A hatalom mindig rányomja bélyegét a településekre is, főként a városokra. Mert a hatalmi magatartáshoz hozzátartozik a térfoglalás is: főként a látható térben, de a hallhatóban is ott szokott lenni, hol harsányabban, hol megbújva az éppen hatalmon lévők ereje, ideológiája, esztétikája stb. Most arról tandemezünk, hogy miként veszi birtokába a városok tereit a hatalom. Egyáltalán hogyan jelennek meg a városok? És mire jók – a lakhatáson túl – ezek a települések a hatalmi játszmák tükrében?

(Tóth Szergej)

E rovatba szóló felkérés nélkül egészen biztosan nem jutott volna eszembe az a több mint 45 évvel ezelőtti geográfus létem, amikor is a településföldrajzi vizsgatétel kidolgozásakor több agynyikorgató napot töltöttem el a siker legkisebb reménye nélkül azzal, hogy valamiféle puskának is használható és jól megjegyezhető településtipológiát készítsek el. Akkor nagyvonalúan csak a fővárosokra koncentráltam, és minden egyéb településről egyszerűen elfeledkeztem. Annyit talán már akkor megsejtettem, hogy a városok az emberi tevékenység komplex civilizációs tevékenységének csúcstermékei, de azok tipológiája akkoriban végtelenített és bizonytalan definíciók diszkurzusának tűnt. Arra is emlékszem, hogy elég nagy volt bennem a zavarodottság is, mert hát hogyan lehet az, hogy Nagy Károlynak egyáltalán nem volt szüksége a fővárosra, és hogy volt idő – és ez XIV. Lajos, a Napkirály ideje – amikor Párizs (a későbbi fények városa) a kicsiny Versailles külvárosaként tengette életét, IV. Iván pedig (tudják, akit a fekete píár egyszerűen csak „Rettegettnek” hív) a poros Alekszandrovból irányította évtizedeken keresztül óriásira duzzadt birodalmát.

Hát igen, könnyebb dolgom lett volna, ha akkoriban olvashattam volna Leon Battista Albertit mondjuk arról, hogy milyennek is kellene lennie a városoknak ahhoz, hogy megfeleljenek az épp aktuális uralkodónak (az uralkodónak és nem a lakóinak), akivel oly szoros kapcsolatba kerülhettek. Talán már akkor megértettem volna, hogy III. Iván nem csupán a Kreml tatárok ellen védő falait építtette fel és át, hanem ezzel a megerősödött központi állam létét is látványosan reprezentálta. Nagy Péter Szentpétervár alapításával egy új identitású társadalomnak teremtette meg a teret, Nagy Katalin városa viszont, napjainkban is virágzó parkjaival, gazdag könyvtáraival, színházaival, az általa elképzelt felvilágosodást szolgálta.