Szénási Miklós versei

MISZTÉRIUMJÁTÉK

imádkozz a menyéthez
ha éjszaka beoson hozzád
és torkon ragad
ne fájjon annyira
a rókát kérd
hogy bocsássa meg
amiért néha elfelejted
hol a helyed
ó tenger
nézz ki az ablakon
mi várunk rád
hogy eljöjj
és itt kavarogj
a parkolóban
ahol nyaranta farmerben
és pólóban
rúgtad a labdát
és irigyelted azt aki
járt a balatonnál
most széles lombú fák
hajladoznak
már nem ülnek öreg
szivarok a padon
kártya sakk
itt nem játszik senki
csak jönnek és mennek
de főleg mennek
aki teheti
elpályázik innen
pedig nem lenne rossz hely
már a hatodikról is elég
messzire látni
és aki a tizediken lakik
biztos lehet benne
hogy erkélyére
nem dobnak csikket fentről
a róka mászik csak fel
a házfalon
a menyét kopog be az ablakon



TALÁLT FOTÓK

ott vagy a képeken
ott vagyok én is
a régi szobákban
micsoda zene szólt
micsoda élet
micsoda idők
emlékszel még
hányan laktak a házban
hányan aludtak
reggeliztek hányan
nevettek néha
valami semmiségen
hányan tervezték
hogy most már végleg
elmennek innen
de maradtak
mert hova is mentek volna
aztán mint egy
annyiszor
félredobott regényben
végül mindenki elköltözött
üres albérlet a szív
fiatal és örökre
alulöltözött