MEGOSZTOM

Varga Balázs versei

A Kígyó, a Tyúk, Mari és János

nagyapám nagyanyám
egy nádas mellet laktak
a kígyókkal vesződtek folyton
ők voltak a szomszédaink
nem voltak jó szomszédok
mindig kéretlenül jöttek
vitték is a naposcsibét
máskor csak úgy a semmiből
rossz nyelvük Marira sziszegett
lehet így hívni őket szomszédok
de úgy is ahogy ők hívták
az ördög maga
az alvilág lényei
amit Jézus sarúja eltapos 
igen ez volt nagyapám 
Jézus Sarúja János
máskor csak úgy Varga
miután vassvillával megölte
a kígyót kitette az aszfaltra
az autók elé mert csak akkor
múlik ki mondta
ha a Nap már lement
aztán ordított a tyúkokkal
repült utánuk
szalmakalap szerszám kő
és féltékeny volt
gyűlölte a csütörtököt
Mari akkor ment piacra
sajnáltam a tyúkokat
annál inkább a kígyókat Isten
hasra kényszerített teremtményeit
rájuk gondolok mindig
ha hasra kényszerülök
a kígyókra a tyúkokra
Marira Jánosra
és látom is őket
egy napsütötte tornácon
ülnek együtt igen
ül a Kígyó a Tyúk
Mari és János
egy zöld padon 
és valami mély egyetértésben
egy számomra még
ismeretlen nyelven beszélgetnek
ropogósat kacag Mari 
ahogy itt már
csak én tudok 


Hárman egy autóban

nincs miért aggódnod
megéreztem a hűség felelősségét
vigyél majd halászni magaddal
ilyeneket hazudott a kicsi szád
mert végülis hazudtál és
hazudott benned ő
aki benned lakik
kénye kedvére oda teszi a bútorait
ahová akarja asztalát az ágyadra
fotelét az asztalodra
székeidet ki is dobja
már ülnöd sincs hova
fáj is a hátad rendesen
látod mindig leveszem
rólad a terhet hogy ezt 
velem nem te hanem ő csinálja
ennyire jó lennék kétlem
nem akarok az lenni 
jó lenne lábra állni 
és páros lábbal kirúgni
a homályt az ablakon
s ha visszajön az ajtón 
lámpát gyújtani neki
de nem jóságból hanem hogy
egyáltalán ne legyen tűnjön el
szívódjon fel menjen haza
az anyjához a sötétséghez
és diskuráljon vele a ködről
vagy amiről akar és hagyjon
engem békén az éjjel azt álmodtam
hogy te a homály és ő a köd
jól megvoltatok és nekem fájt
nekem nevem sem volt
azt kerestem egyedül egy sofőr
nélküli autó hátsó ülésén
miközben gurultunk az ölelkező
homályban és ködben
arról beszéltetek hogy mikor
vajon mikor születik már meg 
a gyermeketek a bizonytalanság 
úristen gondoltam 
én leszek majd az a megszülető
de aztán lenéztem és láttam
hogy lóg a nyakamban egy
dögcédula lefordítva
nem fordítottam meg
nem akartam látni a kettős- 
pontok utáni űrt a semmit
de mégis valahogy nyugodt 
voltam mert volt testem
veletek ellentétben
és arra gondoltam hogy
egy testben keringő semmiből
egyszer csak lehet bármi