredményéhez. De ez csak addig meglepő, míg tisztába nem jövünk azzal, hogy a statisztikai pontatlanságok valójában a román állam érdekeit szolgálják. Románia a mentsük, ami menthető elv alapján igyekszik elkendőzni, illetve tompítani az egyébként évtizedek óta tartó rendkívül kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. A 2022-ben lebonyolított népszámlálás tehát nem a szervezési inkompetenciát, épp ellenkezőleg, az államérdek megvalósítását tükrözi.