Eddig azt hittem, csak a fájó gerinc,
a rossz fog, esetleg a hanglejtés az,
ami apámtól, de lassan rájövök, hogy
nem véletlen hagyom úgy a lámpát
éjszaka és gyűjtök csörömpölést
a rekeszekbe.
Sorba rendezem szálkáimat,
felcímkézem őket, hogy előre tudd,
mi lesz, mi idővel felsebez.
Szobahőmérsékleten tartalak, hogy
hozzászokj az elviselhetetlenhez.
Állítólag a szorongást is kaptad,
ami a legsötétebb helyekről világít.
Mióta mindezt tudom, csak remélem,
hogy végül átörökítem magamból
azt is, ami belőlem hiányzik.
| Irlanda Kristóf (1996). Miskolcon született, a Miskolci Egyetem magyar-etika tanárszakos hallgatója. Írásait, többek között, az Eső folyóirat, a Litera irodalmi portál, a Spanyolnátha és a Képmás közölte. |
