MEGOSZTOM

Két év járvány, tíz megválaszolatlan kérdés





Az elmúlt két évben sok mindent sikerült feltárni a koronavírusról, de van még számos megválaszolatlan kérdés is. A legfontosabbakról Fejér Szilárd sepsiszentgyörgyi kutatóvegyészt kérdeztük.

Kereken két éve, 2020 januárjában bukkantak fel az első elszigetelt koronavírusos esetek néhány uniós tagállamban, de akkor már az egész világ aggódva figyelte a járvány terjedését a kínai városokban. Azóta a SARS-CoV-2-nek elnevezett kórokozó közel 300 millió embert fertőzött meg, több mint ötmillióan haltak meg az úgynevezett Covid-19-betegségben, és mindannyiunk élete megváltozott. A nemzetközi tudományos közösség kutatómunkájának köszönhetően elkészültek az első vakcinák, és az elmúlt két évben nagyon sok mindent megtudtunk a koronavírusról, de több kérdés megválaszolatlan maradt. Ezek közül a legfontosabb mindenkiben megfogalmazódott már: mikor ér véget a világjárvány?

Mikor ér véget a járvány?

Pontos választ erre Fejér Szilárd sepsiszentgyörgyi kémikus-kutató sem tudott adni. A világjárvány ugyanis csak bizonyos feltételek mellett érhet véget, amelyek teljesülésének időpontja egyelőre ismeretlen. A feltétel pedig az, hogy a Föld összes országa elérjen egy adott átoltottsági, illetve közösségi immunitási szintet. Ez utóbbi a beoltott és a fertőzésen átesett személyek összesített számának a lakossághoz viszonyított aránya. A szakemberek szerint legalább 75 százalékosnak kell lennie a lakossági immunitásnak ahhoz, hogy egy országban megálljon a járvány terjedése, a nagyvárosi agglomerációkban pedig legalább 85 százalékosnak.

„Elkerülhetetlen a populáció nagy részének megfertőződése, a vírus mutációi miatt ezt oltással sem lehet megakadályozni” – jelentette ki a kutató. Ha a kórokozó nem mutálódott volna, akkor szerinte nagy átoltottsággal meg lehetett volna állítani a terjedését. Az immunválaszt könnyebben kikerülő új variánsok – elsősorban az omikron – megjelenése azonban új stratégiát követel: csökkenteni kell az egészségügyi intézményeken a nyomást, alacsony szintre kell szorítani a súlyos megbetegedések és az elhalálozások számát, és ezt jelenleg a legjobban a védőoltásokkal lehet megoldani – magyarázta a szakember.

De vajon meddig mutálódik még a vírus? Felbukkannak-e az omikronnál is fertőzőbb, súlyosabb megbetegedéseket okozó, a vakcinákkal szemben ellenállóbb változatok is, amelyek miatt elhúzódhat a járvány terjedése? Fejér Szilárd szerint pontos válasz erre sincs még. Mint elmondta, a delta-variáns megjelenése után konszenzus kezdett kialakulni a tudományos közösségben arról, hogy mivel ez a koronavírus „eddigi legfittebb” mutációja, lehet, hogy megáll a fejlődése. „Nem zártuk ki, de nagyon kevés esélyét láttuk annak, hogy ezt a variáns beelőzi egy újabb, annyival jobb volt az összes eddiginél. Ám mégis felütötte a fejét egy olyan variáns, amiről még mindig nem tudjuk, hogy voltaképp miként fejlődött ki. Csak abban reménykedhetünk, hogy hiába fertőzőbb az eddigi változatoknál, nem okoz súlyosabb megbetegedéseket” – fejtette ki a szakember.

Két év és négy-öt járványhullám után megválaszolatlan az a kérdés is, hogy kik esnek át tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel a fertőzésen és kiknél okoz súlyosabb megbetegedést vagy halált. Az eddigi statisztikák szerint a fertőzöttek 5 százaléka igényel intenzív terápiás kezelést, akiknek a fele nem éli túl a Covid-19-et. Az köztudomású, hogy az idősebbek és a krónikus betegek a legveszélyeztetettebb kategóriák, de halnak meg makkegészséges huszonévesek is. Fejér Szilárd szerint Romániában legalábbis általában azok az amúgy egészséges fiatalok nem élik túl a fertőzést, akik túl későn fordulnak orvoshoz. Ezért olyan mértékben károsodik a tüdejük, hogy mire kórházba kerülnek, már nem lehet rajtuk segíteni.

Lesz-e szükség évenkénti oltásra?

Kérdés az is, hogy az oltások elegendőek-e a világjárvány megállítására. A kételyek nem annyira a vakcinák hatékonyságához, hanem a számukhoz, pontosabban az egyenlőtlen elosztásukhoz kapcsolódik. A Bloomberg adatai szerint 2021-ben a világon több mint 8 milliárd adag oltást használtak fel 184 országban. Nagy azonban az oltási egyenlőtlenség. Olyan gazdag országokban, mint Franciaország vagy Japán, a lakosság több mint 75 százaléka megkapta már a koronavírus elleni vakcina legalább első adagját. Ezzel szemben Dél-Afrikában – ahol egyébként először azonosították a vírus omikron-variánsát – a lakosságnak mindössze az egynegyede van teljeskörűen beoltva, miközben az átoltottsági arány a múlt év végén az afrikai kontinensen csak 7 százalékos volt. Így nagyon hosszú időbe telhet feltornászni az afrikai országokban a közösségi immunitás szintjét a járvány végét jelenthető 75 százalékra.

Nincs még válasz arra sem, hogy be kell-e majd minden évben oltani az embereket a COVID-19 elleni vakcinával, ahogy az influenza esetében is. Az egyik leghatékonyabb vakcinát gyártó Pfizer amerikai gyógyszeripari vállalat vezérigazgatója, Albert Bourla egy múlt év végi interjúban arra a kérdésre, hogy szükség lehet-e a harmadik oltási dózisok után negyedik, esetleg ötödik adag beadatására is, azt mondta: az eddigi tapasztalatok alapján arra „tippel”, hogy évente lesz szükség a koronavírus elleni emlékeztető oltásra, annak érdekében, hogy „nagyon robusztus, nagyon-nagyon magas szintű védelmet” lehessen fenntartani. További kérdés, hogy az elmúlt két évben sikerült ugyan több oltóanyagot is kifejleszteni a koronavírus ellen, de lesz-e hatékony gyógyszere a Covid-betegségnek? Eddig a kórházak jobb híján más terápiás célú orvosságokkal kezelték a pácienseket. Ezeknek korlátozott és egyénenként változó hatása volt. Két óriásvállalat, a Merck és a Pfizer elsőként fejlesztett ki gyógyszereket kimondottan a Covid-19-betegség kezelésére. Az előbbi a Molnupiravir, utóbbi a Paxlovid nevű készítményt dobta piacra decemberben, ezek engedélyeztetési eljárása folyamatban van az Egyesült Államok Gyógyszerengedélyezési Hatóságánál és az Európai Gyógyszerügynökségnél. A két orvosság csak a későbbiekben bizonyíthatja a hatékonyságát.

(tovább…)
MEGOSZTOM

Oltásellenesség: a szellem vírusa

A több mint egy éve tartó világjárvány két nagy csoportra osztotta az emberiséget: az egyikbe tartoznak azok, akik beadatják maguknak az oltást, a másikba pedig azok, akik nem. Ez társadalmi, sőt már-már ideológiai törésvonal, mely nem engedi, hogy az emberiség, de legalábbis a nyugati világ nyugvópontra jusson egy olyan kérdésben, amelyben a tudományos és történelmi tapasztalat korábban már megadta a helyes választ, hiszen minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert az, hogy a járványok leküzdésének leghatékonyabb módszere és eszköze a védőoltás. De úgy látszik, az emberiség időről időre visszatér saját gyerekkorába, amikor újra meg kell tanuljon nyilvánvaló dolgokat, például azt, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű, hogy egy másik jól ismert példát is említsünk.

A különböző statisztikák és közvéleménykutatások nyilván árnyalják a felvezetésben vázolt, meglehetősen leegyszerűsített képet, és különbséget tesznek a biztos oltakozók, valamint az oltásellenesek, az általános vakcinaszkeptikusok, a covid-vakcina-szkeptikusok, és a bizonytalanok között. Az oltakozók csoportjáról kevés szót kell ejteni: ők azok, akik tisztában vannak azzal, hogy ha járvány van, akkor oltásra van szükség. Mivel az emberiség a vírusos járványok mindegyikét a világtörténelem során eddig mindig oltással tudta leküzdeni, ezért logikusnak, magától értetődőnek tűnik az, hogy ezúttal is a vakcina jelenti a megoldást. De hogy miért nem természetes alapállás ez mégsem, arra a többi négy, de inkább csak három csoport léte a bizonyíték. Mert bizonytalan emberek mindig voltak, és lesznek is, ez a lehető legtermészetesebb lelki beállítottság, főként az olyan nagy horderejű és valóban számos bizonytalansági faktorral járó esemény kapcsán, mint egy világjárvány, és a bizonytalanok körében szép számmal vannak olyanok, akik végül mégis beadatják maguknak az oltást.

A fennmaradó három kategória az oltásellenes ligába tartozók motivációit is magyarázza egyben. Az oltásellenesek azok, akik elleneznek mindenféle oltást, ők a legfogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre, és minél szervezettebben, minél több országot, kontinenst bevonva zajlik a mostani oltáskampány, annál kevésbé megingatható a hitük abban, hogy ez az egész egy világméretű összeesküvés. Az oltásellenesek elvből elvetnek minden vakcinát, nem csak a koronavírus ellenit, aminek meg is van a negatív hozadéka, mert például 2019-ben világszerte megnövekedett a kanyarós megbetegedések száma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentésében ki is mondta, ennek legfőbb okát az oltásellenes kampányokban kell keresni.

Kevésbé fanatikusak a szkeptikusok, akik két külön alcsoportot képeznek. Az általános vakcina szkeptikusok szintén hajlamosak összeesküvés-elméletekben hinni, míg a koronavírus-vakcina szkeptikusoknál inkább a félelmek és az aggályok dominálnak, ők úgy gondolják, hogy az oltások általában jók a járványok leküzdésére, csak a koronavírus elleni oltással szemben vannak erős fenntartásaik. Aligha akad olyan ember, akinek a környezetében ne lenne valaki, aki azt vallja, hogy azért nem oltatja be magát, mert keveset lehet tudni az új oltásokról, gyanúsan hamar fejlesztették ki a vakcinát, holott a kifejlesztési időszak ennél sokkal hosszabb szokott lenni, stb. Mindezek megfontolandó megállapítások, viszont az igazságnak csak az egyik felét bontják ki, ami elhamarkodott következtetésekhez vezet.

A szociológiai felmérések eredményei azzal kecsegtetnek, hogy a bizonytalanok és a koronavírus-vakcina szkeptikusok végül is meggyőzhetők arról, hogy az új koronavíruus ellen kifejlesztett oltások mégis hatékonyak. A közvélemény-kutatások feltárták azt is, amit egyébként sejteni lehetett, hogy a bizonytalanság fő oka az információtömeg, amelyben sok ember nem tud eligazodni. A koronavírus-oltás szkeptikusok talán az oltás eredményei láttán gondolják meg magukat, és mégis beolttatják magukat. Viszont az oltásellenesek és az általános vakcina szkeptikusok keményebb diónak számítanak, és kevés a remény arra, hogy úgymond feltörhetőek. Az oltásellenesek annyira fanatikusak, hogy általában az aktuális védekezési trend ellenében pozícionálják magukat. Nemrégiben terjedt el az a hír, hogy Amerikában a maszkviselés kötelezettségének feloldása után egy oltásellenes csoport, mely addig megtagadta a maszkviselést, most már elkezdett maszkot hordani, mert felültek annak a minden alapot nélkülöző, többször is megcáfolt álhírnek, hogy az oltottak megfertőzik őket a bennük lévő oltóanyaggal.

Az oltásellenesség kérdéskörének kulcsa tehát az információ és a kommunikáció, annál is inkább, mert talán soha korábban nem terjedt annyi alaptalan mendemonda, álhír, hazugság egy világméretű eseménnyel kapcsolatban, mint a mostani koronavírus-járvánnyal, illetve az annak leküzdésére kifejtett vakcinákkal kapcsolatban. És nincs az az álhír, konteó, nyilvánvaló hazugság, amit ne karolnának fel az oltásellenesek csak azért, hogy hitüket igazolják, ők már nem egyszerűen a félelem és a bizonytalanság szülöttei, hanem már-már vallásos fanatizmussal védik saját álláspontjukat, ezért is hajlamosak hinni a legvadabb konteókban is. Például abban, hogy a világjárvány mögött Bill Gates áll, illetve az oltással együtt mikrocsipet ültetnek be az emberekbe.

Az oltásszkeptikusok a földhözragadtabb elméletekben hisznek inkább, például abban, hogy a járványt a gyógyszergyártó cégek rendezték meg azért, hogy hatalmas profitra tegyenek szert, vagy valójában most egy vegyi fegyvert próbálnak ki az emberiségen. És minél valószínűbbnek tűnik egy konteó, annál könnyebben a hatalmába kerít embereket, akiket racionális érvekkel nem lehet meggyőzni, hiszen a szkeptikusok környezetében élő oltáspárti embereknek sincsenek első kézből származó információik arról, hogy milyen döntések születnek a nagy gyógyszergyártó cégek testületeiben, a hadiiparban vagy más meghatározó jelentőségű döntésközpontokban. Ők is csak a megszűrt információkat kapják, a kérdés már csak az, hogy ki milyen megszűrt forrásból tájékozódik. Álhírek, összeesküvés-elméletek mindig is léteztek, ezeket is fel lehet fogni egyfajta vírusnak, amelynek szüksége van alkalmas közegre ahhoz, hogy gyorsan terjedjen. És amióta az internet behálózta a világot, azóta megállíthatatlanul terjednek a tudat vírusai, azaz az álhírek és konteók is. Hiába ígérte a Facebook, hogy minden oltásellenes bejegyzést törölni fog, mert bár lehet, hogy igyekszik eleget tenni saját elhatározásának, de a közösségi oldalon így is folyamatosan jelen vannak az oltásellenes tartalmak, köztük a kifejezetten diverziós szándékkal propagált álhírek is. Ebben a vonatkozásban az internetes hadviselésben kiemelkedő szerepet játszó orosz álhírgyártó gépezetet szokás kiemelni, mely hozzánk is elér magyar nyelvű vírus- és oltástagadó tartalmak formájában.

Az nyilvánvaló, hogy az internet átvette a hírközvetítés szerepét, pontosabban annak első számú terjesztő közege lett, de sajnos a klasszikus értelemben vett sajtó – újság, tévé, rádió – sem tudta megőrizni a hitelesség státuszát, ezért nem tud kellő mértékben segítséget nyújtani az álhírek terjedésének visszaszorításában. Egyrészt azért, mert a sajtó is gazdasági érdekek és ideológiák szolgálatába állt, még a nem is olyan régen megkérőjelezhetetlen hitelességű sajtótermékek sem átallják a világról nyújtott képet az uralkodó érdekek és ideológiák szerint modellálni, ami oda vezet, hogy a klasszikus sajtó is propagál, ha nem is álhíreket, de manipulatív szándékkal szerkesztett információkat, így hiába ragaszkodnak a tényszerűséghez a világjárvány és az oltás vonatkozásában, immár annyira hitelét vesztette sokak szemében a klasszikus formátumú sajtó is, hogy egyre kevesebben hisznek az általa közvetített bármiféle információban. És ha mindez nem lenne elég, a bizonytalanságot fokozzák a nemzetközi és a kormányzati szervezetek által kiadott, egymásnak ellentmondó hírek is. Hogy csak egy releváns példát említsünk, az Egészségügyi Világszervezet a pandémia korai szakaszában azt hirdette, hogy a maszkviselés nem hatékony a vírus terjedése ellen, hogy aztán később, az oltás megjelenéséig az első számú üzenete legyen a maszkviselésre való buzdítás. Ennek kapcsán arról szóltak a hírek, hogy a járvány első fázisában attól való félelmükben beszélték le az embereket a maszkviselésről, mert nem volt elég maszk az egészségügyi intézmények dolgozói számára, de miután a gyártók biztosítani tudták a kellő számú mennyiséget, megváltozott az erre vonatkozó üzenet is. De hiába tekintjük ezt egy pozitív célzatú manipulációnak, mert végső soron mégiscsak manipuláció volt, ami az emberek bizalmát aláássa még az Egészségügyi Világszervezettel szemben is, mely a világjárvány idején a lehető leghitelesebb intézmény szerepét kell vagy kellene betöltse.

Egy ennyire bizonytalan és veszélyes világállapotban, mint amit a pandémia generált, az oltásellenességet nem pusztán a tájékozatlanság, a naivitás és a rosszindulat hívja életre, sokkal inkább az emberben ősi ösztönként működő félelem és bizonytalanság a kiindulópont, melyeket az egymásnak radikálisan ellentmondó információdömping, valamint a hírközvetítők, továbbá a nagy kormányzati intézmények iránti egyre nagyobb bizalmatlanság alakítanak át oltásellenességben megnyilvánuló tudatos gondolkodási és cselekvési sémává. Mindezek a tényezők járultak és járulnak hozzá ahhoz, hogy a kézenfekvő ismeretek sem annyira kézenfekvőek már, de ezeket nem az intellektuális és tudományos kétely alapállásából kérdőjelezik meg, a kétely forrása a fentebb említett bizonytalanság és félelem, melyet tudománytalan álhírek, és az összeesküvés-elméletek gyártói aknáznak ki, azt kell mondani mesteri módon. Nagyon találóan mondta Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója: „a vakcinákkal kapcsolatban keringő téves információk épp olyan fertőzőek és veszélyesek, mint maga a betegség, amely a segítségükkel terjed”. A pontos diagnózis tehát már megvan; innen kellene tovább lépni nemcsak testünk, hanem szellemünk egészségének megóvása érdekében is.