A több mint egy éve tartó világjárvány két nagy csoportra osztotta az emberiséget: az egyikbe tartoznak azok, akik beadatják maguknak az oltást, a másikba pedig azok, akik nem. Ez társadalmi, sőt már-már ideológiai törésvonal, mely nem engedi, hogy az emberiség, de legalábbis a nyugati világ nyugvópontra jusson egy olyan kérdésben, amelyben a tudományos és történelmi tapasztalat korábban már megadta a helyes választ, hiszen minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert az, hogy a járványok leküzdésének leghatékonyabb módszere és eszköze a védőoltás. De úgy látszik, az emberiség időről időre visszatér saját gyerekkorába, amikor újra meg kell tanuljon nyilvánvaló dolgokat, például azt, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű, hogy egy másik jól ismert példát is említsünk.

A különböző statisztikák és közvéleménykutatások nyilván árnyalják a felvezetésben vázolt, meglehetősen leegyszerűsített képet, és különbséget tesznek a biztos oltakozók, valamint az oltásellenesek, az általános vakcinaszkeptikusok, a covid-vakcina-szkeptikusok, és a bizonytalanok között. Az oltakozók csoportjáról kevés szót kell ejteni: ők azok, akik tisztában vannak azzal, hogy ha járvány van, akkor oltásra van szükség. Mivel az emberiség a vírusos járványok mindegyikét a világtörténelem során eddig mindig oltással tudta leküzdeni, ezért logikusnak, magától értetődőnek tűnik az, hogy ezúttal is a vakcina jelenti a megoldást. De hogy miért nem természetes alapállás ez mégsem, arra a többi négy, de inkább csak három csoport léte a bizonyíték. Mert bizonytalan emberek mindig voltak, és lesznek is, ez a lehető legtermészetesebb lelki beállítottság, főként az olyan nagy horderejű és valóban számos bizonytalansági faktorral járó esemény kapcsán, mint egy világjárvány, és a bizonytalanok körében szép számmal vannak olyanok, akik végül mégis beadatják maguknak az oltást.

A fennmaradó három kategória az oltásellenes ligába tartozók motivációit is magyarázza egyben. Az oltásellenesek azok, akik elleneznek mindenféle oltást, ők a legfogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre, és minél szervezettebben, minél több országot, kontinenst bevonva zajlik a mostani oltáskampány, annál kevésbé megingatható a hitük abban, hogy ez az egész egy világméretű összeesküvés. Az oltásellenesek elvből elvetnek minden vakcinát, nem csak a koronavírus ellenit, aminek meg is van a negatív hozadéka, mert például 2019-ben világszerte megnövekedett a kanyarós megbetegedések száma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentésében ki is mondta, ennek legfőbb okát az oltásellenes kampányokban kell keresni.

Kevésbé fanatikusak a szkeptikusok, akik két külön alcsoportot képeznek. Az általános vakcina szkeptikusok szintén hajlamosak összeesküvés-elméletekben hinni, míg a koronavírus-vakcina szkeptikusoknál inkább a félelmek és az aggályok dominálnak, ők úgy gondolják, hogy az oltások általában jók a járványok leküzdésére, csak a koronavírus elleni oltással szemben vannak erős fenntartásaik. Aligha akad olyan ember, akinek a környezetében ne lenne valaki, aki azt vallja, hogy azért nem oltatja be magát, mert keveset lehet tudni az új oltásokról, gyanúsan hamar fejlesztették ki a vakcinát, holott a kifejlesztési időszak ennél sokkal hosszabb szokott lenni, stb. Mindezek megfontolandó megállapítások, viszont az igazságnak csak az egyik felét bontják ki, ami elhamarkodott következtetésekhez vezet.

A szociológiai felmérések eredményei azzal kecsegtetnek, hogy a bizonytalanok és a koronavírus-vakcina szkeptikusok végül is meggyőzhetők arról, hogy az új koronavíruus ellen kifejlesztett oltások mégis hatékonyak. A közvélemény-kutatások feltárták azt is, amit egyébként sejteni lehetett, hogy a bizonytalanság fő oka az információtömeg, amelyben sok ember nem tud eligazodni. A koronavírus-oltás szkeptikusok talán az oltás eredményei láttán gondolják meg magukat, és mégis beolttatják magukat. Viszont az oltásellenesek és az általános vakcina szkeptikusok keményebb diónak számítanak, és kevés a remény arra, hogy úgymond feltörhetőek. Az oltásellenesek annyira fanatikusak, hogy általában az aktuális védekezési trend ellenében pozícionálják magukat. Nemrégiben terjedt el az a hír, hogy Amerikában a maszkviselés kötelezettségének feloldása után egy oltásellenes csoport, mely addig megtagadta a maszkviselést, most már elkezdett maszkot hordani, mert felültek annak a minden alapot nélkülöző, többször is megcáfolt álhírnek, hogy az oltottak megfertőzik őket a bennük lévő oltóanyaggal.

Az oltásellenesség kérdéskörének kulcsa tehát az információ és a kommunikáció, annál is inkább, mert talán soha korábban nem terjedt annyi alaptalan mendemonda, álhír, hazugság egy világméretű eseménnyel kapcsolatban, mint a mostani koronavírus-járvánnyal, illetve az annak leküzdésére kifejtett vakcinákkal kapcsolatban. És nincs az az álhír, konteó, nyilvánvaló hazugság, amit ne karolnának fel az oltásellenesek csak azért, hogy hitüket igazolják, ők már nem egyszerűen a félelem és a bizonytalanság szülöttei, hanem már-már vallásos fanatizmussal védik saját álláspontjukat, ezért is hajlamosak hinni a legvadabb konteókban is. Például abban, hogy a világjárvány mögött Bill Gates áll, illetve az oltással együtt mikrocsipet ültetnek be az emberekbe.

Az oltásszkeptikusok a földhözragadtabb elméletekben hisznek inkább, például abban, hogy a járványt a gyógyszergyártó cégek rendezték meg azért, hogy hatalmas profitra tegyenek szert, vagy valójában most egy vegyi fegyvert próbálnak ki az emberiségen. És minél valószínűbbnek tűnik egy konteó, annál könnyebben a hatalmába kerít embereket, akiket racionális érvekkel nem lehet meggyőzni, hiszen a szkeptikusok környezetében élő oltáspárti embereknek sincsenek első kézből származó információik arról, hogy milyen döntések születnek a nagy gyógyszergyártó cégek testületeiben, a hadiiparban vagy más meghatározó jelentőségű döntésközpontokban. Ők is csak a megszűrt információkat kapják, a kérdés már csak az, hogy ki milyen megszűrt forrásból tájékozódik. Álhírek, összeesküvés-elméletek mindig is léteztek, ezeket is fel lehet fogni egyfajta vírusnak, amelynek szüksége van alkalmas közegre ahhoz, hogy gyorsan terjedjen. És amióta az internet behálózta a világot, azóta megállíthatatlanul terjednek a tudat vírusai, azaz az álhírek és konteók is. Hiába ígérte a Facebook, hogy minden oltásellenes bejegyzést törölni fog, mert bár lehet, hogy igyekszik eleget tenni saját elhatározásának, de a közösségi oldalon így is folyamatosan jelen vannak az oltásellenes tartalmak, köztük a kifejezetten diverziós szándékkal propagált álhírek is. Ebben a vonatkozásban az internetes hadviselésben kiemelkedő szerepet játszó orosz álhírgyártó gépezetet szokás kiemelni, mely hozzánk is elér magyar nyelvű vírus- és oltástagadó tartalmak formájában.

Az nyilvánvaló, hogy az internet átvette a hírközvetítés szerepét, pontosabban annak első számú terjesztő közege lett, de sajnos a klasszikus értelemben vett sajtó – újság, tévé, rádió – sem tudta megőrizni a hitelesség státuszát, ezért nem tud kellő mértékben segítséget nyújtani az álhírek terjedésének visszaszorításában. Egyrészt azért, mert a sajtó is gazdasági érdekek és ideológiák szolgálatába állt, még a nem is olyan régen megkérőjelezhetetlen hitelességű sajtótermékek sem átallják a világról nyújtott képet az uralkodó érdekek és ideológiák szerint modellálni, ami oda vezet, hogy a klasszikus sajtó is propagál, ha nem is álhíreket, de manipulatív szándékkal szerkesztett információkat, így hiába ragaszkodnak a tényszerűséghez a világjárvány és az oltás vonatkozásában, immár annyira hitelét vesztette sokak szemében a klasszikus formátumú sajtó is, hogy egyre kevesebben hisznek az általa közvetített bármiféle információban. És ha mindez nem lenne elég, a bizonytalanságot fokozzák a nemzetközi és a kormányzati szervezetek által kiadott, egymásnak ellentmondó hírek is. Hogy csak egy releváns példát említsünk, az Egészségügyi Világszervezet a pandémia korai szakaszában azt hirdette, hogy a maszkviselés nem hatékony a vírus terjedése ellen, hogy aztán később, az oltás megjelenéséig az első számú üzenete legyen a maszkviselésre való buzdítás. Ennek kapcsán arról szóltak a hírek, hogy a járvány első fázisában attól való félelmükben beszélték le az embereket a maszkviselésről, mert nem volt elég maszk az egészségügyi intézmények dolgozói számára, de miután a gyártók biztosítani tudták a kellő számú mennyiséget, megváltozott az erre vonatkozó üzenet is. De hiába tekintjük ezt egy pozitív célzatú manipulációnak, mert végső soron mégiscsak manipuláció volt, ami az emberek bizalmát aláássa még az Egészségügyi Világszervezettel szemben is, mely a világjárvány idején a lehető leghitelesebb intézmény szerepét kell vagy kellene betöltse.

Egy ennyire bizonytalan és veszélyes világállapotban, mint amit a pandémia generált, az oltásellenességet nem pusztán a tájékozatlanság, a naivitás és a rosszindulat hívja életre, sokkal inkább az emberben ősi ösztönként működő félelem és bizonytalanság a kiindulópont, melyeket az egymásnak radikálisan ellentmondó információdömping, valamint a hírközvetítők, továbbá a nagy kormányzati intézmények iránti egyre nagyobb bizalmatlanság alakítanak át oltásellenességben megnyilvánuló tudatos gondolkodási és cselekvési sémává. Mindezek a tényezők járultak és járulnak hozzá ahhoz, hogy a kézenfekvő ismeretek sem annyira kézenfekvőek már, de ezeket nem az intellektuális és tudományos kétely alapállásából kérdőjelezik meg, a kétely forrása a fentebb említett bizonytalanság és félelem, melyet tudománytalan álhírek, és az összeesküvés-elméletek gyártói aknáznak ki, azt kell mondani mesteri módon. Nagyon találóan mondta Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója: „a vakcinákkal kapcsolatban keringő téves információk épp olyan fertőzőek és veszélyesek, mint maga a betegség, amely a segítségükkel terjed”. A pontos diagnózis tehát már megvan; innen kellene tovább lépni nemcsak testünk, hanem szellemünk egészségének megóvása érdekében is.